VB-selejtező: még mindig a generációváltás a fő cél?

VB-selejtező: még mindig a generációváltás a fő cél?

2016.08.25. | CowyG

Ezen írásomban ismét visszakanyarodnék egy évvel korábbi cikkemhez: akkor azt írtam, hogy szerintem a 2018-as VB selejtezőit, mivel nagyon kicsi esélyünk van kijutni, arra kéne felhasználni, hogy véghezvigyük a már igen esedékes generációváltást, ne pedig a 2020-as, részben hazai rendezésű EB és az akkor startoló Nemzetek …

Tovább

VB-selejtező: még mindig a generációváltás a fő cél?

2016.08.25.

Ezen írásomban ismét visszakanyarodnék egy évvel korábbi cikkemhez: akkor azt írtam, hogy szerintem a 2018-as VB selejtezőit, mivel nagyon kicsi esélyünk van kijutni, arra kéne felhasználni, hogy véghezvigyük a már igen esedékes generációváltást, ne pedig a 2020-as, részben hazai rendezésű EB és az akkor startoló Nemzetek Ligája küzdelmei menjek rá, hiszen ott nagyobb esélyünk van kvalifikálni magunkat. Emellett felsoroltam jónéhány játékost, hogy kiket lenne érdemes beépíteni a csapatba, kik alkothatják majd a jövőbeli Magyar Válogatott gerincét. Most megvizsgálom, hogy a sikeres EB-szerepléssel, néhány játékos önként való visszavonulásával miként változott ez meg, és hogy az akkor említett játékosokra 1 év után is igaz-e, hogy stabil kerettagjai legyenek a majdani válogatottnak.

Kezdjük rögtön azzal, hogy változott-e a VB-selejtező fő célja, a generációváltás, azzal, hogy jól szerepeltünk az EB-n?

Azt látni kell, hogy az EB-nyolcaddöntő és a bíztató játék eredménye ellenére is kőkemény csoport elé nézünk, amelyben nagyon ellentétes sorsolásunk volt. A 3 legrosszabb kalapból megkaptuk Andorrát, Lettországot, és Feröert. Úgy gondolom, hogy akárcsak 1 évvel ezelőtt, most is fix 18 ponttal kell kalkulálni ezek ellen a csapatok ellen, ha akarunk valamit a továbbjutással. A döntő tényező azonban az lesz, hogy Portugália és Svájc ellen mire mehetünk. Évek óta nem volt ilyen nehéz sorsolásunk az első két kalapból összességében, mint most, és ez 1 év elteltével még jobban megállja a helyét, hiszen Portugália azóta EB-győztes lett, Svájc pedig csak büntetőkkel búcsúzott a kontinenstornától, és nem mutatott rossz játékot (igaz, egy-két meccsük alapján meccsben lehetünk velük, de erről majd később). Márpedig a VB-re csak 13 csapat jut ki Európából,mégpedig a csoportelsők egyeneságon, valamint a csoportmásodikok pótselejtezővel érhetik ezt el (ráadásul a legrosszabb második még pótselejtezőt se játszhat). Tehát a kulcskérdés az lesz, hogy sikerül-e minnél több pontot elcsenni a két nagyágyútól a csoportban, és oda tudunk-e férni a csoport első két helyére. Persze másodikként is jönne egy pótselejtező, ahol szintén csak reménykedni tudunk egy kedvező sorsolásban. ahol majd nem Norvégiát, Dániát, Írországot meg Szlovéniát húzzák ellenfélnek, hanem mondjuk akár Franciaországot, Olaszországot, Ukrajnát és Lengyelországot, elnézve, hogy kik lehetnek másodikak a csoportjukban. Szóval az EB-n nyújtott játékra lehet, sőt kell is építeni, de ezzel együtt is csak minimálisan nőttek meg az esélyeink a sikeres kvalifikációra, azaz nyugodtan kimondhatjuk, hogy a cél annyiban változott, hogy meg kell célozni a kijutást, de emellett mindenképpen el kell kezdeni beépíteni a fiatal játékosokat a válogatottba.

Persze ne menjünk el amellett sem, hogy a nyáron két kulcsjátékos mondta le a válogatottságot, egy pedig közel járt hozzá, tehát amúgy is szükségszerű a pótlásuk. Király Gábor visszavonulása a Nemzeti 11-ből megindíthatja ezt a folyamatot a kapus poszton, és egyben egy kiváló versenyhelyzetet teremt a többi magyar kapusnak, hiszen, mint Kovácsik Ádám példája is mutatja, bárki odaférhet a válogatott közelébe, azzal, hogy felszabadult egy hely a háromból. Valószínűsíthető, hogy Dibusz és Gulácsi két biztos kerettag lesz (bár mostanában Dibusz még a korábbinál is bizonytalanabb formát mutat, egyáltalán nincs válogatott szinten jelenleg), de a harmadik helyért nagy csata várható. Mindenesetre ezzel a válogatott kapusposzton fiatalodik, mégha nem is a legfiatalabb generációból kerülnek ki a kapusaink - ezen a poszton ez nem is baj; hiszen Gulácsi és Dibusz is 1990-es születésű, és vélhetően a harmadik kapus se lesz egy, a pályafutása végén járó hálóőr. Tehát gyakorlatilag a kapusposzton való fiatalítást kipipálhatjuk, már a VB-selejtező kezdete előtt. Juhász Roland is lemondta a válogatottságot a nyáron. Ő egyébként is már ki-ki maradozott a csapatból (ha nincs Fiola sérülése az EB-n, akkor vélhetően nem is játszott volna 3 meccsen is). Ezzel együtt Storck (a legújabb keretet nézve), vélhetően nem egy, még a korosztályos válogatottba is játszatható játékossal pótolja majd Juhászt, hanem egy Lang-Guzmics korabelivel, pedig a kapusposzttal ellentétben itt simán be lehetne dobni a mély vízbe egy-egy fiatalt. Vélhetően Korcsmár fogja majd Juhász helyettesíteni, hiszen a most kijelölt keret(ek)ben nincs más, aki ezen a poszton játszik, és eddig nem volt Storcknál a szűk keret része, kivéve Kálnoki Kis Dávidot, aki viszont egyrészt már 25 éves, másrészt pedig véleményem szerint nem válogatott szint. A harmadik játékos, akit még az elején említettem, hogy visszavonulófélben van, az Gera Zoltán. Ő végül nem mondta le a válogatottságot, de most is megsérült, a kettős terhelés (klubcsapat + válogatott) érezhetően sok már neki, ezt erősíti, hogy amióta az EB-ről visszajött, csak keresi a formáját a Ferencvárosban. Nem hiszem, hogy ráépül majd a VB-selejtezőkön játszó keret, de ezzel együtt sem mondhatni azt, hogy itt is fiatal, 1992-93 után született fiatalok várnának bevetésre: egyedül talán Vida Máté az a most behívottak közül, akit Gera pótlására szán Storck, de egyelőre ez nem tűnik túl valószínűnek.

De akkor kik azok, akiket érdemes lenne beépíteni a csapatba, azaz, lássuk, egy évvel ezelőtt kiket soroltam fel, mint potenciális válogatott kerettagok, és azóta hogy alakul a pályafutásuk, lehet-e még náluk válogatottról beszélni?

Kapusposzton három játékost, Bukrán Eriket, Horváth Dánielt és Székely Györgyöt írtam. Mivel előbb már leírtam a véleményemet a kapusokkal kapcsolatban, így jelenleg azt tudom mondani, hogy az ő idejük majd a következő generációváltáskor jöhet el, persze, arra a bizonyos harmadik számú kapus posztjára akár mindegyikük pályázhat, persze nehezen elképzelhető, hogy a jelenleg NB3-as Győr kapusa, Horváth Dániel nagyválogatott kerettag lenne, annak ellenére, hogy jelenleg is az u21-es válogatott keretébe tartozik. Ezt a névsort még Gyollai Dániel nevével egészíteném ki, ő volt már harmadik számú kapus a Stoke City felnőtt, PL-csapatában, rá is szép karrier, és későbbi válogatottság várhat.

A védőnél Tamás Krisztiánt, Forgács Dávidot, Lenzsér Bencét, Kecskés Ákost és Polgár Kristófot említettem. Kecskés kivételével mindegyikük tagja a legfrissebb u21-es keretnek, talán ők még korábban is odaférhetnek a nagyválogatottba, mint az előző bekezdésben említett kapusok, sőt a középhátvédek: Lenzsér, Kecskés és Polgár esetében akár a mostani behívás is jó lett volna, Juhász visszavonulása miatt (előbb már kitértem rá). Tamásnak és Forgácsnak pedig jót tenne egy váltás, nehogy eltűnjenek az olasz alsóbb ligák süllyesztőjében, esetükben szerintem egy hazaigazolás is jó döntés lenne. Talán Bobál Dávidot lehetne most még idesorolni újonnal, ő ugye szintén tagja most az u21-es válogatottnak.

A középpályások közül Nagy Ádámot, Tajti Mátyást, Kalmár Zsoltot, Sallai Rolandot, Varga Szabolcsot és Zsótér Donátot soroltam fel. Közülük Nagy Ádám már befutott, a legnagyobb potenciállal rendelkező magyar játékosnak tartják, róla nem is érdemes többet beszélni, hiszen már most stabil válogatott. Tajti örök rejtély, a Barcelona akadémiáját elhagyva a Malagahoz igazolt, ő fiatalabb is, mint a többiek, szerintem az ő ideje nem most jöhet el. Kalmár ismét tagja a felnőtt keretnek, talán az is marad, Sallai, Varga és Zsótér pedig az u21-es válogatott tagja. Valószínű, hogy fognak ők még játszani a nagyválogatottban. Kiegészítésképpen Vida Máté nevét sorolnám még ide, de ő már egyébként is a felnőtt válogatottal készül.

