Portugália – Magyarország: 3-0 Meccselemzés

Portugália – Magyarország: 3-0 Meccselemzés

2017.03.26. | CowyG

Nem sikerült a bravúr, a nemzeti csapatunk a papírformának megfelelő, sima, 3-0-ás vereséget szenvedett. Nehéz lenne ezek után mit írni szurkolói szemmel, így arra jutottam, hogy csak szakmailag értékelem ezt a VB-selejtezőt. Ez következik most.

Tovább

Portugália – Magyarország: 3-0 Meccselemzés

2017.03.26.

A Magyar Labdarúgó Válogatott 3-0-ra kikapott Portugália nemzeti 11-étől. Az alábbiakban először átfogó képet adok a mérkőzés taktikai képéről, majd külön kiemelek néhány fontos, figyelemreméltó szituációt, végül pedig részletesen elemzem a gólokat. Természetesen főleg a mieink szemszögéből szeretném megvilágítani a mérkőzés történéseit, de pár mondatban kitérek majd a portugálok játékára is.

A meccs előtt három fontos kérdés fogalmazódott meg bennem:

  • Ki és hogyan pótolja a Storck-válogatottban eddig alapember Kleinheisler Lászlót?
  • Hogy sikerül semlegesíteni Cristiano Ronaldot?
  • Milyen mértékű stílusmódosítás szükséges ahhoz, hogy egy nálunk egyértelműen erősebb válogatott ellen, és egyben egy sorsdöntő mérkőzésen is sikeresek legyünk?

Ezeket a kérdéseket a továbbiakban igyekszem majd részletesen is megválaszolni.

Először úgy tűnt, hogy a Magyar Válogatott nem adja fel eddigi stílusát, amely egy labdatartásra épülő támadó játékkoncepció, pozíciós játékkal, hiszen az első percekben birtokoltuk, megbecsültük a labdát, de utána ez úgy módosult, hogy letettünk a labdabirtoklásról, és a kontrákra rendezkedtünk be. Ezzel meg is kaptuk a választ az utolsó kérdésre.

Az első félidőben egy, számunkra eddig kissé szokatlan játékrendszerben játszottunk, ami kihatott az eredményességünkre is. Tulajdonképpen egy 5-4-1-et játszottunk, amelyben Bese egyszerre töltötte be a jobbhátvéd és a jobbszélső szerepkörét is. Így ez esetenként 4-5-1-re módosult, hiszen Korhut a másik szélen kevésbé húzódott előre. A csapat ezáltal eléggé „féloldalas lett”, a baloldalunkon döntő létszámfölényben voltunk, míg a jobboldalon óriási lyukak voltak a védelemben. Nem véletlen, hogy a portugálok az első félidőben az összes veszélyes támadásukat az ő bal, a mi jobb oldalunkon vezették, és az első két gól is arról az oldalról született.

Sajnos Bese nem tudott felnőni a feladathoz, egyszerre nem tudta az egész jobb oldalt bejátszani, többször vagy elől ragadt (ez kulcsfontosságú volt az első kapott gólnál), vagy nem ért fel a támadásokhoz.

Ennek a rendszernek nagy előnye lehetne, hogy könnyű mögékerüléseket csinálni. Na, ez nem valósult meg a magyaroknál, Bese és Dzsudzsák összműködése ebből a szempontból értékelhetetlen volt a meccsen. A csapatkapitány többször behúzódott, de hasztalan, nem sikerült védőt elvinnie, vagy éppen Bese nem ért fel. A bal oldali képen óriási az üres terület a jobb oldalon, Bese mégse fut be oda, így Dzsudzsák kénytelen befelé passzolni. A második képen pedig Dzsudzsák bújt el passzárnyékban, a portugálok hermetikusan lezárták a területeket, így Bese egyedül kénytelen a kapu felé indulni.

A három kapott gól ellenére azt kell, hogy mondjam, helyenként egész szép megoldásokat láthattunk védekezésben, kár, hogy a Bese-Lang duó bizonytalanságai drasztikusan megnövelték a hibáinkat. Védekezésünket kb. a középkör szélénél, nagyjából 40 m-nél kezdtük meg, tehát nem lehet azt mondani, hogy betömörültünk volna.

A két védelmi lánc szépen kirajzolódik, Szalai támadja a labdás embert, Ronaldo pedig lesen.

A magyar labdakihozatalok nagyjából a félpályáig rendben voltak. A játékrendszer megváltoztatásával az eddig megszokott labdakihozatalaink – azaz, hogy Nagy Ádám visszalép a két belső védő közé, és a két szélsőhátvéd feljebb lép, és szabadon labdát kaphat – úgy módosult, hogy mivel az öt védő közé nyilván értelmetlenség lett volna Nagynak visszalépnie, ezért a szerepét a debütáns Vinícius vette át. A kirúgással, vagy közvetlenül utána játékba hoztuk a két szervező, belső középpályás – Gera és Nagy – valamelyikét, aki visszapasszolta a labdát Vinicíusnak, ő pedig továbbította az akkorra már üres szélre, hiszen a portugálok addig vagy megkezdték a belső területek támadását, és így szabadon maradt a szél, vagy nem tartották fontosnak, hogy megtámadják már a mi térfelünkön szélsőinket, illetve a szélső hátvédjeinket. Ha Vinícius éppen nem volt megjátszható, akkor gyakran Gulácsiig került vissza a labda, aki nagyon okosan nem rugdalta el őket, hanem rendszerint a szélen üresen helyezkedő hátvédeket hozta játékba.

Gera visszaadja Viníciusnak, aki kész a két szélső hátvéd megjátszására.

Itt viszont Viníciuson van ember, így Gulácsi kénytelen bal oldalra kirakni a labdát, ami remek döntés, hiszen látható, hogy teljesen üresen van ott Kádár.

A magyar labdakihozatalok viszonylag jól működtek a kb. a félpályáig. Azután sajnos elfogyott a tudomány, amely nagyban annak is volt köszönhető, hogy Szalai igencsak el volt szigetelve a többiektől. Ez nem a magyar csatár hibájából fakadt, hanem hogy miből, arra a portugálok játékának elemzése után kapunk választ: a luzitánok a mérkőzés folyamán szerettek hosszú labdákkal és átforgatásokkal, gyors oldalváltásokkal operálni. Ezáltal egyrészt nagymértékben megnövelték a magyarok hibáit a szélességi területszűkítésben (az átforgatásokkal), valamint mélységében is széthúzták a válogatottat. Így kialakult a „hosszú csapat” jelensége, amely azt jelenti, hogy a csapatrészek egymástól túlságosan távol vannak a pályán hosszában. Ezáltal nehézkessé váltak a támadásépítéseink, az átmenet a középső harmadból a támadó harmadba. Kár, hogy ezt felíveléseinkkel se tudtuk kompenzálni, amelyek nem voltak elég pontosak ezen a napon. Itt válik érdekessé az első feltett kérdésem, amely Kleinheisler pótlására vonatkozott. Megállapíthatjuk, hogy nem sikerült pótolni az oslói hőst. Storck először játékrendszer-váltással próbálta kiküszöbölni a hiányát, de ez nem jött be, és ezzel meg is kaptuk a választ arra, hogy miért lett „hosszú a csapat”: ugyan Kleinheisler lehet, hogy kissé forrófejű, és lelkesedése, taktikai fegyelmezetlensége párszor inkább árt a csapatnak, mint használ, de ha nincs a pályán a Magyar Válogatottban, akkor nincs aki támadó középpályásként kapcsolatot teremtsen a középpálya és az ék között. A szombati meccsen az első félidőben konkrétan senki nem volt a posztján, a második félidőben pedig nekem úgy tűnt, Dzsudzsák lesz az, aki próbálja átvenni a szerepét, de kevés sikerrel járt (Balázstól szemmel láthatóan idegen a pálya belsejében futballozni, de a küzdésére nem lehetett panasz). Így akárcsak az elsőben, a második félidőben is kijött Kleinheisler hiánya, tehát Szalai nem sokkal került közelebb a többiekhez, és pozíciós játékra kényszerült. Pedig rajta nem múlt: a fellőtt labdákat viszonylag nagy hatékonysággal levette, és tartotta meg, csakhogy nem igazán tudott senkinek passzolni, a már fent említett okok miatt.

És ha már második félidő: Bernd Storck játékrendszert váltott a szünetben, visszatért a már jól bevált 4-1-4-1-hez, ami Dzsudzsák feljebb lépésével többször 4-4-1-1-re módosult. Ez már jobban feküdt a csapatnak, látszólag a játékosok jobban mozogtak ebben a rendszerben, jobban ismerték azt. A Lang-Lovrencsics cserével két klasszikus full back, Bese és Korhut, valamint két klasszikus szélső, Lovrencsics és Gyurcsó lett a csapatban. A válogatott jobb oldala is stabilizálódott ezáltal, de külön kiemelném a másik szélt is: Gyurcsó és Korhut kapcsolata már az Andorra elleni meccsen is jól működött, szép kényszerítőket, kombinációkat láthattunk tőlük. A két játékos között megvan a kémia, ez pedig a kevés pozitívum egyike volt a meccsen.

