VB-selejtező: még mindig a generációváltás a fő cél?

Ezen írásomban ismét visszakanyarodnék egy évvel korábbi cikkemhez: akkor azt írtam, hogy szerintem a 2018-as VB selejtezőit, mivel nagyon kicsi esélyünk van kijutni, arra kéne felhasználni, hogy véghezvigyük a már igen esedékes generációváltást, ne pedig a 2020-as, részben hazai rendezésű EB és az akkor startoló Nemzetek Ligája küzdelmei menjek rá, hiszen ott nagyobb esélyünk van kvalifikálni magunkat. Emellett felsoroltam jónéhány játékost, hogy kiket lenne érdemes beépíteni a csapatba, kik alkothatják majd a jövőbeli Magyar Válogatott gerincét. Most megvizsgálom, hogy a sikeres EB-szerepléssel, néhány játékos önként való visszavonulásával miként változott ez meg, és hogy az akkor említett játékosokra 1 év után is igaz-e, hogy stabil kerettagjai legyenek a majdani válogatottnak.

Kezdjük rögtön azzal, hogy változott-e a VB-selejtező fő célja, a generációváltás, azzal, hogy jól szerepeltünk az EB-n?

Azt látni kell, hogy az EB-nyolcaddöntő és a bíztató játék eredménye ellenére is kőkemény csoport elé nézünk, amelyben nagyon ellentétes sorsolásunk volt. A 3 legrosszabb kalapból megkaptuk Andorrát, Lettországot, és Feröert. Úgy gondolom, hogy akárcsak 1 évvel ezelőtt, most is fix 18 ponttal kell kalkulálni ezek ellen a csapatok ellen, ha akarunk valamit a továbbjutással. A döntő tényező azonban az lesz, hogy Portugália és Svájc ellen mire mehetünk. Évek óta nem volt ilyen nehéz sorsolásunk az első két kalapból összességében, mint most, és ez 1 év elteltével még jobban megállja a helyét, hiszen Portugália azóta EB-győztes lett, Svájc pedig csak büntetőkkel búcsúzott a kontinenstornától, és nem mutatott rossz játékot (igaz, egy-két meccsük alapján meccsben lehetünk velük, de erről majd később). Márpedig a VB-re csak 13 csapat jut ki Európából,mégpedig a csoportelsők egyeneságon, valamint a csoportmásodikok pótselejtezővel érhetik ezt el (ráadásul a legrosszabb második még pótselejtezőt se játszhat). Tehát a kulcskérdés az lesz, hogy sikerül-e minnél több pontot elcsenni a két nagyágyútól a csoportban, és oda tudunk-e férni a csoport első két helyére. Persze másodikként is jönne egy pótselejtező, ahol szintén csak reménykedni tudunk egy kedvező sorsolásban. ahol majd nem Norvégiát, Dániát, Írországot meg Szlovéniát húzzák ellenfélnek, hanem mondjuk akár Franciaországot, Olaszországot, Ukrajnát és Lengyelországot, elnézve, hogy kik lehetnek másodikak a csoportjukban. Szóval az EB-n nyújtott játékra lehet, sőt kell is építeni, de ezzel együtt is csak minimálisan nőttek meg az esélyeink a sikeres kvalifikációra, azaz nyugodtan kimondhatjuk, hogy a cél annyiban változott, hogy meg kell célozni a kijutást, de emellett mindenképpen el kell kezdeni beépíteni a fiatal játékosokat a válogatottba.

Persze ne menjünk el amellett sem, hogy a nyáron két kulcsjátékos mondta le a válogatottságot, egy pedig közel járt hozzá, tehát amúgy is szükségszerű a pótlásuk. Király Gábor visszavonulása a Nemzeti 11-ből megindíthatja ezt a folyamatot a kapus poszton, és egyben egy kiváló versenyhelyzetet teremt a többi magyar kapusnak, hiszen, mint Kovácsik Ádám példája is mutatja, bárki odaférhet a válogatott közelébe, azzal, hogy felszabadult egy hely a háromból. Valószínűsíthető, hogy Dibusz és Gulácsi két biztos kerettag lesz (bár mostanában Dibusz még a korábbinál is bizonytalanabb formát mutat, egyáltalán nincs válogatott szinten jelenleg), de a harmadik helyért nagy csata várható. Mindenesetre ezzel a válogatott kapusposzton fiatalodik, mégha nem is a legfiatalabb generációból kerülnek ki a kapusaink - ezen a poszton ez nem is baj; hiszen Gulácsi és Dibusz is 1990-es születésű, és vélhetően a harmadik kapus se lesz egy, a pályafutása végén járó hálóőr. Tehát gyakorlatilag a kapusposzton való fiatalítást kipipálhatjuk, már a VB-selejtező kezdete előtt. Juhász Roland is lemondta a válogatottságot a nyáron. Ő egyébként is már ki-ki maradozott a csapatból (ha nincs Fiola sérülése az EB-n, akkor vélhetően nem is játszott volna 3 meccsen is). Ezzel együtt Storck (a legújabb keretet nézve), vélhetően nem egy, még a korosztályos válogatottba is játszatható játékossal pótolja majd Juhászt, hanem egy Lang-Guzmics korabelivel, pedig a kapusposzttal ellentétben itt simán be lehetne dobni a mély vízbe egy-egy fiatalt. Vélhetően Korcsmár fogja majd Juhász helyettesíteni, hiszen a most kijelölt keret(ek)ben nincs más, aki ezen a poszton játszik, és eddig nem volt Storcknál a szűk keret része, kivéve Kálnoki Kis Dávidot, aki viszont egyrészt már 25 éves, másrészt pedig véleményem szerint nem válogatott szint. A harmadik játékos, akit még az elején említettem, hogy visszavonulófélben van, az Gera Zoltán. Ő végül nem mondta le a válogatottságot, de most is megsérült, a kettős terhelés (klubcsapat + válogatott) érezhetően sok már neki, ezt erősíti, hogy amióta az EB-ről visszajött, csak keresi a formáját a Ferencvárosban. Nem hiszem, hogy ráépül majd a VB-selejtezőkön játszó keret, de ezzel együtt sem mondhatni azt, hogy itt is fiatal, 1992-93 után született fiatalok várnának bevetésre: egyedül talán Vida Máté az a most behívottak közül, akit Gera pótlására szán Storck, de egyelőre ez nem tűnik túl valószínűnek.