Csatárként pedig Mervó Bencét, Vida Kristophert és Bobál Gergelyt mondtam. Mervó jelenleg az u21-es válogatott keretében van, ő a későbbiekben szintén nagyválogatott lehet, persze, nem könnyű a helyzete, hiszen egy darabig túlkínálat lesz csatárposzton, mert itt 1987-es (Szalai, Nikolics), 1986-os (Priskin, Böde), és 1989-es (Németh) születésű játékos is található, közülük vélhetően egyikük sem fogja kiöregedés miatt lemondani a válogatottságot a következő 4-5 évben, legfeljebb egyéb ok miatt. Ezért még nehezebb a dolga Vidának és Bobálnak, előbbinek a DAC-ban kéne mutatnia válogatott formát, utóbbi pedig a nem túl sikeres wolfsburgi kaland után visszatért a Honvédhoz, egyelőre nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben felnőtt válogatottak legyenek, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Ellenben a már fél éve a Palermoban edződő Balogh Norbertet említeném meg, ő is még csak u21-es válogatott, de minden bizonnyal előbb lesz nagyválogatott, mint Bobál vagy Vida.

Mivel ez az írásom (is) elég terjedelmes lett, nem nagyon szaporítanám tovább a szót, annyit még, hogy remélem, sikerrel vesszük az első, kicsit sem lebecsülhető akadályt, Feröert a VB-selejtezőn, hajrá Magyarok!

Címkék: Játékosokról

Utánpótlásedzésen jártam - avagy ilyen a grassroots futball

2016.08.12.

Nemrég volt lehetőségem részt venni egy utánpótlásedzésen játékosként (azaz edzettem a többiekkel együtt). Most megosztanám a tapasztalataimat azok számára, akik nem tudják, hogy is zajlik egy ilyen edzés, valamint megpróbálom kicsit a szakmai oldalról is megközelíteni a dolgot.

A szóban forgó edzés egy BLSZ 1-es u19-es csapat edzése volt. Az edzés nem zajlott nagy létszámmal, mindössze 5-en voltunk velem együtt, de nyilván ez betudható annak, hogy még csak most kezdődött a felkészülés, és még javában tart a nyár - ilyenkor sokmindenkinek van másféle elfoglaltsága. A kis látszám miatt az edzőnek is gyakran be kellett szállni a gyakorlatokba, mert nem voltunk meg elegen.

Az edzés egy bemelegítő cicázással indult (ebben az edző is részt vett), ami inkább csak bemelegítésre, ügyességfejlesztésre, biztos labdakezelésre gyakorlására szolgált (főleg, miután a kétérintős szabályt módosították egy érintőre), mintsem az 5 az 1 elleni labdatartás tervszerű gyakorlására. Nyilván, hiszen senki nem tudta előre a jelenlévők létszámát, így annyi fős labdatartást gyakoroltunk volna minden esetben, ahányan éppen azon a napon megjelentünk edzésen.

A következő feladat szlamomozás volt az üres kapuval szemben letett bóják között, majd kapuralövés az üres kapura. A feladat első része szintén ügyességfejlesztő jellegű volt, ahol két körönként más technikai elemet gyakoroltattak velünk (belsővel való terelés, külsővel való terelés, majd talppal való húzás), a vége, a kapuralövés pedig inkább a szórakozásnak szólt, de egyébként is, ha nem mondják, szerintem akkor is mindenki ellőtte volna a labdát a szlalom végén, hiszen ott tátongott üresen a kapu, ilyenkor mindenki késztetést érez betalálni oda, és ez így is van jól.

Ezután már valamivel komolyabb feladatok következtek, de korántsem megerőltetőek. Először a bójákat háromszög alakban rakták le, a kettő egyvonalban lévő a felezővonalhoz volt közelebb, az egyik pont szemben a kapuval, a másik pedig az egyik szélen, a harmadik bóját pedig szintén az elsővel egyvonalban, a kapuval szembe rakták le, csakhogy az előrébb volt a másik kettőnél, közelebb volt a kapuhoz. Mindegyik bójánál állt egy ember, az elsőnél állónál volt kezdetben a labda, az passzolt az előtte, de a kapunak háttal állónak, aki visszaadta az elsőnek, aki ekkora már bemozgott a két bója közé, kb. féltávig, és indította a szélen lévő, addigra már beinduló harmadik játékost. A gyakorlat befejezése pedig az volt, hogy a szélen futó, labdát kapó játékos beadja a középen érkező, a gyakorlatban résztvevő másik két ember valamelyikének a labdát. Erre a gyakorlatra már egy kis jóakarattal rámondhatjuk, hogy egy háromszintes, mélységi váltásos kombinációs rombuszjáték gyakorlása volt (ezt játszotta egyébként a Maarwijk-féle holland válogatott).

A következő feladat hasonló volt, annyi különbséggel, hogy a három bója egyvonalban volt, és ezáltal a három játékos egyvonalból indult. A középsőnél volt a labda, aki passzolt a jobb oldalra, és csinált egy keresztmozgást az addigra már a labdát a másik szélre átadó jobb oldali játékossal, majd az eredetileg középen lévő játékos visszakapta a labdát a bal oldalon futótól, és neki is kellett beadnia, a többiek érkeztek rá. Egy idő után pedig megfordíottuk az oldalt, azaz az első passz balra volt. Egyébként mind ennél a feladatnál, mind az előzőnél az egyik passzsáv mindig ki volt jelölve két bójával, így nem lehetett akármikor, akárhova adni a passzokat.

Ezután 3 a 3 elleni kisjáték következett egy elég szűk területen, kiskapukra. (Itt szintén beszállt az edző is.) A szűk terület vélhetően kényszerűségből lett kijelölve, mert az egész pályán egy időben egyszerre négy edzés is folyt, ennek ellenére nem volt rossz a játék, több ilyen határozottan fejlesztheti az ügyességet, a gyors gondolkodást és a cselezőkészséget.

Végül pedig közkívánatra egy kis szabadrúgás-gyakorlás következett a 16-os vonala környékéről, nagy kapura, sorfal nélkül, tehát csak egy kapusnak kellett túljárni az eszén, aki mindig az edzésen résztvevők közül valaki volt, igaz, nekem nem kellett a kapuban állnom. Ez a feladat tényleg már csak a szórakozás kedvéért volt, de az edzés végén mást nem is lehet nagyon elvárni. A legutolsó feladat pedig egy nem is teljes kör levezető futás volt, amiből inkább csak kocogás, majd séta lett.

Összességében egy jó kis testmozgás volt, egy nagyobb fajta megerőltetés nélküli edzés. Az edző egyébként nagyon kedves volt, türelmesen elmagyarázta, hogy hogy kell jól csinálni a feladatot, ha valamit rosszul csináltunk, és a többi csapattárs is kifejezetten normális volt.

Ezen a szinten nyilvánvalóan nem topjátékosok nevelése, meg a bajnokságban a maximális pont begyűjtése a cél, ennek ellenére kicsit szomorú, hogy nemhogy edzésen való stíluselsajátítás, a csapattagok elmondása szerint még taktikai fölkészítés sincs.

Ellenben ez az a fajta labdarúgás, amit magyarul a futball hátországának, szakszóval grassroots futballnak hívunk, amely az MLSZ és az UEFA szívügye is. (A grassroots futball az MLSZ meghatározása szerint az amatőr, vagy más néven szabadidős labdarúgás különféle válfajainak a gyűjtőfogalma, amelybe belefér a gyerekek, a felnőttek, a veteránok, a futsal, a fogyatékkal élők és a nők játéka is. A grassroots foci azért is nagyon fontos, mert sokkal több embert érint a világon, mint az elit futball.) Ehhez a csapathoz, erre az edzésre mindenki a játék szeretetéért, öröméért, valamint a sportolási és kikapcsolódási lehetőség miatt jár, és azt gondolom, ez így van rendjén. Az pedig már csak hab a tortán, hogy elindulhatnak az MLSZ versenyrendszerében a bajnokságban, ahol a játékosok szerint nincs elvárás vagy célkitűzés, illetve csupán annyi, hogy élvezze mindenki a játékot. 

Végezetül pedig még annyit szeretnék elmondani, hogy köszönöm a lehetőséget az említett csapatnak az edzéslehetőségért, jó élmény és hasznos tapasztalatszerzés volt.

Címkék: Szakmai szemmel

Király Gábor visszavonult

2016.08.04.
Király Gábor visszavonult - megnyílik az út a fiatalok előtt a válogatott kapujába?

Király Gábor némileg váratlanul, az éj leple alatt jelentette be a nemzeti csapattól történő visszavonulását. A rutinos hálóőr, aki a 2000-es évek Magyar Válogatottjának ikonikus alakja volt szürke mackóalsójával, 107 válogatott meccs után döntött úgy, hogy nem kíván szerepelni többet a nemzeti 11-ben. Az EB után többen biztosra vették, hogy nemcsak klubjában folytatja, ám máshogy döntött, és állítása szerint döntése végleges.