Egy példa: Gyurcsó mélységi passzt kap, megtartja a labdát, miközben Korhut észreveszi, hogy üres a bal szél, ezért megindul felfelé.

Korhut felért, Gyurcsó oldalpasszt ad Korhutnak, aki szabadon kapja a labdát, mivel Gyurcsó elvitte a védőket befelé. A szélső védő így kényelmesen beadhatja a játékszert, kár, hogy végül lecsúszott a beadás, és Szalai csak az égbe tudta lőni azt.

Most pedig nézzük részletesen a kapott gólokat, miben hibáztunk, hogy lehet ezeket a jövőben javítani:

1. gól:

Nagy kár ezért a bekapott gólért, hiszen ezt megelőzően két nagyon szép területvédekezési megoldást láthattunk a magyar csapattól. Ez az első szép megoldás, a kiváltó ember jól támadja a labdást, míg Gyurcsó helyesen zárja a passzsávokat. Ronaldo pedig külön figyelmet kap Viníciustól.

Ez pedig a második, látható, hogy ismét jó a területszűkítés, figyelünk a portugál támadókra.

Sajnos itt viszont már védekezési hibák tömkelege figyelhető meg. A négyeslánc eltolódott balra, Bese bent ragadt, így Guerrerio hatalmas üres területen kaphatja a labdát. Az is látható, hogy Vinicius még csak fut vissza, így nem teljes a védelem.

Itt pedig már a bepassz pillanata, a belső embereket nem sikerül felvenni (vagy túlságosan Cristiano Ronaldora koncentráltunk), így Andre Silva kibújik a védők között, és bepasszolhatja a labdát a hálóba. Sem Kádár, sem Korhut nem fogta, és ez sajnos végzetes hibának bizonyult.

2. gól:

A portugálok felívelik a labdát Andre Silva irányába. Egy érdekes mozzanat figyelhető itt meg: Lang és Bese „duplázik”, azaz ketten is támadják a labdát, csakhogy mindketten hátrafele. A négyeslánc megbomlik, így Ronaldo kényelmesen befuthat a köztük keletkezett résbe. A két hátraváltó védő egyikének se sikerül elfejelni a labdát, de nem ez itt a legnagyobb baj (habár kettejük közül legalább egynek illett volna). Hanem hogy ez lehetett volna a kevés olyan helyzetek egyike, amikor jól alkalmazható a lesreállítás: ha Bese és Lang egyvonalban marad a többiekkel, vagy mindenki egyszerre előremozog, Silva vélhetően lesen kapta volna az indítást. Így viszont Portugáliáé lett a labda, amiért aztán a gólt is kaptuk. Hozzáteszem, Quaresma szintén szabadon érkezett a jobb oldalunkon, tehát több passzopciója is volt a portugáloknak.

De oldalpassz helyett egy szépségdíjas találat született belőle: a láncon keletkezett résben szabadon kapja Ronaldo, aki egy világklasszishoz méltó gólt rúg az alsó sarokba. Kicsit felmerül a kapus felelőssége is, de ezt a gólt sokkal inkább a Lang-Bese páros nyakába varrhatjuk.

3. gól:

Az egyetlen olyan találat, amin nem lehet sok mindent elemezni: Cristiano Ronaldo a meccsen nem először mutatta itt meg, miért a világ egyik legjobbja. A védelem nem hibázott, hiszen jól ügyelte a lesre az egyvonal megtartásával, Gulácsi viszont véleményem szerint benne volt a gólban, ugyanis a sorfalat a rövidre állította, ez alapján neki a hosszút kellett volna védenie, csakhogy ott óriási lyuk tátongott – oda is kapta a gólt a magyar csapat.

Ezzel pedig a második feltett kérdésemre is választ kaptunk: Ronaldot nem sikerült semlegesíteni. Nyilván két gólja magáért beszél, de nemcsak azért nem találtuk meg az ellenszerét, mert más dimenzióban futballozott ezen a meccsen, hanem mert a védelem előtt szabadon mozgott, hol jobb, hol bal oldalon tűnt fel, ezáltal lehetetlenség volt konkrét embert állítani rá. No, nem mintha bárki is képes lett volna emberfogással levenni őt a pályáról.

Összességében tehát ezen a meccsen sajnos sem egyéni teljesítményekben, sem taktikailag nem sikerült az Európa-bajnok fölé nőni. Azonban voltak előremutató jelek, illetve ha sikerül a cikk során taglalt hibáinkat kijavítani, augusztusban játszhatunk majd egy szorosabb meccset hazai pályán a luzitánokkal. Hogy mennyi tétje lesz majd annak a meccsnek, azt most egyelőre ne firtassuk.

Címkék: Szakmai szemmel

Portugália - Magyarország: beharangozó

2017.03.19.

Nemsokára VB-selejtezőt játszik a Magyar Válogatott, nem kisebb ellenfél, mint a regnáló Európa-bajnok Portugália ellen. Ahogy azt az olvasók már megszokhatták, mint minden válogatott meccset, ezt is többrészes cikksorozattal vezetem fel. Ezen sorozat harmadik, egyben utolsó részeként jöjjön a mérkőzés beharangozója, szurkolói szemmel.

Nagyon fontos selejtező következik a Magyar Válogatott számára, ez vitán felül áll. Ugyanis véglegesen eldőlhet a sorsunk a kijutást illetően, hiszen ha nem nyerünk, akkor gyakorlatilag minimálisra csökkenek az esélyeink, hogy legalább a pótselejtezőt érő második helyre odaérjünk. Persze korábban már boncolgattam, hogy nem lenne muszáj ebben a selejtezősorozatban mindent egy lapra feltéve megcélozni a kijutást, aztán vélhetően a végén nagyot koppanni - ékes példáját láthattuk ennek a fajta mentalitásnak például az Koeman és az Egervári-érában. A további okokra nem térnék ki, eleget írtam már róla.

Na persze elsődlegesen nem az adja a mérkőzés nehézségét, hanem az, hogy az aktuális EB-győztes, világsztárokat felvonultató portugál válogatott jön majd szembe - ahogy mondani szokták, ez a meccs akkora 1-es, hogy lelóg a szelvényről.

Akkor mégis miben bízhatunk? Először is, az EB-n már megmutattuk, hogy hogy kell játszani a portugálok ellen, jó lenne azt a formát újra elővenni. Abban biztos vagyok, hogy ez a jelenlegi Magyar Válogatott kikapna a nyári EB-n szereplő (és a portugálok ellen ikszelő) válogatottól, azt viszont nem merem állítani, hogy a mostani portugál válogatott erősebb, mint amelyik ellen játszottunk nyáron, sőt. Nem véletlenül másodikak a csoportban. Aztán ismét bőséges idő állt Storck rendelkezésére, hogy felkészítse a csapatot, reméljük, ez sikerre fog vezetni, mind erőnlétileg, mint mentálisan, taktikailag. A válogatottunk ősszel várakozáson alul szerepelt, ám azt igenis látni kell, hogy kialakulóban van egy stílusa a csapatnak: labdatartásra épülő támadó játékkoncepció, pozíciós játékkal. Ezt ha nem adjuk fel, kis mértékű stílusmódosítással (ami elengedhetetlen erősebb csapatok ellen), sikeresek lehetünk. Gondolok itt arra például, hogy nyilván Ronaldonak külön figyelmet kell majd szentelni, és elképzelhető, hogy fel kell adni a labdabirtoklást, de ez csupán spekuláció a részemről. Végül, de nem utolsó sorban, ott lesznek a fanatikus szurkolók, akik biztosan teljes erővel bíztatják majd a csapatot, és ez adhat majd egy pluszt a játékosainknak.

Az érem másik oldala, hogy nyilvánvalóan a portugálok pontosan tudják, hogy milyen következményekkel járhat, ha kikapnak, egyrészt ezért is vannak eredménykényszerben, másrészt pedig, mert valószínűsíthetően nem akarnak pótselejtezőt játszani, márpedig Svájc jelen pillanatban őket megelőzve vezeti a csoportot. Egy pillanatra sem fogják lebecsülni a magyar csapatot, ezért is lesz ez egy borzasztóan nehéz meccs.

Összegezve a leírtakat, a józan eszem azt diktálja, hogy a Portugálok fogják majd győztesen elhagyni az Estadio da Luz gyepét. Ugyanakkor ott motoszkál a fejemben a megérzés, hogy talán-talán most majd kijön nekünk a lépés, nem úgy, mint Feröer vagy Svájc ellen.

