Magyarország - Andorra: 4-0 - azt kaptuk, amit vártunk

A Magyar Labdarúgó Válogatott 4-0-ra múlta fölül a főként amatőrökből álló Andorra válogatottját. Egy kis elemzés szurkolói szemmel.

A meccs előtti beharangozóban azt írtam, hogy toronymagas esélyesei vagyunk a találkozónak, talán csak akkor válhatunk kissé görcsössé, ha esetleg mondjuk a szünetig nem tudnák vezetést szerezni, vagy a pireneusiak találnának be valami csoda folytán. Szerencsére egyik se következett be, ráadásul igazam lett abban, hogy az első magyar gól után kinyílhat a gólcsap.

Az első félórában, 0-0-ás állásnál nem tudtunk még egyértelműen a miniállam fölé nőni, őszintén szólva néha kicsit tanácstalannak éreztem a fiúkat, és kezdtem aggódni, hogy a második félidőre hagyjuk a döntést. Persze Andorra a tőle telhető mindent elkövetett, hogy kihúzza gólnélküli döntetlennel: rendkívül zártan védekezett, és az összes lehetséges módon próbálták húzni az időt és felbosszantani a magyar játékosokat (bedobásoknál, kirúgásoknál, műbalhékkal, magyar szabálytalanságoknál, sőt kifejezetten durva szabálytalanságokkal). Magyarán szólva Andorra tényleg egy amatőr kiscsapat behatását keltette.

A türelmünk azonban kifizetődött, az első gólunk után már nem volt kérdés a meccs végkimenetele - az andorraiakban nem volt annyi, hogy betaláljanak Gulácsi Péter kapujába, ellenben bennünk egyértelműen pozitív energiákat szabadított fel Gera gólja, hogy aztán Langé, Gyurcsóé és Szalaié kövesse azt. A veterán középpályás gólja után egyértelműen domináltuk a mérkőzést, megmutattuk, hogy jobb csapat vagyunk, és ugyan nyilván nem egy topcsapat ellen, de megmutattuk, hogy helyenként nagyon tetszetősen tudunk játszani.

A vége tehát 4-0 lett, amellyel nemcsak 3 pontot kaptunk, de a srácok kiszolgálták a közönséget is, akik egyébként már igencsak megérdemeltek egy ilyen gólzáporos győzelmet, hiszen egész évben kitettek magukért - ezen a meccsen se volt ez másképp, ráadásul egy gyönyörű látvánnyal készültek az ultrák. A meccs végén pedig immár a győzteseknek szólhatott a Himnusz a Groupama Aréna gyepén.

Összességében tehát elégedettek lehetünk a látottakkal, a négy gólos különbség mindenképpen megvan a két csapat között, de valljuk be: papírforma eredmény született, azt kaptuk, amit vártunk.

Szokásaimnak megfelelően most is értékelem a játékosok teljesítményét. Gulácsinak szinte semmi dolga nem akadt, összesen egy lövést kapott a kapujára, azt könnyedén védte, de teljesítményét érdemben értékelni most nem lehet. Bese némi meglepetésre kezdett Fiola helyett. A meccs elején nem igen találta a helyét, sokszor meggyűlt a baja, ha két andorrai is körülvette, majd teljesítménye a második játékrészre feljavult, igaz, a támadásokat érdemben nem tudta segíteni. A két középhátvéd, Guzmics és Lang is hiba nélkül tette a dolgát, de sok szerepük nem volt ezen a meccsen védekezésben, ellenben dicséretes, hogy Lang megszerezte első válogatottbeli gólját. Korhut Kádár eltiltása miatt került a kezdőbe, és abszolút jól pótolta az első számú balhátvédet, mondhatni, hogy Kádár színvonalán játszott. Neki is kellett egy idő, míg felvette a játék ritmusát, de ez sokkal gyorsabban történt nála, mint Besénél, azután pedig a védekezésben nem hibázva, a támadásokat végig segítve játszott: felfutásai, cselei, beadásai, okos passzai nyomokban sem emlékeztettek mondjuk az egy évvel ezelőtti Korhut Mihályhoz. Nagy Ádám inkább védekezésben jeleskedett, egy-két eladott labdát összeszedett, de sokat most (se) tudott lendíteni a válogatott játékán. Gera viszont annál inkább, hihetetlen, mennyire meghatározza még most is a válogatott játékát, és ez nem csak a gólja miatt mondom (habár nagyon kellett akkor az a gól), hanem lövései, látványos megoldásai, szemfüles passzai, és kiváló taktikai érettsége miatt is. Gyurcsó ismét bizonyította, hogy helye van a kezdőben, szintén gólt ért el, de látszott, hogy egy képzett játékosról van szó, Korhuttal pedig elég jól játszott össze. Dzsudzsák most képes volt hátára venni a csapatot, szintén jól játszott, kár, hogy ez az andorrainál nagyobb csapatok ellen nem mindig szokott sikerülni. Szalait pedig megmentette a gólja, hiszen a meccs nagy részében megint képes volt kivonni magát hosszú percekre a játékból, és veszélyes lövései sem akadtak, azonban a góljánál igen technikás megoldást választott, tehát ismét betalált: kijelenthetjük, hogy már-már újra a régi Szalai Ádámot láthatjuk címeres mezben. A cserék közül Stieber abszolút jól szállt be a meccsbe, nehéz dönteni közötte és Gyurcsó között, mindketten kiváló formában vannak. Németnek és Bödének pedig volt érdemi megmozdulása.

Svédország ellen pedig jöhet Király, Juhász, Hajnal és Vanczák búcsúmeccse, és persze a fiatalok játszatása! Hajrá Magyarok!

http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/31721/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?