A 107 fellépéséből akadtak emlékezetes meccsek, (ide tartoznak pl az EB-meccsei), és kevésbé emlékezetes, vagy inkább rossz emlékű meccsei. Az EB-siker mellett a kudarcból is kijutott neki, (pl. ő védte a kaput a Máltán vereséget szenvedő csapatban), de ez minden sportoló pályafutásához hozzátartozik. Első és utolsó válogatott meccse keretbe foglalta ezt a 107 fellépést a válogatottban, hiszen első meccsén még türelmet kért a szurkolóktól meccs végi, elcsukló hangon adott interjújában, miután első válogatottságán rögtön az 5. percben büntetővédéssel mutatkozott be az osztrákok ellen. A 107., egyben utolsó meccse végén, a belgák elleni 4-0-s vereség után pedig szintén könnyekkel küszködve köszönte meg a türelmet, visszautalva a 18 évvel azelőtti interjújára.

Úgy gondolom, hogy a csúcson hagyta abba, pont a legjobbkor, szerintem nagyon bölcs és jó döntés volt tőle, hiszen vélhetően 40 felett már nem tudta volna hozni azt a formát, amit a kontinenstornán mutatott, és egy idő után már át kellett adni a helyét a fiatalabb generációnak, hiszen kapusposzton jól állunk, rengeteg fiatal és már nem annyira fiatal magyar hálóőr vár az egyes mezre a válogatottban. Tehát akkor jönnek a VB-selejtezőn a fiatalok?

Minden bizonnyal igen, és vélhetően nagy lesz a harc azért a bizonyos első számú kapus posztért. Lássuk, kik pótolhatják Király Gabit, milyen érvek szólnak további kapusaink mellett és ellen.

Storcknál egyértelműen Dibusz Dénes a poszt első számú várományosa. Ezzel sokan nem értenek egyet, bevallom jómagam se. Azonban a felkészülési meccsekből ítélve, és abból, hogy várhatóan Dibusz egy évig még biztosan rendszeres játéklehetőséghez fog jutni a Fradiban, nem valószínű, hogy a kapitány megváltoztatja a döntését. Dibusz mellett gyakorlatilag csak a rendszeres játéklehetőség a Fradiban és az szól, hogy már Dárdai is második számú kapusként számított rá, ellenben több érvet lehet ellene felsorakoztatni: egyrészt vannak nála erősebb bajnokságban edződő légiós kapusok, másrészt a Ferencvárosban se nyújt mindig kiegyensúlyozottan jó teljesítményt, többször bizonytalan, és sajnos a legtöbb meccset nem tudja lehozni kapott gól nélkül.

A másik kapus, akinek nagyobb az esélye a kapuba kerülésre az Gulácsi Péter. Tagja volt az EB-keretnek, de érezhetően harmadik számú kapusként számított rá Bernd Storck. Télen még úgy tűnt, nem is utazhat, hiszen csak tavasszal vált első számú kapussá a feljutásra pályázó, majd később valóban Bundesliga-indulást érő helyen végző RB Leipzigban. Az ő megítélését nagyban befolyásolja majd, hogy mennyit véd. Ha ő lesz az első számú kapusa a lipcseieknek, és rendszeresen véd majd a Bundesligában, minden bizonnyal első számú hálóőre lesz majd a válogatottnak is, ha azonban egész szezonban a padot koptatja majd, inkább csak kerettag lesz, vélhetően egy alacsonyabban jegyzett csapatban, de többet védő kapusra esik majd Storck választása.

Speciális Bogdán Ádám helyzete. Képességei alapján válogatott szintű kapus, a balul sikerült liverpooli év ellenére is, de egyértelműen remek döntést hozott azzal, hogy eligazolt egy osztállyal lejjebb, a Wigan együtteséhez, ahol könnyen lehet, hogy az első számú kapusa lesz a csapatnak. Válogatottbeli tapasztalata, a liverpooli tapasztalat, a rendszeres játéklehetőség egy nem rossz ligában mind mellette szólnak, és nagyon nem is tudnánk érveket felsorakoztatni mellette. Egyvalamit kivéve: amikor Bernd Storck negyedik számú kapusnak hívta az EB-felkészülésre nem jött, így elképzelhető, hogy partvonalon kívülre tette magát Storcknál, és így a közeljövőben nem is hívja majd meg a kapitány (ez a fajta bánásmód nem ismeretlen a honi közegben - ráadásul a mostani szövetségi kapitány szeret indoklás nélkül kihagyni embereket a válogatottból egyik pillanatról a másikra: akár Bogdánnal is teheti ezt).

És hogy ki láthatja hasznát Bogdán esetleges kimaradásának? Mindenképpen az a Megyeri Balázs, aki szintén egy magasan jegyzett másodosztályban, a Bundesliga 2-es Greuther Fürthnél fog védeni a következő szezontól (a spanyol első osztálytól búcsúzó, Getafe-t  hagyta ott a zöldek kedvéért - ez minden bizonnyal jó döntés volt, hiszen ott csak kupameccsen védett), ráadásul a csapata inkább a feljutásra pályázik, mintsem a kiesés elkerülésére (ellentétben Bogdán Wiganjével). De a fő ok, ami Megyeri mellett szól, hogy ő elment Bernd Storck hívására az edzőtáborba Bogdán helyett, hogy tudta: csak negyedik számú kapus lesz, így nem utazik majd a kontinensviadalra. Ez bizonyosan jó pont volt Bernd Storcknál, tehát elképzelhető, hogy a harmadik kapus a keretben ő lesz, és nem Bogdán. Ellene szól, hogy még nincs válogatottbeli fellépése, viszont a többiekkel ellentétben védhetett már a Bajnokok Ligája főtábláján. A játékpercek döntő tényezők lehetnek az ő esetében is, nyilván ha többet védene klubjában, mint tavaly a Getafe-ban, az megnyitná előtte az utat a válogatottba.

Nagyjából ők négyen várhatják a behívót legjobb eséllyel, de mellettük pár mondatban ejtsünk szót a válogatott szintet megütő, de oda kevés eséllyel meghívót kapó, illetve a még fiatalabb generáció tagjairól, akik majd a jövőben védhetik a nemzeti csapat kapuját.

Köteles László helyzete mindenképpen érdekes, hiszen évekig első számú kapusa volt a belga élvonalban topcsapatnak számító Genkben, és védett a BL-csoportkörben is. Akkor nem hívták, most, hogy kiszorult a kezdőből, várhatóan nem is fogják - pedig legalább egy meccset megérdemelt volna a címeres mezben. A jövőbeli kapusgenerációt pedig két angliában edződő kapus, Bukrán Erik és Gyollai Dániel jelenti: előbbi a Hull City u21-es csapatában, míg utóbbi a Stoke City u21-es csapatában őrzi a kaput, ráadásul Gyollai tagja lehetett már a Stoke felnőtt keretének is harmadik szűmú kapusként. Nyilván ki kell várniuk a sorukat, de nemsokára eljöhet az ő idejük is - köszönhetően a magas szinten való edződésnek. Utoljára pedig ne feledkezzünk el Székely Györgyről, aki azért lehet benne Storck látóterében, mert a 2015-ös u20-as VB-n, ahol a német szakember vezette a mieinket, ő védett mind a négy meccsünkön.

Minden eldől majd augusztus végén, amikor Storck keretet hirdet majd Feröer ellen, akkor biztosan tisztul majd a kép! Addig is hajrá, Magyar foci!

Címkék: Játékosokról

Négyből egy

2016.07.22.

Tavaly a nemzetközi kupaselejtezők után írtam egy cikket, amelyben annak az okait firtattam, hogy miért nem került be egyetlen csapat sem egyik európai kupa (BL, EL) csoportkörébe. Azt a postot 1 évvel ezelőtt a playoff-kör után voltam kénytelen írni, most sajnos ezt meg kell tennem a második (!) selejtezőkör után, annak ellenére, hogy a Videoton egyedüliként azért továbbjutott, és akár még főtáblás is lehet (de kétségtelenül már a harmadik körben, a Midtjylland ellen kutya nehéz dolga lesz).

Előző évben a kudarc okát a költségvetésbeli, keretértékbeli lemaradásban láttam, hiszen akkor a Ferencváros kivételével mindenki egy nagyobb összkeretértékű, több pénzből gazdálkodó csapat ellen esett ki, valamint én inkább a csoportkörbe el nem jutás okát vizsgáltam, nem a korai kiesések okát. Idén viszont az eddig búcsúzó három csapatből talán csak az MTK-nál lehet ez indok, így most más okok vezettek ide.

Nos tehát: mi lehetetett az oka, hogy a négyből mindössze egy csapatunk jutott tovább a harmadik selejtezőkörbe, a többi elvérzett korábban?

1.) BL - Ferencváros:

A Bajnokok Ligája szereplő csapatunk óriási meglepetésre a kizárt Skenderbeu helyett az Európa Ligából beugró Partizani ellen kiesett a második körben, így még az EL-ben sem folytathatja.