Szombaton, este háromnegyed 11 tájban már mindenre választ kapunk. Addig is marad a szurkolás. Hajrá Magyarok!

Portugália - Magyarország: magyar kezdő 11

2017.03.18.

Nemsokára VB-selejtezőt játszik a Magyar Válogatott, nem kisebb ellenfél, mint a regnáló Európa-bajnok Portugália ellen. Ahogy azt az olvasók már megszokhatták, mint minden válogatott meccset, ezt is többrészes cikksorozattal vezetem fel, most következzen a szokásos kezdő 11-összeállító cikk.

Talán már nem kell leírnom, de azért megteszem: az alábbiakban közölt összeállítás nem a várható kezdőcsapat, hanem az én általam legjobbnak vélt kezdő 11!

Kapus: Gulácsi Péter

A legmagasabb szinten véd a kapusok közül, a szezon összes bajnokiját végigjátszotta, a VB-selejtezőkön magabiztosan őrizte a magyar kaput. Nem vitás, ő jelenleg a legjobb magyar kapus, és az ő nevével kell kezdődnie a Válogatott összeállításának Lisszabonban.

Jobbhátvéd: Fiola Attila

Őszintén szólva eredetileg Botka Endrét tettem volna be a posztra, de ő végül kimaradt az utazó keretből (az én nagy meglepetésemre). Ugyanis Fiola és Bese is ki-kimaradozott klubcsapatából az utóbbi időben, úgyhogy a Videoton bekkje felé is csupán a rutinja miatt billen a mérleg nyelve.

Középhátvédek: Lang, Kádár

Azt gondolom, Lang helye a kevésbé megkérdőjelezhető, Guzmics kiválásával első számú magyar középhátvéddé lépett elő, ráadásul a manapság ötödik topligaként emlegetett Ligue 1 egyik csapatában, a Dijonban lép hétről-hétre pályára (ha mostanság néha padozott is többször, összességében alapembernek számít ott). Kádár helye pedig azért kérdéses, mert ő elsődlegesen balhátvédként jöhetne szóba, csakhogy tud középhátvédet is játszani, így vélhetően szükség lesz a szolgálataira középen. Persze itt is vannak alternatívák, de kockázatos lenne újoncot avatni mondjuk Vinícius személyében.

Balhátvéd: Korhut Mihály

Kádárt azért merném betenni középre, mert van egy remek alternatívája a balon: Korhut. A volt debreceni játékos kiváló idényt fut a Hapoel Beer-Shevában, az Európa Ligában is szerepelt, sérülése már a múlté, és sokat fejlődött, amióta légiósnak állt. Ezt már láthattuk válogatott meccsen is, úgyhogy nyugott szívvel raknám be őt balhátvédnek.

Védekező középpályások: Nagy Ádám, Gera Zoltán

Itt sincs különösebb meglepetés, Nagy Ádám játéktudásban a válogatott motora, Gera pedig taktikai tapasztalataival, meglátásaival kihagyhatatlan. Vannak minőségi posztriválisok, de szerintem kár lenne arra fecsérelni a szót, hogy miért nem ők valók a kezdőbe.

Balszélső: Dzsudzsák Balázs

Csapatkapitányként kihagyhatatlan, meg amúgy is, szerintem nincs, aki megkérdőjelezné kezdőcsapat-tagságának jogosságát. Örömteli, hogy jó formának örvend, és szorgosan termeli a gólokat, gólpasszokat, még akkor is, ha azok az Emírségek-beli ligában, és az ázsiai BL-ben esnek.

Támadó középpályás: Kalmár Zsolt

Ki pótolja Kleinheisler Lászlót? Azaz ki legyen a támadó középpályás Lisszabonban? Elképzelhető, hogy Storck játékrendszert vált a probléma kiküszöbölésére (erre tett már utalást nyilatkozatban). Én viszont megmaradok a jól bevált 4-2-3-1-es felállásnál, így egy támadó középpályást is teszek a "csapatomba". Választásom pedig Kalmár Zsoltra esett, aki a szóba jöhető játékosok közül a legtöbb válogatottsággal rendelkezik, szóval a legtapasztaltabbnak számít e téren. Sallai Roland mellett talán az szól, hogy a Serie A-ban játszik mostanában egyre többet, de én mégis inkább Kalmárt mondanám. Holman Dávid ellen pedig egyértelműen az szól, hogy újonc, meg valljuk be, nem a legmagasabb szinten játszik jelenleg. És akkor még az utólag behívott Adorján Krisztiánról szót sem ejtettem, de úgy hiszem, felesleges taglalnom, hogy miért nem őt jelölném a kezdőcsapatba Portugáliában.

Jobbszélső: Lovrencsics Gergő

Bevallom, itt gondolkoztam a legtöbbet, hiszen Gyurcsó Ádám is éppolyan remek választás lenne, mint a Fradi szélsője. Gyurcsó ősszel egyértelműen rászolgált arra, hogy egyre inkább számításba vegyék a nemzeti csapatnál is, ezt pedig két góljával hálálta meg. Nyilván sokan mondhatnák, hogy akkor miért nem őt állítanám a kezdőbe? A válasz kicsit összetett. Lovrencsics kezdetése meglepetésszámba menne nyilvánvalóan, ám ami mellette szól, hogy egyrészt, úgy néz ki, maga mögött hagyta pocsék őszi formáját, és egy valamivel jobb játékost láthatunk hétről-hétre Fradi mezben. Másrészt, ha megkapná a bizalmat a kezdőben, akkor biztosan extra motivált lenne, hogy bizonyítson, mint amilyen mostanában a klubmeccseken is. Harmadrészt, nyáron, az EB-n jól játszott már egyszer a portugálok ellen, miért ne tehetné ezt meg másodszor is? Szóval ezért esett rá a választásom.

Középcsatár: Szalai Ádám

Storcknál biztos nem lenne kérdés, hogy ő kezd, még akkor sem, ha nem játszana ilyen jó formában. Nekem is az elsőszámú választásom jelenleg, rövid időn belül kétszer is duplázott a bivalyerős Bundesligában, mostanában szinte minden fordulóban szerephez jut, illetve ősszel már-már a régi Szalait láthattuk címeres mezben is.

Tehát az én kezdő 11-em Portugália ellen:

Gulácsi - Fiola, Lang, Kádár, Korhut - Nagy, Gera - Dzsudzsák, Kalmár, Lovrencsics - Szalai

Hajrá Magyarok!

Címkék: Játékosokról

Portugália - Magyarország: keretelemzés

2017.03.10.

Nemsokára VB-selejtezőt játszik a Magyar Válogatott, nem kisebb ellenfél, mint a regnáló Európa-bajnok Portugália ellen. Ahogy azt az olvasók már megszokhatták, mint minden válogatott meccset, ezt is többrészes cikksorozattal vezetem fel, elsőként jöjjön a magyar keret kielemzése.

Kezdjük azzal, tulajdonképpen kik is alkotják a keretet:

KAPUSOK:

Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig), Kovácsik Ádám (Videoton), Megyeri Balázs (Greuther Fürth)


VÉDŐK:

Bese Barnabás (Le Havre), Botka Endre (Ferencváros), Fiola Attila (Videoton), Hangya Szilveszter (Vasas), Kádár Tamás (Dinamo Kijev), Kálnoki-Kis Dávid (Újpest), Korhut Mihály (Hapoel Beer-Seva), Lang Ádám (Dijon), Vinícius Paulo (Videoton)


KÖZÉPPÁLYÁSOK:

Gera Zoltán (Ferencváros), Holman Dávid (Debrecen), Kalmár Zsolt (Bröndby), Kleinheisler László (Ferencváros), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Nagy Ádám (Bologna), Pintér Ádám (Greuther Fürth)


CSATÁROK:

Dzsudzsák Balázs (al-Vahda), Gyurcsó Ádám (Pogon Szczecin), Eppel Márton (Budapest Honvéd), Németh Krisztián (al-Garafa), Priskin Tamás (Slovan Bratislava), Sallai Roland (Palermo), Szalai Ádám (Hoffenheim)

___________________________________________________________________

A keret elemzésekor posztonként fogok haladni. Közben kiemelt képpen foglalkozom a következő két kérdéssel: egyrészt, hogy az EB keretben szereplők közül, a két válogatottól visszavonult játékos - Király és Juhász - kivételével, kik maradtak ki, és ennek mi lehet az oka, illetve hogy kik azok, akik talán még befértek volna a keretbe, és kik azok, akiknek némiképp meglepetés a behívása. Ezen szempontok vizsgálatakor érdemes fejünkben tartani Storck azon mondatát, hogy bizonyos játékosaiban csalódott a svédek elleni felkészülési meccsen - több játékos mellőzése minden bizonnyal ide vezethető vissza, de részletesen is vissza fogok erre térni.

