Utánpótlásedzésen jártam - avagy ilyen a grassroots futball

Nemrég volt lehetőségem részt venni egy utánpótlásedzésen játékosként (azaz edzettem a többiekkel együtt). Most megosztanám a tapasztalataimat azok számára, akik nem tudják, hogy is zajlik egy ilyen edzés, valamint megpróbálom kicsit a szakmai oldalról is megközelíteni a dolgot.

A szóban forgó edzés egy BLSZ 1-es u19-es csapat edzése volt. Az edzés nem zajlott nagy létszámmal, mindössze 5-en voltunk velem együtt, de nyilván ez betudható annak, hogy még csak most kezdődött a felkészülés, és még javában tart a nyár - ilyenkor sokmindenkinek van másféle elfoglaltsága. A kis látszám miatt az edzőnek is gyakran be kellett szállni a gyakorlatokba, mert nem voltunk meg elegen.

Az edzés egy bemelegítő cicázással indult (ebben az edző is részt vett), ami inkább csak bemelegítésre, ügyességfejlesztésre, biztos labdakezelésre gyakorlására szolgált (főleg, miután a kétérintős szabályt módosították egy érintőre), mintsem az 5 az 1 elleni labdatartás tervszerű gyakorlására. Nyilván, hiszen senki nem tudta előre a jelenlévők létszámát, így annyi fős labdatartást gyakoroltunk volna minden esetben, ahányan éppen azon a napon megjelentünk edzésen.

A következő feladat szlamomozás volt az üres kapuval szemben letett bóják között, majd kapuralövés az üres kapura. A feladat első része szintén ügyességfejlesztő jellegű volt, ahol két körönként más technikai elemet gyakoroltattak velünk (belsővel való terelés, külsővel való terelés, majd talppal való húzás), a vége, a kapuralövés pedig inkább a szórakozásnak szólt, de egyébként is, ha nem mondják, szerintem akkor is mindenki ellőtte volna a labdát a szlalom végén, hiszen ott tátongott üresen a kapu, ilyenkor mindenki késztetést érez betalálni oda, és ez így is van jól.

Ezután már valamivel komolyabb feladatok következtek, de korántsem megerőltetőek. Először a bójákat háromszög alakban rakták le, a kettő egyvonalban lévő a felezővonalhoz volt közelebb, az egyik pont szemben a kapuval, a másik pedig az egyik szélen, a harmadik bóját pedig szintén az elsővel egyvonalban, a kapuval szembe rakták le, csakhogy az előrébb volt a másik kettőnél, közelebb volt a kapuhoz. Mindegyik bójánál állt egy ember, az elsőnél állónál volt kezdetben a labda, az passzolt az előtte, de a kapunak háttal állónak, aki visszaadta az elsőnek, aki ekkora már bemozgott a két bója közé, kb. féltávig, és indította a szélen lévő, addigra már beinduló harmadik játékost. A gyakorlat befejezése pedig az volt, hogy a szélen futó, labdát kapó játékos beadja a középen érkező, a gyakorlatban résztvevő másik két ember valamelyikének a labdát. Erre a gyakorlatra már egy kis jóakarattal rámondhatjuk, hogy egy háromszintes, mélységi váltásos kombinációs rombuszjáték gyakorlása volt (ezt játszotta egyébként a Maarwijk-féle holland válogatott).

A következő feladat hasonló volt, annyi különbséggel, hogy a három bója egyvonalban volt, és ezáltal a három játékos egyvonalból indult. A középsőnél volt a labda, aki passzolt a jobb oldalra, és csinált egy keresztmozgást az addigra már a labdát a másik szélre átadó jobb oldali játékossal, majd az eredetileg középen lévő játékos visszakapta a labdát a bal oldalon futótól, és neki is kellett beadnia, a többiek érkeztek rá. Egy idő után pedig megfordíottuk az oldalt, azaz az első passz balra volt. Egyébként mind ennél a feladatnál, mind az előzőnél az egyik passzsáv mindig ki volt jelölve két bójával, így nem lehetett akármikor, akárhova adni a passzokat.

Ezután 3 a 3 elleni kisjáték következett egy elég szűk területen, kiskapukra. (Itt szintén beszállt az edző is.) A szűk terület vélhetően kényszerűségből lett kijelölve, mert az egész pályán egy időben egyszerre négy edzés is folyt, ennek ellenére nem volt rossz a játék, több ilyen határozottan fejlesztheti az ügyességet, a gyors gondolkodást és a cselezőkészséget.

Végül pedig közkívánatra egy kis szabadrúgás-gyakorlás következett a 16-os vonala környékéről, nagy kapura, sorfal nélkül, tehát csak egy kapusnak kellett túljárni az eszén, aki mindig az edzésen résztvevők közül valaki volt, igaz, nekem nem kellett a kapuban állnom. Ez a feladat tényleg már csak a szórakozás kedvéért volt, de az edzés végén mást nem is lehet nagyon elvárni. A legutolsó feladat pedig egy nem is teljes kör levezető futás volt, amiből inkább csak kocogás, majd séta lett.

Összességében egy jó kis testmozgás volt, egy nagyobb fajta megerőltetés nélküli edzés. Az edző egyébként nagyon kedves volt, türelmesen elmagyarázta, hogy hogy kell jól csinálni a feladatot, ha valamit rosszul csináltunk, és a többi csapattárs is kifejezetten normális volt.

Ezen a szinten nyilvánvalóan nem topjátékosok nevelése, meg a bajnokságban a maximális pont begyűjtése a cél, ennek ellenére kicsit szomorú, hogy nemhogy edzésen való stíluselsajátítás, a csapattagok elmondása szerint még taktikai fölkészítés sincs.

Ellenben ez az a fajta labdarúgás, amit magyarul a futball hátországának, szakszóval grassroots futballnak hívunk, amely az MLSZ és az UEFA szívügye is. (A grassroots futball az MLSZ meghatározása szerint az amatőr, vagy más néven szabadidős labdarúgás különféle válfajainak a gyűjtőfogalma, amelybe belefér a gyerekek, a felnőttek, a veteránok, a futsal, a fogyatékkal élők és a nők játéka is. A grassroots foci azért is nagyon fontos, mert sokkal több embert érint a világon, mint az elit futball.) Ehhez a csapathoz, erre az edzésre mindenki a játék szeretetéért, öröméért, valamint a sportolási és kikapcsolódási lehetőség miatt jár, és azt gondolom, ez így van rendjén. Az pedig már csak hab a tortán, hogy elindulhatnak az MLSZ versenyrendszerében a bajnokságban, ahol a játékosok szerint nincs elvárás vagy célkitűzés, illetve csupán annyi, hogy élvezze mindenki a játékot. 

Végezetül pedig még annyit szeretnék elmondani, hogy köszönöm a lehetőséget az említett csapatnak az edzéslehetőségért, jó élmény és hasznos tapasztalatszerzés volt.

Címkék: Szakmai szemmel
Szakmai szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?