Gyakorlatilag a Fradinál a legbonyulultabb a képlet a sikertelenség okára. Ezt fölfoghatjuk egy hosszabb folyamat eredményének is, de sokkal inkább több tényező összejátszásának következménye lett ez az igencsak kínos kiesés. Egy tényezőt kivéve: az Orosz Pál által gyakran emlegetett költségvetés: a Fradinak majdnem kétszer annyit ért a kerete, és jóval több pénzből gazdálkodott, mint albán ellenfele. A sportnapilap online kiadása elég jól összefoglalta az okokat, tényezőket, amik ide vezettek, úgyhogy én nem is foglalkoznék ezzel, hanem csak tömören összegezném az ott leírtakat:erősítését jelentő igazolások hiánya (vagy túl későn való leigazolásuk - nem volt idejük beépülni a csapatba); egy igazi gólvágó hiánya (Böde mellé, mellett), Thomas Doll felelőssége (a csapat rossz játéka, valamint az igazolások sikertelensége is kisebb-nagyobb részben az ő lelkén szárad), a játékosok felelőssége (értékbeli különbségük a pályán nem mutatkozott meg, valamint az öngól), a Fraditól független körülmények (a bíró tévedései - pl. a meg nem adott büntető, valamint az UEFA döntése a Skenderbeu kizárása után, illetve a 12. játékos, az igazi buzdítás hiánya), és az utolsó, de szerintem legfontosabb szempont pedig a nem egyértelmű vezetői iránymutatás és a vezetőség elhibázott játékospolitikája (Orosz Pál az idő előrehaladtával egyre jobban csökkentette az elvárást a csapattal szemben: míg novemberben még arról beszélt, hogy a cél a BL-csoportkörbe jutás, addig júniusban már a “nagyfiúk játékának” nevezte a BL-főtáblát, amit a Fradi csak alulról nézeget, így szerinte a csoportkör távolinak tűnt, erre pedig ráerősítettek Doll szavai, aki szerint igazságtalan elvárás a csapattal szemben a BL-főtáblára jutás - itt csak halkan jegyzem meg: és az EL-főtábla? Ezenfelül pedig ide tartozik az a tény is, hogy komoly pénzek mentek el semmit sem mutató játékosok leigazolására, és még így is maradtak “lyukas posztok”, ahol nincs, vagy csak egy minőségi labdarúgó van a zöld-fehérek keretében - ez viszont egyértelműen felveti Orosz Pál, a labdarúgó zrt. vezérigazgatójának felelősségét).

Hogyan tovább? - teszi fel a költői kérdést az nso.hu ugyanezen cikkében. Ott főleg abban bíznak, hogy a vezetőség felismeri, beismeri a hibákat, és elkezdődik a változás, hiszen itt a kézzelfogható példa: Dárdai Pál és Bernd Storck munkája a válogatottnál, akik kis idő alatt képesek voltak nagy eredményt elérni, az ő példájuk követendő lehet a legsikeresebb magyar klubcsapat számára is.

2.) EL - Debrecen, MTK:

A Loki a Fradihoz hasonlóan csúfos kudarcot vallott. Ugyan az első kört sikerrel vették a san marino-i La Fiorita ellen, de ez alapelvárás volt, azonban a második körben kettős vereséggel búcsúztak a fehérorosz kupagyőztes Torpedo Zsogyino ellen, pedig egyértelmű esélyesnek tűntek a hajdúságiak a meccs előtt. Rossz látni, hogy a BL, majd az 1 évre rá történt EL csoportkörös szereplés óta a Debrecen leszállóágban van, egyre gyengébb eredményeket produkál, korábban még eljutott a play-offig, manapság pedig már az is kisebb csoda lenne. Náluk az az érzésem, mintha kifejezett céljuk lenne, hogy ne kerüljenek be a csoportkörbe, egyszerűen nem jelent nekik motivációt az ottani szereplés, és az azzal járó pénzdíjazás. Inkább a bajnokságra koncentrálnak, csakhogy az európai kupaszerepléses időszak után 5-ből 2-szer tudtak csak bajnokok lenni, úgy, hogy mostanábangyakorlatilag feladták a csoportkörbe kerülést. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a BL után kapott hatalmas pénz szinte elfogyott, évről évre csökken a DVSC keretértéke, és kevesebb pénzből is gazdálkodnak. Úgy látszik, a tulajdonos Szima Gábornak nem éri meg befektetni egy jobb nemzetközi szereplésbe, (jobb játékosok igazolásával), hogy aztán az ott kapott pénzből évekig lehessen gazdaságosan és nyereségesen működtetni a csapatot. (Ugyanez a Fradira is áll: ott is csak egyszer kéne befektetni, és abból a pénzből, amit utána visszakapnak a jó szerepléssel, évekig lehet fenntartani azt az állapotot.) Végül pedig a vezetőedzője személye is véleményem szerint akadályozó tényező. Kondás Elemér 5 éve irányítja a piros-fehéreket, nem ártana egy kis vérfrissítés a csapatnál, mivel bebizonyosodott, hogy Kondás csak magyar szinten számít jó edzőnek, nemzetközileg súlytalan.

Térjünk rá az MTK-ra. A három kiesett csapatból őket tudom a legkevésbé hibáztatni. Az első kört sikerrel vették a kazah Aktobe ellen, így a kiemeltet győztek le. A második fordulóban viszont már elbuktak az azeri Gabala ellen, akik tavaly az EL-csoportkörben szerepeltek. A kék-fehérektől a vezetőségi elvárás annyi volt, hogy az első körön jussanak túl, ez meg is történt, így nincs szégyenkeznivalójuk: egy olyan csapat ejtette ki őket, akik több pénzből, jobb kerettel működnek. Nyilván senki nem tiltotta meg nekik a továbbjutást, de ez nem volt realitás egy magyar szinten is csak átlagos pénzből működő csapattól. Tehát a kiesésnek itt is megvan az oka, csak itt kevésbé tehetnek róla, mint az előbbi két klubnál.

Legvégül pedig kívánom a Videotonnak, hogy minnél tovább maradjon talpon az európai kupaporondon, mert az az egész magyar futballtársadalom érdeke!

Az NB1 2016-2017-es szezonja elé

2016.07.02.

A nemzetközi kupaselejtezőkben szereplő csapataink már megkezdték a 2016-2017-es klubidényt, de az élvonalbeli kluboknak július 16-án van a rajt, méghozzá az OTP Bank Liga küzdelmei veszik kezdetüket ekkor. Nézzük, mit várhatunk, illetve én mit várok ettől a szezontól?

A válogatott sikeres európa-bajnoki szereplése nyilvánvalóan kihat majd a most kezdődő idényre, úgyhogy ebből a szempontból is érdemes vizsgálni a dolgokat.

Kezdjük a csapatok, játékosok erősségével, milyen színvonalat várhatunk, mely csapatok között fog eldőlni a bajnoki cím sorsa? A bajnoki cím legfőbb várományosa idén is az FTC, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan könnyű dolga, mint tavaly: a Videoton jól erősítette meg a játákoskeretét, valamint egy játékosként nemzetközileg is elismert edzőt, Henning Berg-et sikerült Fehérvárra csábítani. A legnagyobb riválisa a Ferencvárosnak minden bizonnyal a székesfehérvári alakulat lesz. Ne feledkezzünk meg másik két kupaszereplő csapatunkról, a Debrecenről és az MTK-ról, de úgy érzem, játékoskeretük, és tavaly mutatott játékuk alapján nem lesznek komoly kihívói a Fradinak és a Vidinek, ők inkább a dobogó legalsó fokát pályázhatják meg sikerrel, ez kettejük nagy versenyfutása lesz. Az Újpest szereplése mindig lutri, az elmúlt szezonban elég hektikusan teljesítettek, voltak másodikok is, de előfordult, hogy a kieső helyek elkerülése végett kellett gyűjtögetniük a pontokat, végül pedig a középmezőnyben végeztek. Eddig nem sikerült érdemben megerősíteni a játékoskeretüket, így meglehet, hogy ismét be kell érniük a szerényebb szerepléssel, és inkább hátrafelé kell majd tekinteniük, mintsem előre.

És ha már a keretek: a meghatározó magyar játékosok nagy része, akik az EB-keretben is ott voltak, minden bizonnyal ki akarja próbálni magát egy jobb bajnokságban is, így az EB-játékost adó csapatok keretében változásokkal is számolni kell. A Fradinál Dibusz, Nagy és Pintér jövője kérdéses, nekik van nagyobb esélyük a klubváltásra, közülük Nagy Ádám távozása biztosra vehető. Gera és Böde valószínűleg marad, és a IX. kerületiek néhány válogatott játékossal kívánják a keretet megerősíteni: Lovrencsics szinte biztos jön, de az utóbbi hetekben felmerült Stieber, Szalai, Huszti, és Fiola érkezése is, habár utóbbi érkezését Orosz Pál cáfolta. Ezzel együtt is látszik, hogy nehéz lesz majd legyőzni a Fradit. A Videoton középhátvédjei, Lang és Juhász is Franciaországból tértek haza, de közülük csak előbbinek van reális esélye a távozásra, és valószínűsíthető, hogy távozik is, de a piros-kékeknek nem lesz gondjuk a pótlásával, ebben biztos vagyok. A Debrecenből Korhut volt benne Storck keretében, de kétlem, hogy távozik. AZ MTK Besét adta a keretbe, a multifunkciós játékos eligazolására igen nagy esély mutatkozik. Király Gábor továbbra is a Haladást fogja majd szolgálni, erre mérget vehetünk, Elek viszont távozik Diósgyőrből, ez szinte biztos. A miskolciak amúgy se állnak túl jól igazolásokkal, Egervári hirtelen távozott, helyét Horváth Ferenc vette át, és egy edzőváltás az alapozás közben nem túl szerencsés, ráadásul Elek mellett Koman is elhagyja őket, úgyhogy igencsak igyekezhetnek átigazolásokkal megerősíteni a keretet.