Rögtön kezdjük is a kapusokkal. Azt gondolom, Gulácsi Péter behívásán nincs mit vitatkozni, a legjobb magyar kapus jelenleg, ehhez kétség sem fér, minden bizonnyal ő védi majd a magyar kaput Lisszabonban. Dibusz Dénes és Megyeri Balázs behívása sem meglepetés, viszonylag jó formában vannak, Megyeri folyamatosan játszik a a Fürthben, Dibusz pedig még nem kapott gólt tavaszi bajnokin, és a kupában is csak egyet. Kovácsik behívása némiképp meglepő, de azt nem lehet mondani, hogy nem szolgált volna rá a behívóra - ugyanakkor azt le kell szögezni, hogy egy kapus ki fog maradni a végleges keretből, és az alighanem Kovácsik lesz.

A balhátvédeknél különösebb meglepetésről nem beszélhetünk, Kádár Tamás talán a jelenlegi legjobb magyar védőként nem maradhatott ki (nála úgy látszik, nem érvényesült Storck elve, miszerint a frissen klubbot váltottakat ezen a meccsen nélkülözi), Korhut Mihály szerencsére felépült a sérüléséből, ami kiváltképp jó, hiszen remek szezont fut, hasznos tagjává válhat a válogatottnak, Hangya Szilveszter pedig már-már állandó kerettagnak számít Storcknál, és tavasszal a Vasas összes tétmeccsén szerephez jutott.

A középhátvédeknél már sokkal érdekesebb a helyzet. Lang Ádám kerettagsága megkérdőjelezhetetlen, mint klubszinten legmagasabban jegyzett magyar hátvéd. Az EB-kerethez képest kimaradt Guzmics Richárd, aki abszolút alapembernek számít Storcknál, sajnálatos módon sérülés miatt kell majd nélkülözni. Az ő pótlását kell majd megoldani, méghozzá a Kálnoki-Kis - Vinícius kettős valamelyikének. Azért abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ők ketten jelenleg a legjobb magyar középhátvédek Lang után, hiszen azért akarva-akaratlanul felmerül Korcsmár Zsolt neve: rejtély, hogy ő miért nem kerettag, hiszen rendszeresen játszik, és Storck alatt még egyszer sem kapta meg a bizalmat. Illetve ott van még Bobál Dávid is a magyar centerhalfok közül - azért sokkal rosszabb nem lehet, mint a fent említett duó. Azért az mindenesetre jól mutatja, hogy Storck mennyire elégedetlen a középhátvédekkel, hogy a frissen honosított Vinícius egyből meghívót kapott.

A jobbhátvédeknél Fiola Attilának gyenge formája és a Vidiből való ki-kimaradása ellenére meghívót postáztak, ahogy Bese Barnabásnak is, aki szintén kikopó félben van a Le Havre-ból. Botka Endre behívása viszont jó döntés, véleményem szerint elkapta a fonalat a Fradiban, rendszeresen játszik, és a mérkőzéseken csapata egyik legjobbja szokott lenni.

Védekező középpályásból kettőt találunk a keretben: Nagy Ádám biztos kerettagnak számít, alapember a Bolognában és a válogatottban is, hiba lenne kihagyni. Pintér Ádám felé pedig úgy néz ki, ismét él a bizalom: ősszel többször kerettag sem volt, tétmeccsen pedig egy percet sem játszott a válogatottban (valljuk be, egyáltalán nem is szolgált rá a Fradiban nyújtott teljesítménye alapján), viszont most fordult a kocka, mivel a Greuther Fürthben rendszeresen játszik, nem is rosszul, ráadásul szerepe felértékelődhet az amúgy EB-kerettag Elek kihagyása miatt, akinél Storck a klubváltásra hivatkozott - talán ő az egyetlen, ahol ez valós indoknak is tűnik. Persze ott van még Gera Zoltán is, aki a válogatottban taktikailag kulcsfontosságú. A Ferencvárosban viszont mostanában előrébb, középső középpályásként játszik, csak az kérdés, hogy hol számít majd rá Storck, mert hogy még mindig kihagyhatatlan, az is biztos.

A támadó középpályások behívásakor vélhetően fontos szempont volt, hogy Kleinheisler László pótlására megtalálják a megfelelő személyt, hiszen az oslói hős eltiltott lesz a portugálok elleni meccsen (hozzáteszem, így is a kerettel tréningezhet). Mondhatni, hogy erre a posztra zöldfülűek jutottak (hacsak nem Gerával számol Storck támadó középpályásként): Sallai, Kalmár és Holman. Hármójuk behívása inkább annak szól, hogy lássák, be lehet kerülni a keretbe, ezért tegyék oda magukat, csakhogy valamelyikőjük minden bizonnyal kezdő is lesz. Sallai Roland egyre többet játszik a Palermoban, az ő behívása talán a legkisebb meglepetés. Kalmár Zsoltnál úgy látszik, szintén nem volt tényező, hogy klubot váltott a télen, illetve, hogy a lehetséges 270 bajnoki percből 95-öt töltött a pályán tavasszal. Holman Dávid viszont szépen teljesít a Debrecenben, de azt nem merném kijelenteni, hogy kiemelkedő, válogatott szinten. Így meg kell említenünk Szántó Tamást, aki a Rapid Wien alapembere, biztos vagyok benne, hogy maximálisan alkalmas lenne Kleinheisler pótlására, nyilván ellene szól, hogy a felnőtt válogatott keretébe még egyszer sem kapott meghívást. 

A behívott szélsők úgy gondolom, mind rászolgáltak a kerettagságra. Dzsudzsák Balázsra külön nem is kell kitérnem, amíg vissza nem vonul a válogatottól, addig ő meghívást fog kapni oda, és nem is ok nélkül. Gyurcsó szintén jó idényt fut, a tavasza is jól indult, ráadásul egyre jobban válik kihagyhatatlanná a válogatottból, az ősszel két meccsen két gól volt a mérlege. Lovrencsics Gergő viszont biztosan nem őszi formája alapján kapott meghívást (habár akkor is kerettag volt, ezek szerint Storck igencsak megbízik benne), viszont látszik, hogy odatette magát a téli felkészülésen, jól kezdett tavasszal, egy ilyen motivált Lovrencsics mindenképpen megérdemli a behívót. Az amúgy középcsatár Németh Krisztiánnal is minden bizonnyal szélsőként számol majd Storck, ő sérülése után ismét teljesen ép, és ugyan a sportszakmailag nem túl magasan jegyzett katari bajnokságban, de a beszámolók szerint jól teljesít. Viszont óriási meglepetés Stieber Zoltán kihagyása: az EB-n kerettag volt, ősszel jól teljesített a válogatott meccseken. Rendben van, tavasszal csak 13 perc jutott neki a Kaiserslauternben (részben egy betegség miatt), de alapvetően az esetében nem tudok másra gondolni, minthogy ő lehetett az egyik, aki kihúzta a gyufát Storcknál a svédek elleni meccsen, holott szerintem akkor jól játszott.

Klasszikus középcsatárból hármat találunk a keretben (ha nem számítjuk ide Némethet). Szalai Ádám helye nem lehet kérdés, jó formának örvend, rövid időn belül kétszer is duplázott a Bundesligában, és a szükséges játékperceket is megkapja, no meg Storck első számú csatára a válogatottban. Priskin Tamás is szépen termeli a gólokat, igaz egy kevésbé nívós bajnokságban, de összességében nem lehet vitatni a meghívója jogosságát. Eppel Márton pedig a legelőrébb lévő magyar az NB1. góllövőlistáján, megkockáztatom, behívása nem meglepetés, legfeljebb annyiban, hogy még nem játszott sose a válogatottban, és vélhetően nem a portugálok ellen fog átesni a tűzkeresztségen. Két EB-kerettag kimaradó viszont van: Böde Dániel kihagyása számomra nem meglepetés, gyenge formát mutat az FTC-ben, jelenleg tényleg nincs válogatott szinten, reméljük, ez hamarosan megváltozik. Nikolics Nemanja kihagyása annál érdekesebb: Storck a téli klubváltásra hivatkozott, és Nikolics valóban keveset tudna együtt készülni a csapattal a Chicago Fire bajnoki menetrendje és a hosszú repülőút miatt, de nekem ez a klubváltásos "duma" kicsit álkifogásnak tűnik: láthattuk, hogy bizonyos, Nikolicsnál gyengébb képességű játékosoknál ez nem okozott gondot, ráadásul a transzfer még az átigazolási szezon kezdetekor lezajlott. Azóta Niko szépen termelte a gólokat az edzőmérkőzéseken, a bajnokságban is bemutatkozott már. Az igazi ok inkább ott keresendő, hogy vélhetően Storck nem állítaná be a portugálok ellen, aminek nyomós oka van (ezt én is többször taglaltam már a blogon), így valóban megmenti Nikolicsot a felesleges oda-vissza repülőúttól, és önmagát is a játékost a kezdőbe követelő újságírók és szurkolók hadától. Ellenben aki egyértelműen megérdemelné a behívót, az nem más, mint Futács Márkó: nagyon megy neki az amugy acélos horvát bajnokság egyik legjobb csapatában, a Hajduk Splitben, a szezonban már 9 gólnál jár, és meg vagyok győződve róla, hogy eléri a vele ellentétben kerettag Eppel szintjét. Egyszer ő is megérdemelné a bizalmat, ha más nem, majd barátságos meccsen.

