Magyar - Lett szurkolói szemmel; mit jelent ez a győzelem a kijutás szempontjából?

A magyar válogatott megszerezte első győzelmét a VB-selejtezőkön, Lettország ellen, Rigában. Pár gondolat erről a meccsről.

Véleményem szerint papírforma-eredmény született, mivel a lett csapatot a meccs előtt (és után is) gyakorlatilag minden mutatóban a magyarnál gyengébbnek gondoltuk. Persze nem akarom a Magyar Válogatott érdemeit kisebbíteni, hiszen szép eredmény született, de meg kell állapítani: ez a lett csapat elég gyenge játékerőt képvisel.

Összességében nem tudtuk azt a játékot nyújtani, mint Svájc ellen, sőt, helyenént ez a feröeri játékra emlékeztett. Két góllal viszont biztosan jobbak voltunk annál, és ez az eredményben is tükröződik. Foghatnánk a fejünket emiatt, mondván miért nem sikerül egy Lettország szintű csapatot kenterbe verni, de ha jobban meggondoljuk, ez egy nagyon taktikusan felépített meccselés volt Storck részéről. Lássuk, miről is beszélek. A meccs előtt a lettekről azt hallottuk, hogy valószínűleg bunkerfutballra rendezkednek majd be, a kontrákra építenek, ahol főleg a szélsőik kvalitását használják majd ki, hiszen ezen a poszton állnak a legjobban. Nos, Storck remekül felkészült erre. Ugyan a meccs elején kicsit váratlanul érte a mieinket a lettek agresszív letámadása, de ez kb. 10 perc után megszűnt, mi pedig türelmesen vártuk a lehetőséget, járattuk a labdát, nem ugrottunk nekik, mivel abból simán lekontrázhattak volna minket, ráadásul még így is alakítottak ki helyzeteket szép számmal, igaz, mind ki is hagyták őket. Az első adandó alkalommal pedig ki is használtuk a lett védelem megingását, Nikolics szépen tette Gyurcsóhoz a labdát, a Pogon szélsője pedig még szebb mozdulattal helyezett a hálóba. Utána még visszább vettünk, ha úgy tetszik, átadtuk a terepet a baltiaknak, hiszen nekik kellett innentől futni az eredmény után. A támadásaik többségébe nem volt veszély, ha pedig mégis, azt a kapusunknak vagy a szerencsénknek köszönhetően nem tudták gólra váltani. A szünetben Storck jól cserélt, kiválóan érezte meg, hogy stabilizálnia kell a középpályát, behozta tehát Kleinheislert. A szünet után felpörgött a meccs, a srácok pedig jól érezték meg (vagy Storck jól érezte meg), hogy itt az idő egy második góllal eldönteni a meccset, kicsit nagyobb fordulatszámra kapcsoltunk, és ez góllá is érett, egy Dzsudzsák-szöglet után Szalai bólintott a hálóba, utána pedig már nem maradt több nyitott kérdés a meccset illetően. A harmadik gólunkért pedig nem rohantunk, nem is kellett.

Összességében tehát elhoztuk a 3 pontot Rigából, amiért mentünk, még ha “csúnya” játékkal is. A kiutazó szép számú magyar szurkolók (akik kiváló hangulatot csináltak kint is) pedig örülhettek, mert nem hiába utaztak olyan messzire, és úgy gondolom, a mutatott játék ellenére mindenki örülehet: megvan az első győzelmünk a VB-selejtezősorozatban.

Röviden a játékosteljesítményekről. Gulácsi összességében jól védett, voltak bravúrja, egy kisebb megingása volt, amikor kötényt kapott, és majdnem gól lett belőle. A védelem ismét nem állt a helyzet magaslatán többször, Guzmics és Kádár is bele-bele hibázott a meccsbe, Korhutnak egy kis idő kellett, de aztán följavult, Bese viszont szinte értékelhetetlent nyújtott a jobb oldalon. Persze az a legfontosabb, hogy sikerült hátul nullára hozni a meccset. Gera jól játszott, csak sajnos megsérült, viszont Nagy a svájci meccshez képest semmit sem javult, a hétfő meccsen csak a meccs vége felé kezdett felpörögni, talán túl későn. A két szél közül ismét nem Dzsudzsáké volt a jobb, a csapatkapitány ezen a meccsen sem tudott kiemelkedni a csapatból, azonban valamicskét megmentette a meccsét a szögletével, amiből a második gól született. Gyurcsó ellenben pozitív meglepetés volt (akárcsak Stieber a svájciak ellen), jó döntés volt a csapatba állítása, szép cseleket csinált, a gólja magáért beszél - tény viszont, hogy az ő oldalalára nem jutott valami acélos lett védő. A Szalai-Nikolics kettős nem igazán működött jól, Nikolics megtette a magáét egy gólpasszal, de az ezen a meccsen nyújtott teljesítménye nem győzhette meg Storckot, hogy a nemzeti csapat kezdőjében a helye. Le is cserélte őt a szünetben a kapitány, a helyére beálló Kleinheisler viszont rendkívül jól szállt be a meccsbe - ugyan ő sem játszott hiba nélkül, ám agilisan játszott, nem ismert elveszett labdát, a támadásokban aktívan részt vett; a lett védők szinte csak szabálytalanság árán tudták őt megállítani. Vida Máténak pedig Gera helyére beállva nem sok szerep jutott.

Mit jelent tehát ez a győzelem a kijutás szempontjából?

Fájó kimondani, de nem sokat. Kötelező győzelem volt, itt csak annyi volt a tét, hogyha pontokat hullajtunk, már most végleg letehettünk volna a kvalifikációról Oroszországba. Így versenyben maradtunk, de beljebb egy hajszálnyit sem vagyunk. Hiszen gondoljuk meg: a selejtezősorozat előtt azzal kalkuláltunk, hogy a feröeri-lett-andorrai hármas ellen kötelező az oda-vissza győzelem, a 18 pont, ez az alap. A Feröeren elhullajtott pontok miatt így is már csak maximum 16 ponttal jöhetünk ki az említett meccsekből, úgy, hogy a portugálok ellen még nem is játszottunk, Svájctól meg kikaptunk. Ráadásul azzal az illúzióval is le kell számolni, amit a Feröer-meccs után mondogattunk: nem baj, a “nagyok” is fognak itt még pontokat veszteni: Portugália csattanós választ adott erre, 6-0-ra győzte le a szigetországiakat…

Persze reménykedni mindig lehet (no meg számolgatni), mást nagyon én se tudok tenni jelenleg. Hajrá Magyarok!

http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/30959/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?