A kiesőjelöltekről is essék néhány szó: alighanem a Vasas-Gyirmót-Mezőkövesd hármas között fog eldőlni, ki lesz a kieső, szintén sok múlik azon, hogy hogy sikerül NB1-es játékosokkal erősíteni a két feljutónak, valamint a Vasas, aki majdnem kiesett tavaly, tud-e biztosabban szerepelni. A két feljutó közül én a Gyirmótot kicsit esélyesebbnek tartom a bentmaradásra, de ezt így előre szinte lehetetlen megjósolni.

Összességében az EB-szerepléssel együtt se várok túlzott színvonal-emelkedést, de bízom benne, hogy a tavalyinál azért jobb meccseket nézhetünk majd.

Lássuk az általam sokat szidott lebonyolítást. Nem változott tavalyhoz képest, három kör, és valaki többször játszik otthon, mint idegenben. Többször elmondtam már, hogy a két kör utáni, alsó-felső házas rájátszásos rendszer sokkal igazságosabb lenne, de az MLSZ makacsul ragaszkodik ehhez a kissé furcsa lebonyolításhoz. Ismét nagyon korán kezdődik a bajnokság, pedig idén nem kell majd befejezni az EB miatt, viszont a nagy hőségben kell majd a csapatoknak játszani, ellenben a téli szünet megint túl hosszú lesz, holott mostanában nem szokott gond lenni a havas pályákkal, egyre több az új stadion, szerintem elkezdhető lenne a bajnokság már Február elején, így nem kellene majdnem két hónapot játszani nyáron.

Végül pedig a nézőszámokra is térjünk ki, ami az egyik legégetőbb probléma, amin változtatni kell a magyar futballban. Az EB-szereplés ellenére ne számítsunk a nézőszámok rohamos növekedésére, a sikeres pótselejtezőt követően tavaly nemhogy nőtt, hanem inkább csökkent a kilátogatók száma. Lehet, hogy a Dárdai Pál által említett irány lenne követendő: tegyék ingyenessé az első 3-5 fordulót mindenki számára, hátha utána többen kedvet kapnak már pénzért megnézni a meccseket…

Mindenkinek kívánom, hogy a kedvenc csapata jól szerepeljen, a semleges nézőknek pedig magas színvonalú, gólokban gazdag bajnokságot kívánok!

Mit nyer(h)et(t)ünk az EB-szerepléssel?

2016.06.28.

Folytatom a mieink európa-bajnoki szereplésének elemzését. Mostani cikkemben egy 10 hónappal ezelőtti írásomhoz kanyarodnék vissza. Akkor a románok elleni hazai meccs előtt azt boncolgattam, hogy mit nyerhetünk azzal, hogy legyőzzük az ősi riválist: azon kívül, hogy 3 pontot, azt is leírtam, hogy ez az EB-szereplésünket eredményezheti. (Utólag kiderült, hogy az a 3 pont tényleg az utunkat jelentette volna Franciaországba, pótselejtező nélkül, más kérdés, hogy csak ikszeltünk keleti szomszédainkkal). Ezután pedig azt latolgattam, hogy milyen hatásai lehetnek egy esetleges EB-szereplésnek.

Most bemásolom ide az erre vonatkozó részt, azzal a kiegészítéssel, hogy olvassuk úgy a sorokat, hogy az alapkérdés nem a “Mit nyerhetünk egy esetleges EB-szerepléssel, hanem a “Mit nyertünk az EB-szerepléssel?”. Azután pedig elemzem, hogy az akkori állítások közül melyek állnak még most is, és melyek azok, amelyek azóta már megcáfolódtak, vagy 10 hónappal később nincs realitásuk. Tehát íme az akkori poszt egy részlelte:

Az EB-re való kijutással… (nézzünk 3 lehetséges utat)

I.

a)

1.) Több játékost adhatunk el külföldre. Az EB-n a játékosok jobban szem előtt vannak, egy-egy jó teljesítmény hamar felkeltheti a játékosmegfigyelők érdeklődését.

2.) Ha több játékost adunk el külföldre, akkor több lesz a légiós, ezáltal jobb légiósaink lesznek jobb csapatokban.

3.) Ha jobb légiósaink vannak jobb külföldi csapatokban, akkor a válogatott keret minősége növekszik, hiszen több külföldön edződő játékosunk lesz.

4.) A keret minőségének növekedésével jobb lesz a válogatott, így többször juthatunk ki világversenyre.

b)

1.) Több játékost adhatunk el külföldre. Az EB-n a játékosok jobban szem előtt vannak, egy-egy jó teljesítmény hamar felkeltheti a játékosmegfigyelők érdeklődését.

2.) A külföldre eladott játékosokból az NB1-es klubok több pénzhez jutnak.

3.) Ha több pénz van az NB1-es csapatoknál, akkor minőségibb légiósokat igazolhatnak a klubok.

4.) A minőségibb légiósokkal a magyar csapatok jobban versenyképesek lehetnek az európai kupaporondon, azaz többször juthatunk be a csoportkörbe, magasabb lesz a klubok koefficiense, és a magyar klubfutball versenyképesebb lehet.

II.

1.) Jobb kalapbeosztást kaphatunk a továbbiakban, mivel az EB-n való szereplés növeli a világranglistán a pontjaink számát.

2.) Jobb kalapbeosztással a későbbiekben nagyobb esélyünk lesz kijutni világversenyekre.

III.

1.) A foci társadalmi megvetettsége csökkenhet, látván a jó szereplést.

2.) A foci társadalmi megvetettségének csökkenése miatt több gyerek kezdhet el focizni, mert mind a gyerekek, mind a szülők látják a jó példát.

3.) Ha több gyerek kezd el focizni, akkor nagyobb a merítési lehetőség az gyerekcsapatoknál, jobb lesz az utánpótlás.

4.) A jobb utánpótlással kb. 15 év múlva több nemzetközi szinten versenyképes játékosunk lesz.

5.) A több nemzetközi szinten versenyképes játékossal erősödik az NB1-es klubok kerete, akik ezeket a játékosokat nagyobb haszonnal tudják majd eladni külföldre, illetőleg a válogatott kerete is erősödik.


Lássuk most pontról-pontra az állításokat, hogy megállják-e a helyüket most.

I.

a)

1.) Ez a pont még mindig aktuális, vélhetően több játékosunk kezdheti meg a következő idényt egy jobb külföldi csapatnál, hiszen jó pár hír napvilágot látott azóta ilyen témában, illetve annyival egészíteném ki az akkori állítást, hogy nemcsak az NB1-ből, hanem a külföldi, de alacsonyabban jegyzett csapatokban lévő magyar játékosok is elkerülhetnek nevesebb csapatokhoz.

2.) Nyilván ez az állítás következménye az előbbinek, de ugyanúgy megállja a helyét, elég csak mondjuk lengyel légiósainkra gondolni, akik közül sokan fejlődtek azáltal, hogy az NB1-ből a nála nem sokkal erősebb lengyel ligába szerződtek, és ez egyértelműen meglátszik a válogatottbeli teljesítményükön is (lásd: Guzmics, Kádár, Lovrencsics, stb…).

3.) Szintén az előző állítás következménye, és pont az imént írtam le ennek a helyességét.

4.) Na ez az állítás egy kicsit sántít. Utólag belegondolva, elképzelhető, hogy többször jutunk majd ki világversenyre, de a fő ok egyáltalán nem az, hogy jobb csapatokba játszanak a játékosaink, hiszen láthattuk, hogy a felkészítésen múlik inkább sok.

b)

1.) Az állítás megegyezik az előző gondolatsor első állításával.

2.) Lényegesen több pénzhez vélhetően nem jutnak majd az NB1-es klubok, az egyetlen, aki igazán nagy pénzt kaszálhat, az a Fradi, ha sikerül Nagy Ádámot mindkét félnek megfelelő feltételek mellett értékesíteni.

3.) Ez a pont az előző állításra épül, úgyhogy csak nagyon kicsi az esélye, hogy ez bekövetkezik, vélhetően a Fradi Nagy árát se fogja egy az egyben visszaforgatni igazolásokba, ahogy azt Besicnél, Mateosnál, Somáliánál se tette.

4.) Erre a felvetésre a választ majd a következő 2 hónap adja majd meg.

II.

1.) Első kalaposak azért egy nyolcaddöntővel nem leszünk, a VB-selejtezőkre még a harmadikból húztak minket, de elképzelhető, hogy a 2020-as EB selejtezőire már a másodikba leszünk, ami egyébként majd az akkor induló Nemzetek Ligája besorolásunkra is kihathat.

2.) Ez elég triviális, bár ennek az EB-nek a selejtezőire a második kalapból húztak minket, és így is csak a harmadikok lettünk, és pótselejtezőre kényszerültünk.

III.

1.) Ebben egészen biztos vagyok, hogy így lesz, főleg, hogy nemcsak kijutottunk, de jól is szerepeltünk az EB-n. Ennek a hatásai már most érződnek.

2.) Gyakorlatilag ugyanaz érvényes rá, mint amit az első ponthoz leírtam az előbb.

3.) Igen, ez valószínűsíthetően így történik majd, de ebben óriási szerepe és felelőssége van az utánpótlás edzőknek, elég csak a Nagy Ádám-sztorira gondolni.

4.) Reménykedjünk benne, hogy így lesz, csak megerősíteni tudom ehhez a ponthoz az imént, a harmadikban leírtakat.

