Feröer - Magyarország: 0-0 - Így láttam én

A Magyar Labdarúgó Válogatott az első VB-selejtezőjén egy csalódást keltő gólnélküli döntetlent játszott az ugyan negyedik kalapból húzott, az előző sorozatban a görögöket kétszer is megfirkáló, de még mindig több félprofival felálló Feröer-szigetek ellen.

Sajnos a klubcsapatok európai kupákban való nyári gyengélkedése után ismét megbizonyosodhattunk afelől, hogy az Eb-szereplés ugyan egész életünkben szép emlék marad, de attól még a magyar foci egy jottányit se lett jobb, és úgy néz ki, a válogatott se lépett jelentőset előre a sikeres EB-szereplés miatt.

A magam részéről úgy gondolkoznék Storck és az MLSZ helyében (habár én az átlagosnál gyorsabban túlléptem ezen a “kissé” kínos eredményen), hogy ezután a meccs után egyelőre felejtsük el a VB-t, csak tegyük a dolgunkat, és szerezzünk minnél több pontot, hozzuk ki a legtöbbet ebből a sorozatból. Itt akár gondolhatunk a fiatalok beépítésére (apropó generációváltás: nemrég írtam egy cikket ebben a témában, utána pedig nem sokkal Storck is tett erre utaló nyilatkozatokat, azaz szerencsés, hogy az MLSZ-ben is felismerték, hogy eljött a generációváltás ideje). Tehát a magam részéről elégedett lennék a selejtezősorozat után, hogy ha mondjuk csak a harmadik, ki nem jutó helyen végeznénk (ami jelenleg abszolút realitás), de beépítenénk néhány fiatalt az idősebbek és a (válogatottól) visszavonulók helyére, és lenne egy kész csapatunk a 2020-as EB selejtezőire, és a 2018-ban startoló Nemzetek Ligája küzdelmeire, amiken nagyobb eséllyel pályázunk a kvalifikációra, mint most. Aztán majd ha úgy alakul esetleg, hogy mondjuk jövő őszre annyi pontunk lesz, hogy akár még a második helyet is megcélozhatjuk, majd akkor kell ráhajtani a kijutásra, de addig felesleges róla beszélni.

Most pedig térjünk rá magára a meccsre. Az EB után sajnos azt kell mondani, hogy kiábrándító volt a meccs, még úgyis, hogy a VB-kijutás nem realitás jelenleg. Főleg úgy volt kiábrándító és szégyenteljes, hogy nem Feröer játszott jól, mi játszottunk rosszul. Nézzük mik voltak az okai ennek.

Legfőképpen a rossz egyéni teljesítmények, és azoknak az összeadódása. Sajnos ezt már nem bírta el az a Magyar Válogatott sem, amely elvileg csapatként működik jól, nem az egyéni képességek miatt szerepelt jól az utóbbi időben. Ha neveket akarnék említeni, akkor pl. Fiola, Elek és Németh kifejezetten rossz teljesítményt nyújtott. Ennek is megvan a maga oka, és részben érthető is, hiszen a pályára lépő játékosok nagy része vagy még nem játszott tétmeccset, vagy sérülésből tért vissza (Fiola például most játszotta első tétmeccsét 3 hónapos sérülése után - meg is látszott a játékán). Ezután már csak az a kérdés, hogy akkor minek végzett a szakmai stáb felméréseket, és azokból miért nem derült ki, hogy egyes játékosok jelenlegi állapotukban alkalmatlanok 90 percen át tartó jó játékra? És ezért még egy NB1-es fordulót is elhalasztattak - utólag mondhatjuk: semmi értelme nem volt. (Már csak azért sem, mert az egész meccsen összesen két játékos - Elek és Fiola - játszott, akik a honi bajnokságból érkeztek.)

Második okként azt mondanám, hogy véleményem szerint az eddig kitűnő megérzésekkel rendelkező Storcknál egy picit mintha megállt volna a tudomány. Nem is annyira a mérkőzés taktikájánál, sokkal inkább a cseréknél látszott ez, illetve, érezhető volt, hogy nem tud érdemben belenyúlni a meccsbe. A cseréknél pedig szerintem többször rosszul döntött: Nikolics túl későn, Böde pedig egyáltalán nem jött. Nikolics beállásával valamivel acélosabb lett a támadó szekció, volt is egy veszélyes lövése. Talán, ha előbb jön, akkor arról beszélnénk, hogy Niko góljával győztünk Feröeren. Bödétől pedig kifejezetten tartottak a szigetországiak, hiba volt ezt nem kihasználni: én már Priskin sérülésekor Szalai helyett őt hoztam volna (ha már erőcsatár kell), de minimum Kleinheisler lecserélésekor Stieber helyett jöhetett volna.

Harmadik tényezőként pedig meg kell hagyni, igencsak nehéz körülmények uralkodtak az északi ország stadionjában: erős szél fújt, esett az eső, hideg volt, és műfüvön is kellett játszani (bár ezt elvileg gyakorolták Telkiben).

Ha pozitívumot kell említeni, akkor az egyértelműen Gulácsi Péter szereplése. Magabiztos volt, a nehéz helyzetekben tartotta hátulról a csapatot, nagy védéseket is produkált - azaz remekül helyettesítette Király Gábort. Ha nem jön közbe sérülés, bizonyosan Gulácsi védi majd a kaput Svájc ellen is, de akár évekig így történhet majd, ha ilyen teljesítménnyel rukkol elő a Bundesligában és a válogatottban is.

Akiket talán még a jobban játszók közé lehet sorolni, az Kleinheisler, Nagy és Guzmics, de játszottak ők már ennél jobban is.

Végszóként pedig annyit mondanék, hogy ezzel együtt is benne van a pakliban, hogy Svájcot megverjük, tehát még bizakodjunk, elvégre van hátra még 9 meccs a selejtezőből. Hajrá Magyarország!

http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/30145/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?