De akkor kik azok, akiket érdemes lenne beépíteni a csapatba, azaz, lássuk, egy évvel ezelőtt kiket soroltam fel, mint potenciális válogatott kerettagok, és azóta hogy alakul a pályafutásuk, lehet-e még náluk válogatottról beszélni?

Kapusposzton három játékost, Bukrán Eriket, Horváth Dánielt és Székely Györgyöt írtam. Mivel előbb már leírtam a véleményemet a kapusokkal kapcsolatban, így jelenleg azt tudom mondani, hogy az ő idejük majd a következő generációváltáskor jöhet el, persze, arra a bizonyos harmadik számú kapus posztjára akár mindegyikük pályázhat, persze nehezen elképzelhető, hogy a jelenleg NB3-as Győr kapusa, Horváth Dániel nagyválogatott kerettag lenne, annak ellenére, hogy jelenleg is az u21-es válogatott keretébe tartozik. Ezt a névsort még Gyollai Dániel nevével egészíteném ki, ő volt már harmadik számú kapus a Stoke City felnőtt, PL-csapatában, rá is szép karrier, és későbbi válogatottság várhat.

A védőnél Tamás Krisztiánt, Forgács Dávidot, Lenzsér Bencét, Kecskés Ákost és Polgár Kristófot említettem. Kecskés kivételével mindegyikük tagja a legfrissebb u21-es keretnek, talán ők még korábban is odaférhetnek a nagyválogatottba, mint az előző bekezdésben említett kapusok, sőt a középhátvédek: Lenzsér, Kecskés és Polgár esetében akár a mostani behívás is jó lett volna, Juhász visszavonulása miatt (előbb már kitértem rá). Tamásnak és Forgácsnak pedig jót tenne egy váltás, nehogy eltűnjenek az olasz alsóbb ligák süllyesztőjében, esetükben szerintem egy hazaigazolás is jó döntés lenne. Talán Bobál Dávidot lehetne most még idesorolni újonnal, ő ugye szintén tagja most az u21-es válogatottnak.

A középpályások közül Nagy Ádámot, Tajti Mátyást, Kalmár Zsoltot, Sallai Rolandot, Varga Szabolcsot és Zsótér Donátot soroltam fel. Közülük Nagy Ádám már befutott, a legnagyobb potenciállal rendelkező magyar játékosnak tartják, róla nem is érdemes többet beszélni, hiszen már most stabil válogatott. Tajti örök rejtély, a Barcelona akadémiáját elhagyva a Malagahoz igazolt, ő fiatalabb is, mint a többiek, szerintem az ő ideje nem most jöhet el. Kalmár ismét tagja a felnőtt keretnek, talán az is marad, Sallai, Varga és Zsótér pedig az u21-es válogatott tagja. Valószínű, hogy fognak ők még játszani a nagyválogatottban. Kiegészítésképpen Vida Máté nevét sorolnám még ide, de ő már egyébként is a felnőtt válogatottal készül.

Csatárként pedig Mervó Bencét, Vida Kristophert és Bobál Gergelyt mondtam. Mervó jelenleg az u21-es válogatott keretében van, ő a későbbiekben szintén nagyválogatott lehet, persze, nem könnyű a helyzete, hiszen egy darabig túlkínálat lesz csatárposzton, mert itt 1987-es (Szalai, Nikolics), 1986-os (Priskin, Böde), és 1989-es (Németh) születésű játékos is található, közülük vélhetően egyikük sem fogja kiöregedés miatt lemondani a válogatottságot a következő 4-5 évben, legfeljebb egyéb ok miatt. Ezért még nehezebb a dolga Vidának és Bobálnak, előbbinek a DAC-ban kéne mutatnia válogatott formát, utóbbi pedig a nem túl sikeres wolfsburgi kaland után visszatért a Honvédhoz, egyelőre nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben felnőtt válogatottak legyenek, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Ellenben a már fél éve a Palermoban edződő Balogh Norbertet említeném meg, ő is még csak u21-es válogatott, de minden bizonnyal előbb lesz nagyválogatott, mint Bobál vagy Vida.

Mivel ez az írásom (is) elég terjedelmes lett, nem nagyon szaporítanám tovább a szót, annyit még, hogy remélem, sikerrel vesszük az első, kicsit sem lebecsülhető akadályt, Feröert a VB-selejtezőn, hajrá Magyarok!

Címkék: Játékosokról
http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/29706/pics/lead_800x600.jpg
Játékosokról
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?