5.) Ez az állítás már igencsak hosszútávra tekint, annyit azért hozzátennénk, hogy az is benne van a pakliban, hogy több tehetséges játékosunk korán kikerül külföldi csapatokhoz, és így nem az NB1-ben mutatkozik be a felnőttek között, mint ahogy a mostani EB-keretből Gulácsi Péternek, Szalai Ádámnak és Stieber Zoltánnak nemhogy az NB1-ben, még az MLSZ versenyrendszerében sincs profiként játszott meccsük.

“Rövideen” ennyi volna. Csak bízni tudok benne, hogy ez mind így alakul majd, de látva ezt az EB-szereplést, egyre több okunk van a bizakodásra. Hajrá Magyarország, hajrá magyar foci!

A nagy bizonyítványosztás

2016.06.27.

Számunkra véget ért a kontinenstorna, ezzel kapcsolatos érzéseimmel már korábbi írásomban foglalkoztam, most viszont több cikkben igyekszek mérleget vonni objektívebb szempontok szerint is a csapat teljesítményéről.

Először is következik a bizonyítványosztás, azaz mind a 21 pályára lépőnket leosztályzom 10-es skálán, ahol a 10-es a legjobb jegy. Fontos megjegyezni, hogy a játékpercek nem számítanak bele az értékélésbe, csak az azalatt nyújtott teljesítmény, azaz egy játékos akár egy 45 perc játékkal is kaphat ugyanolyan, vagy jobb jegyet, mint egy másik társa, aki mind a 4 meccsünket végigjátszotta. Röviden indoklom is az adott osztályzatokat.

Király Gábor: 9

Az egész csapat egyik legbiztosabb tagja volt, 40 évesen is bizonyította, hogy ezen a szinten is képes jó teljesítményre. Nem potyázott, egyik gólra sem lehet azt mondani, hogy kifejezetten rajta ment el, és a külföldiek kedvencévé vált trükkjeivel, babonáival. Csak azért nem kap 10-est, mert 8 gólt azért így is kapott 4 meccsen.

Juhász Roland: 5

Kényszerűségből epizódszereplőből az egyik alapember lett az EB-n, több-kevesebb sikerrel. Ausztria ellen nem játszott, Izland ellen még egész jól helytállt, de voltak bizonytalanságai, Portugália ellen alulra lógott ki a csapatból, és Belgium ellen se volt túlságosan kiemelkedő, egy fokkal volt csak jobb, mint a portugálok ellen. Nem az ő kontinenstornája volt, maradjunk annyiban.

Guzmics Richárd: 6

Tőle is többet vártunk. A pótselejtezőn kiemelkedett a csapatból, védőmunkájával, fejjátékával, főleg Oslóban nagyban hozzájárult a sikerhez. Itt, az EB-n nem volt emlékezetes meccse, holott mind a 4-et végigjátszotta, nem tudta kihasználni a képességeit, többször bizonytalankodott.

Lang Ádám: 6

Ő is mind a 4 meccsen játszott, pechjére csak az osztrákok ellen tudott eredeti posztján játszani, ott jól teljesített, de jobbhátvédként fokozatosan romlott le a teljesítménye, a végén, a belgák ellen már bántó hibákat követett el, de biztos vagyok benne, hogy eredeti posztján jobb teljesítményre lett volna képes.

Kádár Tamás: 8

Az egyik legjobbunk volt ezen az Európa-bajnokságon, egyedül az izlandiak ellen összehozott tizenegyest bánhatja, és persze az, hogy a portugálok ellen nem lépett pályára, márpedig az ő oldala nélküle sebezhetőbbnek bizonyult, de összességében elégedettek lehetünk a produkciójával.

Korhut Mihály: 5

Egyedül a Portugália elleni meccsen játszott, de ott 90 percet. Sajnos nem alkotott maradandót, több védekezési hibát is elkövetett, az ő oldala elég sebezhető volt. Rossz teljesítményét az se kompenzálta, hogy próbálta segíteni a támadásokat, igaz, nem mindig sikerrel.

Fiola Attila: 7

Csak egy meccsen játszott, az osztrákok ellenin, ahol megsérült, de visszajött, és helytállt. Az más kérdés, hogy a sérülése előtt sem volt annyira magabiztos, mint ahogy azt korábban megszokhattuk tőle, a becsúszásai hiányoztak. Kár, pedig simán eladhatta volna magát külföldre, ha nincs a sérülés.

Bese Barnabás: 8

Egy félidőt játszott, Portugália ellen, viszont azt jól: 8 válogatott perccel a háta mögött egy sztárcsapat ellen alig volt eladott labdája, és veszélyes megindulásokat produkált, segítette a támadásokat, egyedül a szerelések hiányoztak.

Nagy Ádám: 8

Az Ausztria és az Izland ellen játszott meccseken hihetetlen formában volt, majd a portugálok ellen nem játszott, viszont Belgium ellen alaposan visszaesett a teljesítménye. Ezzel együtt is felkelthette külföldi megfigyelők figyelmét, és összességében legjobbjaink közé tartozott.

Pintér Ádám: 6

A tavasz folyamán egyre inkább formába lendült, a barátságos meccseken többször is jól játszott, a torna előtt talán kicsit túl sokat is vártunk tőle, lehet, emiatt volt kisebb csalódás a játéka. Az osztrákok ellen alig játszott valamit, a portugálok és a belgák ellen kezdő volt, de ezeken a meccseken nem tudta igazán megmutatni, mire képes, csak egy közepes átlagot hozott, kirívó hiba nélkül.

Elek Ákos: 7

A portugálok és a belgák ellen jutott szóhoz, előbbiek ellen még egész aktív volt, egy kapufát is elért, a belgák ellen csereként állt be, nem volt rossz, de kifejezetten jó se. Összességében nem zárt kiemelkedően jó EB-t.

Kleinheisler László: 8

Nagy kár, hogy lesérült a belgák ellen, érzésem szerint benne még volt egy gól, látva az Izland és Ausztria elleni meccseit, ahol kiemelkedő volt, néha talán túlságosan is akart, emiatt rossz döntéseket is hozott, de összességében a jobbak közé tartozott, egyetlen játékosunk, akit az UEFA a meccs emberének választott, méghozzá Ausztria ellen. Ott rá is szolgált, Izland ellen viszont becsúszott több hiba, és értelmezhetetlen távoli lövés.

Gera Zoltán: 8

A belga meccs nélkül akár 9-est is kaphatott volna, mert a három csoportmeccsen kulcsemberünk volt, klasszis megoldásokat választott, és gólt is lőtt. A negyedik meccsre érezhetően elfáradt, de nem is csodálkozom, hiszen 5 félidőt előtte végigjátszott, csak a portugálok elleni másodikban tudott pihenni. És ennyi idősen, ilyen teljesítmény után le a kalappal előtte.

Stieber Zoltán: 7

Eléggé hektikus teljesítményt nyújtott. Az osztrákok ellen csereként beállva nem akármilyen gólt szerzett, viszont Izland ellen kezdőként nem játszott jól, sokszor észrevehetetlen volt a pályán. A portugálok ellen nem sokat játszott, Belgium ellen pedig egyáltalán nem lépett pályára.

Lovrencsics Gergő: 9

Kezdetben sérülés hátráltatta, így nem játszhatott Ausztria és Izland ellen, ami nagy érvágás volt a csapatnak, látva Portugália és Belgium elleni játékát, ahol a legjobbjaink közé tartozott, eléggé ihletett formában futballozott. Az egyik legkellemesebb csalódás volt az EB-n, egyre inkább bizonyítja, hogy mellékszereplőből főszereplővé válhat a válogatottban. Minden bizonnyal elviszi a Fradi, de teljesítménye alapján egy jó külföldi szerződésre is lenne esélye.

Dzsudzsák Balázs: 8

Voltak jobb és rosszabb meccsei is a csapatkapitánynak, aki az ellenfelektől a legnagyobb figyelmet kapta a mieink közül. Mind a 4 meccset végigjátszotta. A portugálok ellen rég nem látott formában focizott, Izland és Belgium ellen elfogadható volt, de az osztrákok ellen nem rázódott még bele a kontinenstorna ritmusába. Alapvetően húzóemberünk volt, sokszor hátán vitte a csapatot, igazi vezérhez méltóan.

Nikolics Nemanja: 8

Az egyik legkevesebb szerepet kapta, holott az egyik legjobb formában érkezett az EB-re. Így is sikerült előhozakodnia egy jó teljesítménnyel, két meccsen lépett pályára csereként: az izlandiak ellen a leghasznosabb cserénk volt, ő lőtte középre a labdát az öngólnál, és a belgák ellen is hajtott rendesen, de kevés volt neki az a 15 perc. Ha az Izland elleni teljesítményét tudná minden válogatott meccsen hozni, nagy erőssége lenne a Nemzeti 11-nek is.

Szalai Ádám: 7

Az egyik legnagyobb változáson ő ment keresztül ezen a 4 meccsen. Nagyon mélyen volt, amikor az Eb-re érkezett. Az osztrákok ellen a góljával feledtette a teljesítményét, ami a gól előtt hagyott maga után némi kívánnivalót… Izland ellen alig kapott pár percet csereként, Portugália ellen viszont a lecseréléséig az egyik legjobb teljesítménnyel rukkolt elő, amit valaha is láthattunk tőle címeres mezben, csak a gól hiányzott. Belgium ellen is jól kezdett, de a második félidei teljesítményét inkább felejtsük el. Mégis, ő az egyik legnagyobb nyertese ennek a kontinenstornának, mert visszanyerte a szurkolók szimpátiáját, még akkor is, ha nem mindig tartozott legjobbjaink közé.