Ennyi lett volna, úgy gondolom, elég részletesre sikerült az elemzésem, mindenesetre a legjobbakat kívánom a Magyar Válogatottnak a portugálok ellen, nemsokára további felvezető cikkekkel jelentkezem! Hajrá Magyarok!

Címkék: Játékosokról

MLSZ kérdőív - az én válaszaim

A Magyar Labdarúgó Szövetség nemrég egy 11 kérdésből álló kérdőívet tett közzé, amelyben kifejezetten a szurkolók véleményére kíváncsi azokban a témákban, amelyek az elmúlt évek legvitatottabbjai közé tartoztak. A kezdeményezéssel teljes mértékben egyetértek, remélem a szövetségben meg is fontolják majd a javaslatokat, válaszokat. Természetesen én is kitöltöttem az ívet, úgyhogy most közzéteszem a válaszaimat, sőt, röviden indokolnám is őket. Vágjunk bele!

1. Ön milyen csapatszám mellett szervezné az NB 1-es és NB 2-es bajnokságokat?

Én a "kis létszám mellett (10-12 csapat/bajnoki osztály)" opcióra klikkeltem. Természetesen kizárólag az NB 1 miatt, az NB 2-ben nem csökkenteném a csapatok számát, de erre majd egy másik kérdésben visszatérek. Viszont úgy gondolom, a jelenlegi modell működik, a 12 csapat stabilan tud működni, nincsenek szürreális gazdasági viszonyok, elmaradt meccsek, visszalépések a bajnokságtól, és valamennyire kiegyenlített is lett a honi élvonal.

2.) Ön milyen lebonyolítási formát alkalmazna az NB 1-es bajnokságban?

A kérdést már többször tárgyaltam ezen a blogon, úgyhogy nem is nagyon részletezném, miért a "Körmérkőzéses alapszakasz (mindenki játszik mindenkivel kétszer), utána körmérkőzéses felsőház és körmérkőzéses alsóház (mindenki játszik mindenkivel kétszer házon belül)"-t választottam.

3. Ön szerint szüksége van-e valamilyen módosításra illetve ösztönzésre, annak érdekében, hogy a csapatok jobban törekedjenek győzelemre illetve gólszerzésre?

Valamilyen szinten valóban kéne premizálni azokat a csapatokat, akik minél több gólra törekednek, valami hasonló rendszerben, mint a megszerzett pontokért kiosztandó milliók. Ezért kattintottam a "Igen, kellene, hogy izgalmasabb legyen minden mérkőzés" lehetőségre.

4. Ön szerint kell-e befolyásolni (korlátozni) a külföldiek számát a mérkőzéseken?

"Igen, de nem kötelező szabállyal, hanem pénzügyi ösztönzéssel" - így szól az én válaszom. Úgy gondolom, előnyére vált a bajnokságnak, hogy kevesebb a légiós, valóban fontos lenne, hogy többségében magyarok játszanak a magyar bajnokságban, azonban nem minden áron, ha jó a légiós, és növeli a bajnokság színvonalát, akkor jöjjön, és ha esetleg annyi a minőségi légiós, hogy túllépik a korlátot, hadd legyen a csapat szíve joga, hogy lemondanak-e ezért cserébe a pénzről. Azaz a jelenlegi rendszer megfelelő.

5. Ön szerint kell-e kötelezni vagy ösztönözni a fiatal magyar játékosok (19 évesek vagy fiatalabbak) szerepeltetését a mérkőzéseken?

A válaszom hasonló, mint az előző kérdésre adott: "Igen, de nem kötelező szabállyal, hanem pénzügyi ösztönzéssel". A mostani rendszer bevált, úgy gondolom, hogy sokat nem gyengült ezzel a bajnokság, hogy díjazzák a fiatalok szerepeltetését. Természetesen a kötelező jelleget nem támogatom, szerintem ezzel esnénk át a ló túloldalára: a csapatoknak kényszerből mindenképpen játszatni kéne egy 20 éven aluli játékost, aki egyrészt nem biztos, hogy megüti a kívánt nívót, másrészt pedig egy idő nem is venné komolyan a csapatba kerülésért folytatott harcot, mondván, úgyis be kell őt rakni a kezdőbe.

6. Ön szerint a szövetség a kluboknak fizetendő pénzek elosztásakor figyelembe vegye-e a nézőszámokat az NB I-ben?

Véleményem szerint ez lenne az egyik leghasznosabb újítás, ha bevezetnék. Jelenleg az egyik legégetőbb probléma a magyar futballban az alacsony nézőszámok, ezáltal valamelyest biztosan növekedne. Természetesen most is vannak klubok, akik mindent megtesznek a nézők becsalogatásáért, de ha a pénzek elosztásakor ez a szempont is játszana, biztos vagyok benne, hogy például minden társadalmi réteget, szurkoló típust szívesen látnának a stadionban, és nem kötnék a belépőjegy vásárlást értelmetlen feltételekhez... Ezért válaszom: "Igen, fontos lenne ezzel is ösztönözni őket, hogy tegyenek meg mindent a nézők kiszolgálásáért, a nézőszám növeléséért".

7. Ön szerint melyik állítás áll legközelebb az igazsághoz a nézőtéri magatartással kapcsolatban?

Azért teljesen nincs rendben minden, de úgy gondolom összességében nem találhatunk kivetnivalót: a szurkolói kultúra fejlődött, sajnos ez átfordult egy negatív folyamatba is - gyakran uralkodik steril hangulat a lelátón. A jó hangulat képes ellensúlyozni egy rosszabb meccset is (amiből nem egy van a honi élvonalban), ennek érdekében én például engedélyezném a pirotechnika használatát, legalább a kapu mögött. Én azért a "Teljesen rendben van minden a lelátókon" választási lehetőséget jelöltem be.

8. Állítsa fontossági sorrendbe az alábbi tényezőket, hogy Ön szerint minek kell változnia, hogy többen menjenek NB I-es mérkőzésre (a legfontosabb az 1, a legkevésbé fontos az 5)

Azt gondolom különösebb indoklást nem igényel, úgyhogy csak leírnám a saját sorrendemet. 1.: Legyen sokkal színvonalasabb a játék. 2.: Legyen sokkal olcsóbb a jegy. 3.: A jegyvásárlási (regisztrációs) szabályok könnyítése. 4.: A szurkolók jobb és tartalmasabb kiszolgálása. 5.: Sportszerű szurkolás.

9. Ön szerint a 12 csapatos NB I hány mérkőzését közvetítse egyenes adásban a közvetítési jogokkal rendelkező MTVA?

"4-5" - mondtam én. Szintén fontos kérdésnek tartom ezt. Az biztos, hogy a jelenlegi két közvetített meccs kevés, még úgy is, hogy az összes meccset lehet streamelni (amely általában akadozik és gyenge minőségű - tehát megöli a meccsélményt). Nyilván a 6 tv-s meccs is túlzás lenne, hiszen akkor az összes meccsnek külön időpontban kellene kezdődnie, ami nehezen kivitelezhető. Azonban 4-5 meccset megérné közvetíteni, hiszen ha a néző nem látja, hogy mi is folyik a magyar pályán, akkor nem fog kedvet kapni ahhoz, hogy mindezt élőben is megtekintse - márpedig ez lenne a cél.

10. Ön szerint törekedni kell-e arra, hogy az NB II-es bajnokság feltételei minél nagyobb mértékben legyenek azonosak az NB I-es bajnokság feltételeivel?

Szintúgy kulcskérdés a fenti. Azt gondolom a jelenlegi rendszer megfelelő. Ugyanis 32 profi csapatot elbír a magyar labdarúgás, úgy, hogy ezek többsége az NB 2-ben játszik (hiszen így kevesebb az anyagi teher). A másodosztály létszámának felduzzasztásával a fiatal játékosok nagyobb esélyt kaptak, hogy egy profi osztályban bemutatkozhassanak, fejlődjenek. Valahol azért az lenne a cél, hogy az NB 2 a tehetségek terepe legyen, ahol rendszeresen játszhatnak, fejlődhetnek, és alkalomadtán felkerüljenek egy komolyabb NB 1-es csapatba. Ezért is volt jó, hogy növelték a létszámot a második vonalban, miután az első osztályét csökkentették. Így én ezt jelöltem be: "Nem, az NB II ne hasonlítson se az NB I-re, se az NB III-ra".

