Magyarország-Belgium: nincs min szégyenkeznünk

Magyarország 4-0-s vereséget szenvedett Belgiumtól az EB nyolcaddöntőjében, így búcsúzott a tornától.

Most még mindenkinek fáj egy kicsit ez a vereség, hiszen a 4 kapott és 0 rúgott gól ezen a meccsen kicsit soknak tűnhet. Viszont több okból sincs szégyellnivalónk, emelt fővel távozhatunk a kontinenstornáról.

Először is, az ellenfél miatt. Belgium a világ egyik legjobb csapata, a torna előtt sokan a végső győzelemre is esélyesnek tartották, és a FIFA világranglistán mégiscsak a második helyen áll. Reálisan nézve senki nem várhatta el a győzelmet, még a bíztató csoportkör után sem.

Nem játszottunk rosszul, sőt kifejezetten jól játszottunk helyenként. Nyilván furcsa ezt a 4-0-s végeredmény után mondani, de aki látta a meccset, az tudhatja, hogy a nagyobb arányú vereség annak tudható be, hogy 1-0-nál, majd 2-0-nál még 19-re lapott húzott Storck, és mindent egylapra föltéve beküldte Nikolicsot és Bödét, hogy hátha sikerül gólt szerezni, először az egyenlítésért, később pedig már a szépítőgólért támadtunk. Ha beálltunk volna védekezni 2-0-nál, akkor valószínűleg kihúztuk volna ennyivel, de biztos, hogy még kevesebb esély lett volna a gólszerzésre. De összességében elmondható, hogy nem érdemeltünk ekkora vereséget, ami a mostani EB legnagyobb különbségű veresége is egyben. Pedig ismét egy külső szemlélő számára jó meccset tudtunk játszani, csakúgy mint Portugália ellen, az a csoportkör legjobb meccse volt, ez pedig eddig a nyolcaddöntők legjobb meccse.

Aztán nem erre a meccsre kell majd emlékezni. Jár a taps a fiúknak, mert egy felejthetetlen élményt szereztek nekünk az osztrákok legyőzésével, és a két bravúros döntetlennel Izlanddal és Portugáliával. Ezekre kell majd emlékezni a torna után, meg a későbbiekben, mondjuk a VB-selejtezőkön is ezekre a meccsekre lehet majd építeni. Én már a belga meccs előtt is tartottam, hogy az egyenes kieséses szakaszban nekünk minden rúgott gól, minden megnyert meccs már csak ajándék, hiszen a torna előtt ki gondolta volna, hogy csoportelsőként, 6 rúgott góllal továbbjutunk, úgy, hogy sokan a csoport utolsó helyére várták a csapatot. Ha valaki a meccseink megkezdése előtt megkérdezte volna, hogy aláírjuk-e ezt a forgatókönyvet, szinte mindenki elfogadta volna. És ugye hivatalosan kitűzött cél nem volt, (csak titkon reménykedett mindenki a továbbjutásban), csak annyi, hogy játsszunk jó meccseket, szerezzenek örömet a szurkolóknak, és a tisztességes helytállás, amelyek szerintem megvoltak. Hihetetlen, hogy hogy össze tudták hozni az országot a sikeres meccsek, a körúti tömegeket ugyanúgy nem fogjuk elfelejteni, mint a csoportkörös meccseinket.

Pár szóban értékelném a játékosteljesítményeket is, ahogy mindig tettem az EB mérkőzések után. Az egész csapatból Királyt és Lovrencsicset tudnám kiemelni, akik a legjobbjaink voltak ezen a vesztes meccsen tőlünk, de az egész mezőnyben kiemelkedőt nyújtottak. A védelemről most inkább nem beszélnék, Guzmics, Juhász és Lang se alkotott maradandót (főleg Lang, aki ismét jobbhátvédként volt kénytelen szerepelni, és nagy pechje, hogy a 4 meccsből 3-on ezen a poszton játszott, így nem mutathatta meg valós tudását, amit középhátvédként tud); egyedül Kádárt tudnám kiemelni, aki talán Lovrencsics és Király mellett a legjobbjaink közé tartozott. Király nélkül akár nyolcat is kaphattunk volna, tehát a védelmünket ő tartotta ezen a meccsen. A középpályán Dzsudzsák küzdött becsülettel, de látszott, hogy készültek belőle, nagyon fogták, és igazán veszélyes helyről nem is tudott szabadrúgást elvégezni. Lovrencsics a másik szélen üde színfoltja volt a válogatottnak, sok jó megoldása, felfutása, beadása, lövése volt, a kapura is igen veszélyesnek bizonyult. Gera nem játszott jól, valószínűleg elfáradt három elég kemény meccs után, amelyeken klasszis teljesítményt nyújtott, de helyes döntés volt őt lecserélni. Kicsit furcsa volt, hogy Eleket küldte be a kapitány, aki védekezőbb felfogású, de nem vallott szégyent a diósgyőri középpályás, volt egy veszélyes lövése, viszont támadásainkon nem tudott segíteni. Pintér elég rosszul kezdte a meccset, de a végére igencsak feljavult, azonban kevés volt ahhoz, hogy pótolja Kleinheislert, kicsit talán érződött rajta, hogy meglepetésszerűen érte, hogy a kezdőben találja majd magát, miután megsérült Kleinheisler, aki ha védekezésben nem is, de támadásban minden bizonnyal tudott volna lendíteni a csapat játékán. Nagy Ádámnak se ez volt élete meccse, de annyira nem lügott ki a csapatból lefelé. Szalai jól kezdett, akárcsak a portugálok ellen, de a végére teljesen leromlott a teljesítménye, nyilván elfáradt, ez legjobban a hajrában az ötösről megeresztett, fölészálló lövésénél érződött, vélhetően bármelyik másik, friss csatárunk ezt berúgta volna, ám Szalai végigrobotolta a meccset, és ez a gól nem osztott, nem szorzott volna, legfeljebb elmondhattuk volna, hogy minden meccsünkön rúgtunk gólt. A másik két csere már kicsit a kétségbeesésnek is tudható be, Storck nyilvánvalóan nem akarta védeni az eredményt, így a végén már három csatárral rohamozhattunk. Nikolics és Böde sem tudott csodát tenni 15, illetve 10 perc alatt, de én örültem mindkettő beállításának, Pintér bizonyára elfáradt, és jó is, hogy Nikolics jött a helyére, a Juhász-Böde csere pedig már egyértelműen a mindent egylapra föltenni taktika része volt. Mindenesetre mindketten megérdemelték, hogy szerepet kapjanak, hiszen a legkevesebbet játszották a mezőnyjátékosok közül ezen az EB-n. Kicsit Németh Krisztiánt sajnálam, aki az osztrákok ellen jól játszott, és én arra számítottam, hogy be fog állni, azonban az eredmény ezt fölülírta.

Összességében tehát nem kell szégyenkeznünk, ezzel az EB-vel örök élményt szerzett nekünk a Magyar Válogatott, játszottunk jó mecceeket, úgyhogy csak azt tudom mondani: szép volt fiúk!

http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/28229/pics/lead_800x600.jpg
Euro2016,Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?