Németh Krisztián: 8

Vele kapcsolatban maradt hiányérzetem, érzésem szerint benne több volt. Ausztria ellen nagyon tetszetős volt a játéka, majd Portugália ellen nem sok sót evett meg. Véleményem szerint több játékpercet is megérdemelt volna, de így is bizonyított.

Böde Dániel: 7

Elég keveset játszott, igaz, nem igazán indokolta sok minden a csapatba állítását. Csak Izland és Belgium ellen kapott szerepet csereként. Izland ellen stabilabbakká váltunk vele elől, és a góltól is csak egy becsúszó izlandi választotta el… Belgium ellen pedig 10 perc alatt nem tudott csodát tenni.

Priskin Tamás: 7

Ausztria ellen csereként, Izland ellen kezdőként játszott, de teljes 90 perc nem jutott neki, a másik két meccset a kispadon ülte végig. Ausztria ellen jól szállt be, dinamikusan játszott, benne is volt a gól, és szépen ugratta ki Stiebert a második gól előtt, tehát azon a meccsen a jobbak közé tartozott. Izland ellen kezdőként bizonyíthatott, de nem tudott élni a lehetőséggel: kevés labdát kapott, nem is tudta őket megtartani, és nagyon ügyeltek rá az izlandiak. Összességében nem volt rossz, túl sok emlékezeteset se alkotott.

A csapat összességében erőn felül teljesített, korábban ezzel is foglalkoztam már, nyilván ennek is tudható be a sok jó jegy, összességében pedig az egész csapatnak 7-est adnék. Le a kalappal a srácok előtt, jó EB-nk volt!

Magyarország-Belgium: nincs min szégyenkeznünk

2016.06.27.

Magyarország 4-0-s vereséget szenvedett Belgiumtól az EB nyolcaddöntőjében, így búcsúzott a tornától.

Most még mindenkinek fáj egy kicsit ez a vereség, hiszen a 4 kapott és 0 rúgott gól ezen a meccsen kicsit soknak tűnhet. Viszont több okból sincs szégyellnivalónk, emelt fővel távozhatunk a kontinenstornáról.

Először is, az ellenfél miatt. Belgium a világ egyik legjobb csapata, a torna előtt sokan a végső győzelemre is esélyesnek tartották, és a FIFA világranglistán mégiscsak a második helyen áll. Reálisan nézve senki nem várhatta el a győzelmet, még a bíztató csoportkör után sem.

Nem játszottunk rosszul, sőt kifejezetten jól játszottunk helyenként. Nyilván furcsa ezt a 4-0-s végeredmény után mondani, de aki látta a meccset, az tudhatja, hogy a nagyobb arányú vereség annak tudható be, hogy 1-0-nál, majd 2-0-nál még 19-re lapott húzott Storck, és mindent egylapra föltéve beküldte Nikolicsot és Bödét, hogy hátha sikerül gólt szerezni, először az egyenlítésért, később pedig már a szépítőgólért támadtunk. Ha beálltunk volna védekezni 2-0-nál, akkor valószínűleg kihúztuk volna ennyivel, de biztos, hogy még kevesebb esély lett volna a gólszerzésre. De összességében elmondható, hogy nem érdemeltünk ekkora vereséget, ami a mostani EB legnagyobb különbségű veresége is egyben. Pedig ismét egy külső szemlélő számára jó meccset tudtunk játszani, csakúgy mint Portugália ellen, az a csoportkör legjobb meccse volt, ez pedig eddig a nyolcaddöntők legjobb meccse.

Aztán nem erre a meccsre kell majd emlékezni. Jár a taps a fiúknak, mert egy felejthetetlen élményt szereztek nekünk az osztrákok legyőzésével, és a két bravúros döntetlennel Izlanddal és Portugáliával. Ezekre kell majd emlékezni a torna után, meg a későbbiekben, mondjuk a VB-selejtezőkön is ezekre a meccsekre lehet majd építeni. Én már a belga meccs előtt is tartottam, hogy az egyenes kieséses szakaszban nekünk minden rúgott gól, minden megnyert meccs már csak ajándék, hiszen a torna előtt ki gondolta volna, hogy csoportelsőként, 6 rúgott góllal továbbjutunk, úgy, hogy sokan a csoport utolsó helyére várták a csapatot. Ha valaki a meccseink megkezdése előtt megkérdezte volna, hogy aláírjuk-e ezt a forgatókönyvet, szinte mindenki elfogadta volna. És ugye hivatalosan kitűzött cél nem volt, (csak titkon reménykedett mindenki a továbbjutásban), csak annyi, hogy játsszunk jó meccseket, szerezzenek örömet a szurkolóknak, és a tisztességes helytállás, amelyek szerintem megvoltak. Hihetetlen, hogy hogy össze tudták hozni az országot a sikeres meccsek, a körúti tömegeket ugyanúgy nem fogjuk elfelejteni, mint a csoportkörös meccseinket.

Pár szóban értékelném a játékosteljesítményeket is, ahogy mindig tettem az EB mérkőzések után. Az egész csapatból Királyt és Lovrencsicset tudnám kiemelni, akik a legjobbjaink voltak ezen a vesztes meccsen tőlünk, de az egész mezőnyben kiemelkedőt nyújtottak. A védelemről most inkább nem beszélnék, Guzmics, Juhász és Lang se alkotott maradandót (főleg Lang, aki ismét jobbhátvédként volt kénytelen szerepelni, és nagy pechje, hogy a 4 meccsből 3-on ezen a poszton játszott, így nem mutathatta meg valós tudását, amit középhátvédként tud); egyedül Kádárt tudnám kiemelni, aki talán Lovrencsics és Király mellett a legjobbjaink közé tartozott. Király nélkül akár nyolcat is kaphattunk volna, tehát a védelmünket ő tartotta ezen a meccsen. A középpályán Dzsudzsák küzdött becsülettel, de látszott, hogy készültek belőle, nagyon fogták, és igazán veszélyes helyről nem is tudott szabadrúgást elvégezni. Lovrencsics a másik szélen üde színfoltja volt a válogatottnak, sok jó megoldása, felfutása, beadása, lövése volt, a kapura is igen veszélyesnek bizonyult. Gera nem játszott jól, valószínűleg elfáradt három elég kemény meccs után, amelyeken klasszis teljesítményt nyújtott, de helyes döntés volt őt lecserélni. Kicsit furcsa volt, hogy Eleket küldte be a kapitány, aki védekezőbb felfogású, de nem vallott szégyent a diósgyőri középpályás, volt egy veszélyes lövése, viszont támadásainkon nem tudott segíteni. Pintér elég rosszul kezdte a meccset, de a végére igencsak feljavult, azonban kevés volt ahhoz, hogy pótolja Kleinheislert, kicsit talán érződött rajta, hogy meglepetésszerűen érte, hogy a kezdőben találja majd magát, miután megsérült Kleinheisler, aki ha védekezésben nem is, de támadásban minden bizonnyal tudott volna lendíteni a csapat játékán. Nagy Ádámnak se ez volt élete meccse, de annyira nem lügott ki a csapatból lefelé. Szalai jól kezdett, akárcsak a portugálok ellen, de a végére teljesen leromlott a teljesítménye, nyilván elfáradt, ez legjobban a hajrában az ötösről megeresztett, fölészálló lövésénél érződött, vélhetően bármelyik másik, friss csatárunk ezt berúgta volna, ám Szalai végigrobotolta a meccset, és ez a gól nem osztott, nem szorzott volna, legfeljebb elmondhattuk volna, hogy minden meccsünkön rúgtunk gólt. A másik két csere már kicsit a kétségbeesésnek is tudható be, Storck nyilvánvalóan nem akarta védeni az eredményt, így a végén már három csatárral rohamozhattunk. Nikolics és Böde sem tudott csodát tenni 15, illetve 10 perc alatt, de én örültem mindkettő beállításának, Pintér bizonyára elfáradt, és jó is, hogy Nikolics jött a helyére, a Juhász-Böde csere pedig már egyértelműen a mindent egylapra föltenni taktika része volt. Mindenesetre mindketten megérdemelték, hogy szerepet kapjanak, hiszen a legkevesebbet játszották a mezőnyjátékosok közül ezen az EB-n. Kicsit Németh Krisztiánt sajnálam, aki az osztrákok ellen jól játszott, és én arra számítottam, hogy be fog állni, azonban az eredmény ezt fölülírta.

Összességében tehát nem kell szégyenkeznünk, ezzel az EB-vel örök élményt szerzett nekünk a Magyar Válogatott, játszottunk jó mecceeket, úgyhogy csak azt tudom mondani: szép volt fiúk!

A portugálok elleni 2. kapott gólunk elemzése, avagy a lelkesedés halála

2016.06.23.

Korábban értékeltem a meccset egy szurkoló szemével, most lássunk egy szituációt szakmaibb megközelítéssel, méghozzá a Ronaldo első gólját, azaz a mi második kapott gólunkat! Hol hibáztunk, illetve miben hibáztunk?