11.) Ön szerint kell-e, fontos-e erősíteni a női labdarúgást és a futsalt (teremlabdarúgás)?

Utolsó kérdésként pedig előkerült a hátország. Mert azért azt senki nem vitatja, hogy jelenleg a férfi nagypályás futball, és főleg a Válogatott a magyar futball kirakata. Azonban talán pont ezért kéne a futsalt és a női focit is fejleszteni. Szerintem mindkettő fontos lenne, a futsalt szakmai szempontok alapján is tudnám mondani (erről már értekeztem korábban, de elképzelhető, hogy fogok még), a női játékosok, csapatok számának növelése pedig az UEFA és az MLSZ kimondott terve - nem hiszem, hogy emiatt hátrány érné a magyar labdarúgás egészét, sőt, inkább fejlődne. Ezért ezt a választ adtam: "Igen, mindkettőt".

Végezetül pedig bátorítok mindenkit, hogy töltse ki a kérdőívet, mondja el a véleményét, egyrészt mert nem sok lehetőségünk lesz erre, másrészt pedig mert hiszek benne, hogy ha nagyon kis részben is, de jobbá tehetjük ezáltal a magyar focit.

AZ NB1 2017-es tavaszi szezonjának felvezetője

2017.02.16.

Lezárult az átigazolási időszak a magyar bajnokságban is, a csapatok kerete gyakorlatilag kialakult, így előre tudunk tekinteni, mit várhatunk tőlük a bajnokság tavaszi folytatásában. A tabellán viszonylag sorrendben haladva górcső alá veszem az OTP Bank Liga csapatainak esélyeit az előttünk álló félévre nézve, illetve valamennyire az átigazolásaikat is értékelném.

Abban nem változott a véleményem az őszi szezonértékelőben leírtakhoz képest, hogy a Videoton, Honvéd, Vasas, Ferencváros kvartettből kerül majd ki a végső győztes. A Videoton erejét úgy vélem, senki nem kérdőjelezi meg, az átigazolási szezonban ugyan nem voltak aktívak, de az utolsó pillanatokban szerződtettek egy ígéretes horvát játékost, Mirko Maric-ot, és ezzel tovább növelték keretük erősségét, hiszen a horvát csatár vélhetően tudja majd pótolni a távozó Feczesin Róbertet, és a csapat minden bizonnyal nem sínyli meg Oliveira és Sejben távozását sem. A Honvéd még mindig az egyik legjobb csapat a bajnokságban - ezt a Fradi elleni kupameccsen bizonyították - igaz, Prosser és Botka elvesztése fájó pont lehet Kispesten. Az értük kapott pénzt akár vissza is forgathatták volna a csapatba, de végül nem így lett (Laczkó Zsolt és Villám Balázs érkezése jelentősen nem növeli a játékosállomány minőségét), ezáltal kicsit meggyengült kerettel, de harcban lehetnek a bajnoki címért, feltéve ha átmentik az ősz végi formát tavaszra is. Keretük még mindig az egyik legjobb Magyarországon, kérdés, tudnak-e egyszer végre egy nagy eredményt elérni. (Mert az utóbbi években rendre nem jött össze a nagy durranás.) A Vasas nagy talány számomra, a télen erősítésekre nem szorultak, egyedül Gaál Bálintot igazolták a Haladásból. Esetükben a nemzetközi kupaindulás is nagy szó lenne, pláne a bajnoki cím. Hogy végül mit érnek el, az nagyban azon múlik, hogy mennyi ideig tudják majd a lépést tartani a három riválissal, valamint hogy mennyire bírják majd a kettős terhelést: ugyanis ők várhatóan továbbjutnak majd a kupából, míg a Vidi már kiesett, és a Honvéd-Fradi kettősből is az egyik biztosan búcsúzik majd. A Ferencváros véleményem szerint remekül erősített a télen, a gyengébb játékosaitól megvált, és valóban erősítést jelentő labdarúgók érkeztek: csak hogy néhányukat kiemeljem, Kleinheisler ebben a félévben bizonyíthatja, hogy magyar szinten kiemelkedő játékos még mindig, Amadou Moutari gyorsasága aranyat érhet, a két német (Sternberg és Koch) jobbnak tűnnek az eddig ideigazolt németeknél, de Bognárban és Botkában is van kraft. A kupamérkőzésen a Fradi játékában voltak előremutató jelek, biztosak lehetünk benne, hogy nem az őszi Fradit láthatjuk majd tavasszal, már ami a játékuk minőségét illeti.

Az ötödik Mezőkövesdnél alighanem a vezetőedző személye jelenti a legnagyobb változást: Pintér Attila Felcsútra távozott, és érkezett helyette az a Tomiszlav Szivics, aki több NB1-es klub kispadján is ült már, rutinos edzőnek számít a magyar bajnokságban. Vele képes lehet a matyóföldi gárda a Pintérrel hozott szintet tartani, de vérmesebb reményeik ennél az ötödik helynél nem lehetnek tavasszal; azért újoncként ez sem rossz, sőt. Igazolásaik között sem az érkezők, sem a távozók között nem lehet nagy névről beszámolni. Őket a tabellán az Újpest követi, akik a FIFA szankciója miatt ezúttal sem igazolhattak. Ám a keretet sikerült egyben tartani (csak Nagy Tibor ment el), így náluk maradt a nagy erősségük Bardhi is, aki sok kellemetlen percet okozhat majd a riválisoknak tavasszal. Ezt a szintet képesek tartani, de úgy érzem, kerülhetnek még ennél is feljebb a tabellán, persze a dobogós helyekért folytatott versenyfutásból alighanem kiszálltak. A Haladás többre képes a jelenlegi hetedik helyénél, játékoskeretük és ősszel mutatott játékuk is erre vall. Habár a nagy erősítés elmaradt (velük kapcsolatban Radó, Kalmár és Mervó neve is felmerült), sőt inkább gyengült a keretük (Gaál távozása érzékeny veszteség lehet a szombathelyieknek), nem tartom elképzelhetetlennek, hogy feljebb kúsznak majd a tabellán. A Paksnak tavasszal inkább majd hátrafele kell tekintgetniük, de ha nem esnek vissza drasztikusan, akkor simán meglehet a bentmaradás az évek alatt stabil középcsapattá váló atomvárosiaktól. Ők nem az a csapat, akik csak úgy igazolgatnak, tudatosan, kizárólag hiányposztra érkezhet ember. Daru Bence személyében egy megfelelő csatárt igazoltak, akitől extra teljesítményt nem várhatunk, viszont egy jó átlagot hozhat, segítve ezzel a tolnaiak bentmaradását.

A tabella alsó felében három nagymúltú csapatot is találunk. A Diósgyőr belehúzott az átigazolási piacon, Szarka Ákos és Fülöp István biztos hogy minőségi erősítés, Busai Attila pedig megmutathatja, hiba őt leírni - az biztos, hogy több játéklehetősége lesz, mint a Ferencvárosban. Ezzel együtt viszont a távozók névsora is veretes: sem Bognár Istvánra, sem Németh Milánra, sem pedig Nikházi Márkra nem lehet mondani, hogy perememberek lettek volna... Egy biztos: Horváth Ferencéknek nagyot kell menniük tavas szal, hogy elkerüljék a kiesést. Debrecenben jelentős változások történtek a keretben. Szakály Péter távozása a legnagyobb érvágás, személyében az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb játékosa távozott a Lokitól, illetve elengedték Vitteket is, aki ugyan nem váltotta meg a világot egy félév alatt, de biztosan többre lett volna ennél képes tavasszal - hát nem lesz, legalábbis Debrecenben. Mellettük perememberek távoztak jelenős számban, és érkeztek zömében "lutrira" igazolt légiósok, illetve Osváth Attila a Vasasból. Finoman szólva vannak kétségeim affelől, hogy erősödött-e a DVSC kerete... Nyilván egyedüli céljuk az lesz tavasszal, hogy foggal-körömmel kivívják a bentmaradást, de ezzel a kerettel lesz félnivalójuk. Az MTK a fiatalok beépítését tűzte ki céljául a szezon előtt, belekalkulálva egy esetleges rosszabb szereplést. Arra azonban ők se gondoltak, hogy kiesőhelyen telelnek majd. A következmény nem maradt el, Theodoru Vaszilisz nem dolgozhatott tovább a felnőtt csapatnál, Tamási Zsolt váltotta őt a kispadon. Igyekeztek a keretet is megerősíteni a télen, Leandro Martinez, Nikházi, és az ukrán Jurij Koljomolec sem padozni jött - ők erősítik a keretet egyértelműen. Thiam újból távozott, talán ő az egyetlen jelentős búcsúzó. Nehéz lesz a bentmaradás, de a riválisokkal szemben mellettük szól, hogy jól erősítettek, nem gyengültek. Az új edzőn sok fog múlni, de közel sem reménytelen a kék-fehérek helyzete. Annál inkább a sereghajtó Gyirmóté. A szezon közben voltak pillanatok, amikor reális esély mutatkozott a bentmaradásukra, azonban elfogytak az ősz végére - most már kisebb csodára lenne szükség ahhoz, hogy ne essenek ki. Nemcsak azért, mert utolsó helyen állnak, és hátrányuk jelentős, hanem mert az igazolásaik sem a legjobban sikerültek, illetve új csapatot is kell építeni Gyirmóton. Távozott egy tucatnyi játékos, közülük is kiemelendő Sallói Dániel és Simon András, de talán a szintén távozó Filkor Attilában is több volt - fél év alatt nem sikerült ezt bizonyítania. Az érkezők oldalán vannak egyértelmű erősítést jelentő labdarúgók: Tamás Krisztián hazahozatala valószínűleg jó ötlet volt, mint ahogy Simon Ádám kölcsönvétele is. Mellettük azonban zömében légiósok érkeztek, akik meglehet, nem érik el a távozó játékosok színvonalát. Röviden: nem sikerült úgy megerősíteni a keretüket Urbányi Istvánéknak, hogy azt mondhassuk, elérhető az első osztályú tagság meghosszabbítása.

