Magyarország - Elefántcsontpart szakmai szemmel - Magyar támadójáték elemzés

Két ellentétes félidőt láthattunk. Mivel nem kaptunk gólt (ez természetesen pozitívum!), így védekezési hibát nem tudok elemezni, úgyhogy inkább a támadójátékot boncolgatnám. Magyar szempontból inkább az első a jobban elemezhető, ezt is fogom részletesen elemezni, a másodikból pedig egy Nikolics-helyzetet választottam ki, ezt is be fogom mutatni, ábrákkal. Játékosteljesítményeket most nem kívánok elemzeni, ezt megtettem a szurkolői szemmel írt írásomban ugyanerről a mérkőzésről, viszont a meccset taktikailag annál inkább. Kezdjünk is bele!

Első félidő:

A válogatott a félidő egészében egy viszonylag merev, alakzattartó játékot játszott. Ezt már a bemelegítés is előrevetítette, hiszen a “cicázásnál” nem a klasszikus értelembe vett cicázást csinálták, hanem kifejezetten erre a típusú játékszervezés gyakorlását elősegítő változatát: a labdatartóknak csak minimálisan volt szabad mozogniuk, kevés cselt megengedve maguknak és rögtön vissza kellett lépni az eredeti helyükre. Ezt egyébként Dzsudzsák Balázs nyilatkozata is megerősíti, elmondása szerint az egyérintős játék a taktika része volt (ezt egyébként az első félidő folyamán többször is meg lehetett figyelni), márpedig ez a fajta játék az alakzattartó játék árulkodó jele. A kivételt a Nagy Ádám-Pintér Ádám belső középpályás tengely jelentette, akiknek játéka inkább egy alakzatépítő-bontó játékhoz hasonlított, és nem is csinálták rosszul (még szép: Nagy futsalozott és spanyol akadémián nevelkedett, Pintér pedig éveket húzott le a Zaragozában - a futsal és a spanyol iskola egyik alapja ez a fajta játékszervezési elgondolás): ők ketten folyamatosan forogtak, váltogatták a helyüket, mindketten, de főleg Nagy a labdához pozicionálták magukat: így fordulhatott elő, hogy az egyik percben Nagy még egy szemfüles támadópasszt adott Gyurcsónak, a következőben pedig a közvetlenül a védősor előtt szerelt. Egyébként Nagy játékára az egész meccsen jellemzőek voltak a váratlan támadópasszok (sajnos gól nem született belőlük). Néha Dzsudzsák és Kleinheisler is megbontotta az alakzatot, befelé húztak a szélről, de ezek a kísérletek nem voltak veszélyesek, a játékot inkább a Nagy Ádám-Pintér Ádám duó színezte.

A legelső taktikai húzás, ami már a meccs elején is föltűnt, az a tükörszélsők (inverted wings) játszatása: Gyurcsó, aki eredetileg jobbszélső, a bal, míg Dzsudzsák, aki inkább a bal oldalon érzi jobban magát, a jobbon játszott. Ez egész jó döntésnek bizonyult a mester részéről: ezen játék előnyét, a könnyebb befelé cselezést Dzsudzsák ki is használta, és Gyurcsó se vallott szégyent. Őket segítették a szélső hátvédek - Kádár és Fiola - felfutásai, a korábbi Storck-féle válogatott meccsekkel ellentétben a szélső védők most aktívan segítették a támadásokat és a szélsőjátékot: mivel Fiola és Kádár is az eredeti oldalán játszott, így ők viszont tudtak beadásokkal veszélyeztetni, ha éppen Gyurcsó vagy Dzsudzsák nem tudott befelé húzni. Az egy oldalon lévő szélsők sokszor segítették is egymást, mélységi passzokkal.

Kicsit essék szó a védekezésről is. Alapvetően rendben voltunk hátul, hiszen nem kaptunk gólt, és az ellenfél a meccs folyamán csak 1-2-szer tudott helyzetbe kerülni. Annyit lehet kiemelni, hogy a területvédekezés során nem volt agresszív mélységi területszűkítés a kapunk felől, viszont megfigyelhető volt, hogy a az ellenfél labdás játékosa mögött helyezkedő, az ellenfél térfeléhez közelebbi sorból jön vissza játékos labdát szerezni, erre Kleinheislertől és Nagytól többször láttunk példát, de olykor-olykor még Szalai is bekapcsolódott ebbe. Jó volt látni, hogy a kapusok ahelyett, hogy a mezőnybe rugdalták volna a labdát, inkább Langnak passzolták, és megpróbáltunk a támadást szépen fölépíteni, tulajdonképpen támadásaink többsége így Langtól indult, akinek viszont emellett Kaloura is figyelnie kellett.

Második félidő:

Itt kevésbé volt tudatos a játékunk, és kevésbé domináltuk a meccset, így értelem szerűen a támadójátékunkat is kevésbé tudom elemezni, így csak egy konkrét Nikolics-helyzetet választottam, amiben rávilágítok a válogatottban csatárnak szánt szerepkörre.

Korábban már olvashattunk egy elemzést a Nemzeti Sport Online-on Nikolics újfajta szerepköréről, hiszen Storck nemrégiben ennek játszására kérte, hiszen centerposzton megvagyunk létszámilag és minőségileg, így Storck Nikoliccsal egyfajta magyar Thomas Müllerként, úgynevezett  “raumdeuter”-ként számol: ez magyarra fordítva térkutatót, szélső lesipuskást jelent, a támadásoknál viszonylag szabadon mozoghat, sőt kell is, hiszen feladata, hogy találja meg a réseket a védők között a leshatáron, keressen területet, és váratlan passzokkal lehessen őt indítani, kiugratni. Most erre láthatunk példát:

Ez a kép Nikolics (pirossal bekarikázva) helyzete előtt készült 10 másodperccel, itt látható, hogy próbál befut az üres területbe, ahol még pont nincs lesen, de könnyen ki tud ugrani (sárga téglalappal jelölve).

Ez már 10 másodperccel később készült, itt már jól látszik, hogy Nikolics elindul, várva a kiugratást, a támadópasszt. Ezt meg is kapja Pintértől, aki egy íveléssel hozza helyzetbe a magának viszonylag üres területet kialakító Nikolicsot.

Itt pedig látszik, hogy Nikolics zseniálisan futott be az üres területre, hiszen előtte nincs senki, gyakorlatilag szabadon vihet kapura (sárga körrel jelölve), és meg kell jegyezni, hogy remek labdát kapott Pintértől, aki egy átíveléssel hozta helyzetbe a csatárt (hosszú, piros nyíl). Az más kérdés, hogy nem lett belőle gól, egyrészt, mert az elefántcsontpartiak jól visszazártak és a lövési kísérlete elakadt egy blokkban, másrészről pedig mert Nikolics lelassított, és inkább elkezdett befelé cselezni - ez rossz döntésnek bizonyult, ha megtolja a labdát és később kisodródott szögből ugyan, de kapura lő, lehet, veszélyesebb lett volna. Mindenesetre azt leszűrhetjük, hogy Nikolics érti mit kell csinálnia, alkalmas ezen taktikai elem végrehajtására, de a befejezésen (vagy beadáson) van még mit csiszolni.

Remélem sikerült egy kicsit más nézőpontból is megvilágítanom a meccset, és hasznosak voltak az általam írtak. Remélhetőleg ezután is jelentkezem majd hasonló jellegű írásokkal. Addig is: Hajrá Magyarok!

Címkék: Szakmai szemmel
http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/27590/pics/lead_800x600.jpg
Szakmai szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?