Ez gyakorlatilag a második rúgott gólunk után történt. Lovrencsics elpuskázott egy helyzetet, majd Dzsudzsák, aki a gólt rúgta, egyből vissza akarja szerezni, a labdát letámadással, partizánakció jelleggel, gyakorlatilag minden tudatosság és szervezettség nélkül, lelkesedésből, miközben a portugálok békésen passzolgattak hátul. Egész meccsen feladtuk a letámadást, most Dzsudzsák érthetetlenül nekiront a passzolgató portugál védelemnek, akik persze kipasszolják őt, ezt láthatjuk az első képen, Dzsudzsák pirossal bekarikázva:

Így viszont Dzsudzsák helye a területvédekezésben üresen marad (sárgával bekarikázva), szerencsére Lovrencsics ezt észreveszi, és elkezd bemozogni Dzsudzsák helyére (piros nyíl).

Eközben már láthatjuk, hogy Korhut (pirossal jelölve) túlságosan buzgón előrejön Dzsudzsák helyére, holott Lovrencsics már odaért a középpálya bal oldalára, viszont így Korhut helyén, a védelem bal oldalán nem maradt senki, és Korhut hiába támadja meg a portugált, simán átjátsszák.

Korhut futhat vissza (piros nyíl), de nyilvánvalóan hátrányban van a portugál támadókkal szemben, így Pintér kénytelen átvenni a szerepét, és ki is lép Máriora (piros karika). De ez magával vonja azt, hogy így meg Pintér területén nincs senki, így Nani (sárgával bekarikázva) szabadon kaphatja a labdát Joao Máriotól.

Pintért átjátsszák egy kényszerítővel, miközben Guzmics próbál kilépni Nanira (piros kör), de a kényszerítővel őt is kipasszolják. Közben Korhut ismét elkövet egy nagy hibát, de Juhász se volt épp a helyzet magaslatán: Korhut a Guzmics mögötti területet védi a támadó passzal szemben, ahelyett, hogy felvenné a labdát visszakapó Máriót, aki így szabadon viheti be az üres területbe (sárgával jelölve) a labdát. A Guzmics mögötti terület biztosítása Juhász feladata lett volna, neki pedig közelebb kellett volna helyezkednie Guzmicshoz (piros szaggatott nyíl), az más kérdés, hogy ebbe a területbe nem is érkezett portugál, azaz Juhász csak elméletben hibázott, nem ebből lett a baj, sokkal inkább Korhut, akinek rá kellett volna rontania Márióra.

Ezen az ábrán piros szaggatott nyíllal jelölve láthatjuk, milyen irányban kellett volna mozognia Korhutnak, hogy megakadályozza a beadást (más kérdés, hogy a portugál vélhetően megverte volna egy az egyben a védőt), de mivel a kimozgás nem történt meg, Márió még tolhatott egyet a labdán, és kényelmesen be is adhatta a középen érkező Cristiano Ronaldonak.

Lang már alapból lépéshátrányban volt Ronaldoval szemben, valamint Ronaldo egy klasszis mozdulattal, a levegőbe felugorva, a háta mögött jutatta a labdát a hálóba, Király tehetetlen volt, Lang úgyszintén, de a beadás megakadályozásával az egész elkerülhető lett volna. A képen már a gól pillanatát látjuk.

És hogy jön ide a lelkesedés? Úgy, hogy Dzsudzsák és Korhut értelmezhetetlen kitámadásai egyértelműen a rúgott gól utáni lelkesedésből fakad, és ilyen helyzetben a játékosok hajlamosak túlbuzgóságból megbontani a máskor egyébként igen szervezett, fegyelmezett védekezésünket. Ez a gól is emiatt esett, sajnos Korhut és Dzsudzsák is túlságosan labdát akart szerezni a bennük lévő “hurráhangulat” miatt, holott az egész meccsen nem alkalmaztunk letámadást. Emellett Korhut több területvédekezési hibát is elkövetett, de gyakorlatilag minden történés láncreakció szerűen történt, tehát az egyik hiba kikényszerítette a következőt.

Lesz mit elemezni a válogatott stábjának, mert ezen a meccsen az eddigi betonbiztos védelmünk gyermeteg hibákat követett el, mindhárom gólnál, de talán az általam bemutatott jelenetsor szimbolizálja legjobban ezt. Mindenesetre bízom benne, hogy a következő meccsig sikerül kijavítani ezeket a hibákat!

Szurkolói szemmel a Magyarország-Portugália meccs és mire számítsunk Belgium ellen?

2016.06.23.

Hihetetlen! A Magyar Válogatott a portugálokkal 3-3-at játszott és csoportelsőként jutott tovább a nyolcaddöntőbe! Le a kalappal a srácok előtt, ismét óriási élményt szereztek Magyarországnak!

Jó volt látni, hogy a sokat kritizált támadójátékunk működött (de az egész EB-n egyébként), góljainkat pedig a 21. Század két legmeghatározóbb magyar focistája szerezte. Sajnos a védekezésünk elég rendezetlen volt az előző meccsektől eltérően, nyilvánvalóan ebben majd fejlődni kell, mert az 5 védős rendszerben kaptunk 2 gólt, ami azért ettől a magyar válogatottól szokatlan. Viszont nagyon okosan visszaálltunk 3-3 után, ami nekünk kiváló eredmény, nem kockáztatva a vereséget, és a portugáloknak is tökéletes volt az eredmény, úgyhogy egyik csapat se forszírozta tovább a támadásokat, nem kockáztatták az újabb kapott gólt, így mi is elkerültünk egy újabb “görög meccset”, habár benne volt a meccsben, hogy megnyerjük. Azt viszont, hogy Wales-szel holtversenyben mi rúgtuk a legtöbb gólt, és a kapott gólok számában is középmezőnyben végeztünk a csoportkörben, már nem veheti el tőlünk senki. Abban biztos vagyok, hogy ez volt a torna eddigi legjobb meccse, és abban, is, hogyha nem tartalékolunk, és Fiola is egészséges, megvertük volna Portugáliát.

Akkor egy kicsit a játékosteljesítményekről is. Most legfőképpen a támadószekciót lehet dicsérni, mert védelmünk nem állt éppen a helyzet magaslatán. Királynak volt nagy védése és nem tehetett egyik gólról sem, esetleg a legelsőnél leérhetett volna, de nem kifejezetten az ő hibája. Sokkal inkább Juhászé, aki mind a három bekapott gólba benne volt. Sajnos bebizonyosodott, hogy ő ezen a szinten már lassúnak és körülményesnek számít (ellentétben Gerával és Királlyal, akik ezen a meccsen is jól teljesítettek). Izland ellen még tisztességesen helytállt, de a világsztárokból álló Portugália ellen már nem sokra ment, igaz, Ronaldo ellen a világon nem sok védő megy valamire is. Guzmics és Lang is benne volt egy-egy gólban, “besegítve” Juhásznak, most ők se tudták hozni az eddigi magabiztos játékukat, valamint Korhut se volt kiemelkedő, kezdetben pedig elég idegesnek is tűnt, viszont a támadásokban aktívan részt vett. A védelemben legjobban Bese teljesített, aki egy félidőt kapott második válogatott meccsén, és kifejezetten jól szállt be, gyakran fölment a támadásokkal, és a védőmunkája is rendben volt, nyilván rendkívül motiváltan lépett pályára, de nem volt egyáltalán megilletődve. Pintér és Elek szűrt, Elek valamivel nagyobb hatékonysággal, és aktívabban is segítette a támadásokat, ellentétben Pintérrel, aki haloványabb volt a szokásosnál. A két szélső, Lovrencsics és Dzsudzsák is remekül játszott, előnyükre vált, hogy Storck hagyományos szélsőként játszatta őket, illetve nyilván kiemelendő Dzsudzsi két szerencsésen megpattanó, de kétségkívül nagy gólja. Lovrencsics pedig jobban megtartotta a labdákat, és hatékonyabb volt, mint az izlandiak ellen a helyén futballozó Stieber, akit itt is pályára küldött a kapitány, de túl sok babér nem termett neki, csakúgy, mint Némethnek. Gera klasszis gólját se kell különösebben taglalni, hihetetlen, hogy valaki ennyi idősen ilyenekre képes, és szerencsére tudott pihenni egy félidőt. Szalain pedig érződött, hogy jót tett neki az osztrákoknak lőtt gólt, jól játszott, jobban megtartotta a labdákat, pontosan játszotta meg őket, nem félt cselezni, és szabálytalanságokat harcolt ki.

És essék szó a szurkolókról is. Véleményem szerint ezen a meccsen volt a legnagyobb szurkolás a csoportmeccseink közül, többfajta rigmus is elhangzott mint korábban, de sportszerűen bíztatták a mieinket, és nem volt rendbontás, ahogy az sajnos Izland ellen megtörtént.

De mire számítsunk Belgium ellen?

A belga válogatott erős csapat, kétségkívül jobbak mint mi. Azonban a Magyar válogatott nem vallott szégyent olyan csapatok ellen, akik ugyan nagy nevekből állnak, de nincsenek összegyúrva egy egységes csapattá. Márpedig a belga válogatott ilyen. Az is előnyünkre szolgál, hogy fekszik a mi taktikánknak a belgák taktikája: ők egy viszonylag merev, alakzattartó, pozíciós játékot játszanak, ami kedvez a mi párharckereső, de sokszor kombinatív játékunknak. Szóval szerintem lehet keresnivalónk Belgium ellen.

A válogatott minden várakozásunkat fölülmúlja eddig, kívánom, hogy minnél tovább tartson számunkra a kontinenstorna, és további örömöket szerezzen nekünk a Csapat!

Ezeket a cikkeket olvastad már?