Összességében elmondhatjuk, hogy hosszú idő után egy izgalmas hajrá lesz majd a bajnoki címért való versenyfutásban, illetve a kiesés elkerüléséért is, ráadásul egy magyar szinten nagycsapatnak számító gárda vélhetően búcsúzik, ám az, hogy ki, majd csak május végén dől el. Egy biztos: érdemes lesz követni tavasszal az NB1 küzdelmeit! Hajrá, magyar foci!

Új magyar edzőképzés: rossz az irány, hahó!

2017.02.03.

Nemrég állt munkába a magyar edzőképzés új feje, Jörg Daniel. A szakembert természetesen Bernd Storck "szerezte" a posztra, és felkérték mellé Sisa Tibort segítőnek, aki elvállalta a feladatot. Ezzel összességében nem is lett volna gond (nagyjából, de erről majd később), azonban amikor elolvastam Storck nyilatkozatát, amiben felvázolta a terveit, úgy éreztem, klaviatúrát kell ragadnom, mert rossz ez az irány, és le kell írnom, miért gondolom így.

Már ott fennakadtam, hogy nem pontosan értettem, miért nem dolgozhatott tovább a Szalai-Liszkai páros, akik felüdülést jelentettek a Mezey-éra után, ugyanis egy olyan edzőképzési rendszert valósítottak meg, amely követte az aktuális trendeket, illetve szinkronban volt a hagyományainkkal. Értsd: az alakzatépítő-bontó játék, illetve a háromszögjáték mellett tették le a voksukat, szemben a Mezey doktor vezette edzőképzés alakzattartó- és rombuszjátéka mellett. Szintén jó pont volt Szalai Lászlóéknak az "Emeljük a szintet" továbbképzések, amelyek illettek az edzőképzés anyagához, illetve szinkronban voltak a magyar hagyományokkal és stílussal.

Na ebből nem kért Storck, és leváltotta őket. Amivel alapvetően nem is lenne baj, ha az új edzőképzés követné az eddigi, (helyes) irányt. De nem, nem így fog történni, ez kiderült számomra Jörg Daniel és Bernd Storck szavaiból, hiszen az edzőképzésünk német mintára fog átalakulni. Nézzük mi ezzel a baj.

Alapvetően az, hogy már megint elkezdtünk egy új irányt, ami nem épít az előző szemléletre, azaz gyakorlatilag mondhatni, Szalaiék munkája hiábavaló volt. Feltéve, persze, ha nem tartják meg az újításaikat, de ebben erősen kételkedem. Az új szemlélet abszolút a német modellen, német stíluson alapul, illetve a német nézőpontból szemléli a labdarúgást. Hogy konkrét legyek: a németek a kondícióban látják a labdarúgó problémát, mindent a kondícionálásra vezetnek vissza. Storck szavait idézve: "Az erőnléti kérdés nagyon fontos. Azokat a tartalmakat, amelyek Németországban kézenfekvőek, be akarjuk importálni a magyar edzőképzésbe. Ilyen például az erőnléti képzés, amit mindenképp át kell vennünk." Ezzel az a probléma, hogy ez nincs szinkronban magyar gondolkodással, amely szintetizáló, és nem analizáló, ahogy a németek gondolják, és a magyar stílussal sem összeegyeztethető, amelyhez való visszatérés kulcsfontosságú lenne a futballunk újbóli felemelkedése szempontjából. A tradícionális magyar stílusban valóban a stílus szintjéről szemléljük a labdarúgást, a gondolkodás kiindulópontjaba stílus, míg a németek két szinttel lejjebbről, a játékkoncepció három összetevője közül (taktika, (stílus)tecnika, kondíció) a kondícióból indulnak ki. Ráadásul a kondícionálás már lerágott csont a magyar futballban, felmérések bizonyítják, hogy kondíció terén a magyar futballisták abszolút nincsenek elmaradva a világ élvonalától. Ez már Egervári Sándor kapitánykodása alatt is elmondható, a kevés pozitívum egyike volt.

A vicc az egészben, hogy az intetjú végén maga Storck vallja be, hogy amit véghez akarnak vinni, az teljesen ellentétes az előző edzőképzés és a tradícionális magyar szemléletmóddal: " Láthatjuk, hogy más a munkastruktúrája egy külföldi és egy magyar edzőnek. Az, hogy az. élcsapatoknál külföldi szakemberek dolgoznak, akár a véletlen műve is lehet…. A stílusokat most nem hasonlítanám össze, az biztos, hogy korábban más volt a képzés, mint most."

Persze nem csak ez a baj. Ott van továbbá az a probléma Magyarországon, hogy továbbra sincs egységes futballiparági tudás a magyar futballban. Ha mondjuk mindenhol egységesen ezt a német mintát követnék, az akár még jól is elsülhetne. Ezzel szemben jelenleg az van, hogy ma Magyarországon edzőt képez az edzőképző, edzőt képez a TF, edzőt képez a Double Pass, és edzőt képez maga Bernd Storck is (a megyei utánpótlás központok edzői tudnának mesélni, de erről talán majd egy másik cikkben írok), amelyekből maximum az új edzőképzés és Storck irányvonala egyezik...

Kíváncsi vagyok, Sisa Tibornak mennyi beleszólása lesz a dolgokba, mert talán ő még tudná jó irányba terelni az edzőképzést. Attól tartok, ha a most felválzolt koncepció megvalósul, akkor a magyar edzőképzés egy fikarcnyit se fog előrelépni. Bár én lennék a legboldogabb, ha végül nem lenne igazam.

Címkék: Szakmai szemmel

Magyar futballév 2016

2016.12.21.

Ugyan még nincs itt az évvége, de már közelít, úgyhogy engedjétek meg, hogy összefoglaljam ezt az esztendőt saját- és magyarfutball-szemszögből, egyfajta karácsonyi-szilveszteri “különkiadás” képpen. A különkiadás jelleg nemcsak az év végi összegzésre vonatkozik, hanem arra is, hogy a megszokottaktól eltérően, képeken keresztül mutatom be a mondanivalómat. Következzenek tehát a kedvenc futballfotóim az elmúlt évből időrendben, a lehető legkevesebb magyarázatot fűzve - ilyen volt tehát 2016, mint magyar futballév!

1.) 

Igazi futballhangulat az NB3-ban a Csepel - Ferencváros II. mérkőzésen.

2.)

Magyar menet Bordeaux utcáin - még mielőtt minden elkezdődött volna.

3.)

Stieber alábök, Almer nézi, Magyarország kettő, Ausztria nulla.

4.)

Amikor Marseille magyar falu lett.

5.)

Gera pár másodperccel a portugáloknak lőtt bombagólja után - a meccs az egész EB egyik legjobbja volt.

6.)

A körúton hömpölygő tömeg a portugál meccs után - Szalai Ádám posztolta a Facebookon.

7.)

Az éjjel véget ért, de a Himnusz a Magyar Válogatottnak szólt.

8.)

Kikaptunk Svájctól, de szurkolókra nem lehetett panasz - fantasztikus élőkép a CB jóvoltából.

9.)

A 12. játékosnak - csodálatos koreó az Andorra elleni meccsen.

10.)

Mert ez az érzés nekem az élet - stadiont avattak Dunaszerdahelyen.

Hát ennyi lenne, én ezt a 10 képet szedtem össze, mint számomra a legmeghatározóbb futballpillanatok az évből. A blog összes olvasója számára boldog karácsonyt, és magyar futball sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!

NB1-es félévösszegző

2016.12.16.

Ha ránézünk a magyar bajnoki első osztálytabellájára, nem az jut róla eszünkbe, hogy papírforma lenne a csapatok azon elfoglalt helyezése. Lássuk, milyen félévet zárt az NB1.

Kezdjük az általános megállapításokkal, majd később kitérek a csapatokra is. Az mindenképpen megállapítható, hogy a tavalyival ellentétben sokkal izgalmasabb a bajnokság, tavaly ilyenkor a Fradit már bajnoknak kiáltották ki. Azt azonban hazugság lenne mondani, hogy a mérkőzések színvonala is nőtt volna. Kicsit az az érzésem, hogy csökkent is, szerecsére a gólok számában ez nem mutatkozik meg. Az európai kupaporondon szokásosan elvéreztek a csapataink, így az igazi értékmérő a klubcsapatok számára most is elmaradt, de (sajnos) nem nehéz belőnünk a honi élvonal színvonalát az UEFA égisze alá tartozó bajnokságok ranglistáján. A nézőszám viszont egyértelműen esett a tavaly ilyenkorihoz képet - EB hatás ide vagy oda. Lehet mondani, hogy épülnek a stadionok, emiatt sok csapat játszik albérletben, többen jó pár kilométerre igazi otthonuktól, és ettől alacsony a meccsek látogatottsága - azonban az eddig felépült stadionok nézőszámai alapján sajnos megállapíthatjuk, hogy az újdonság varázsa nem sokáig tart az új stadionok esetében, hovatovább az Új Hidegkuti Nándor Stadion ékes példája annak, hogy bizonyos esetekben még az újdonság varázsáról sem beszélhetünk. Röviden: egyáltalán nem biztos, hogy a nézőszám növekedni fog, miután elkészültek az új arénák, hacsak a klubfocink rohamos fejlődésnek nem indul.

No de vissza a mögöttünk hagyott félévhez. Lássuk a csapatok teljesítményét. Meglepetés csapatokból van bőven, pozitív és negatív értelemben is.

A Vasas egyértelműen a kellemes meglepetés kategóriába tartozik, a bajnokság kezdetén senki nem hitte volna, hogy ilyen jól szerepelnek majd, azt meg végképp nem, hogy a tabellát huzamosabb ideig vezetni fogják. Miután mindenki megbarátkozott a ténnyel, hogy a tavaly a kiesés elől az utolsó fordulóban megmenekülő angyalföldi alakulat az éllovas, azt se gondolta volna senki, hogy majd csak a harmadik helyen fordulnak majd - pedig így lett. A Honvéd surranópályán bejött a dobogó második fokára - náluk is egyértelműen pozitív meglepetésről beszélhetünk, a szezon folyamán egyre jobban kezdtek összeállni, majd szépen fokozatosan lépegettek felfelé a tabellán, és úgy tűnik, nem érik be a második hellyel. Az őszi első a Videoton, amelyről előzetesen abszolút el lehetett képzelni, hogy az lesz, de a szezon közben erre egyre kisebb sansz mutatkozott, végül csak a tabella élén mehettek el telelni. Még egy csapatot sorolhatunk az “erőn felül teljesített” kategóriába - még pedig a frissen feljutott Mezőkövesdet. Pintér Attila alakulata is egész pofássá formálódott az ősz folyamán, és kemény ellenfélnek bizonyult a “nagycsapatok” számára is, de vérmesebb reményeik ennél az ötödik helynél tavasszal aligha lehetnek.

Nézzük a várakozáson alul teljesítő csapatokat. A Ferencvárosról sokan gondolták a szezon elején, hogy az újabb bajnoki címet csak ők tudják elbukni, mert még mindig kiemelkednek a mezőnyből - ezek alapján mondhatjuk, hogy ez a mostani negyedik hely minden csak nem jó szereplés. Azonban botorság lenne már most kijelenteni, hogy a Fradi elbukta a 2017-es bajnoki címet - véleményem szerint a Videoton, Vasas, Honvéd, Ferencváros négyesből kerül majd ki a végső győztes, és talán azzal is kevesen vitatkoznak, hogy az őszi történések ellenére ne a Fradi és a VIdi lenne a legnagyobb esélyes még mindig. A legtöbb ember a bajnokság negatív meglepetéscsapatának biztosan a Ferencvárost mondaná, ám ne menjünk el szó nélkül az MTK és a Debrecen gyengélkedése mellett. Ők még jobban a várakozásokon alul teljesítenek, hiszen előzetesen dobogó esélyeseknek hittük őket, de tavasszal fő feladatuk a kiesés elkerülése lesz.

Természetesen akadnak olyan csapatok is, amelyek tabellán elfoglalt pozíciója abszolút reális. A Haladás, az Újpest és a Paks középmezőnyben elfoglalt helye nem meglepetés, a Hali talán kicsit azért sajnálhatja ezt a hetedik helyet, mert ősszel mutatott játékuk és keretük alapján alkalmasak lennének egy magasabb hely elfoglalására. Azokkal se értek egyet, akik szerint a DVTK mostani helyezése várakozáson alulinak mondható. A szezon eleji közjátékok, huzavonák után még rájuk nézve hízelgő ez a kilencedik hely, főleg azok után, hogy nemegyszer sereghajtók is voltak. És hát azt kell mondjam, a Gyirmót utolsó helye is reális, mindannyian tudtuk, hogy a kiesés ellen kell küzdeniük - jelen állás szerint nehéz dolguk lesz tavasszal, hogy kivívják a bentmaradást.

Mindentől függetlenül én azért kíváncsian várom a tavaszi folytatást, egyvalamiben biztosak lehetünk: meglepetésekben nem lesz hiány. Hajrá, Magyar Foci! 

Dunaszerdahely focicsapatáról

2016.12.02.

Nemrég adták át Dunaszerdahelyen a DAC új (félkész) stadionját. Ez alkalomból olvashattunk rengetek cikket, beszámolót a klubról, most én is elmondanám a véleményemet az egész csallóközi futballcsapatról és a hozzá kapcsolódó jelenségről.

Azt gondolom ami ott történik, az maga a kisebb csoda, az egészről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ezt nem sportszakmai szempontból értem, hanem, arra az egész jelenségre, amit ez a klub képvisel. A DAC ott a Csallóközben nem csak egy kedvenc focicsapatukat jelenti a drukkerinek. hanem megadja nekik az összetartozás érzését, hogy jó magyarnak lenni, és hogy a mindennapok elnyomása mellett itt büszkén vállalhatják magyarságukat. Sok embernek a reményt jelenti, hogy hétvégéről-hétvégére a saját anyanyelvén biztathatja kedvenc csapatát, vagy hogy a meccsek előtt elénekelheti a Nélküled-et, Ebből kifolyólag a DAC-meccseknek különleges atmoszférájuk van, a szurkolás egészen magas színvonalú, a stadionavatón láthattuk, hogy a látványelemekből (pyrotechnika, molinók, élőképek) sincs hiány. Annak ellenére, hogy a csapat nem tartozik a szlovák élvonal élmezőnyéhez, az átlagnézőszámuk az egyik legmagasabb a ligában. Ebből is látszik, hogy a felvidéki magyarság részéről van igény az ilyesfajta programokra. Az pedig csak a ráadás, hogy a nagyobb rangadókra (pl. a Slovan ellen), vagy például a mostani stadionavatóra az anyaországból is szép számmal érkeznek drukkerek, és egymás mellett szurkolnak a fradisták és az újpestiek.

Maga a klub is szépen fejlődik, első körben elég csak az új stadionra gondolni, ami európai színvonalú létesítmény lesz, ha elkészül. Az edzőközpontjukat is fejlesztették, valamint komoly utánpótlás.bázisként tartják őket számon. Örömteli, hogy egyre több magyar tehetséget nevelnek (akik akár a Magyar Válogatottban is játszhatnának), és a felnőtt csapatukban is egyre több a magyar (legyen az magyarországi vagy külhoni).

Összefoglalva tehát amit jelenleg a DAC képvisel, az az egyik legpozitívabb dolog, ami a magyar futballban történhet. Kívánom, hogy sikeresek legyenek, és szolgáljanak példaként néhány magyar klubcsapatnak is (mert lenne mit tanulni tőlük)!

Hajrá Magyarok, Hajrá DAC!

Címkék: Focisztorik

Ezeket a cikkeket olvastad már?