A szélsőhátvédekről

A szélsőhátvédeké a legfontosabb szerepkör a mai labdarúgásban - mondják sokan. Tényleg így van ez? Ha igen, miért? És mit jelent ez a magyar foci szempontjából? Ezeket a kérdéseket fogom taglalni ebben a cikkben.

Kezdjük rögtön az alapoknál: mi egyáltalán a szélső hátvéd meghatározása? Hány fajta szélső védő létezik, és miben különböznek?

A szélsőhátvéd egy poszt, az alapfelállásban védelem szélén kijelölt csapathely. Gondolom a blog legtöbb olvasója számára ezzel most nem mondtam újdonságot - csak a rend kedvéért tisztáztam a dolgot, természetesen ennél komolyabb dolgok is olvashatóak lesznek a továbbiakban.

Ami már rögtön érdekesebb: milyen szélsőhátvédeket különböztetünk meg? Ennek a kifejtéséhez a Football Manager játék meghatározásait hívtam segítségül. Természetesen elképzelhető az is, hogy egy csapat szélső hátvédek nélküli játékrendszerben játszik (mondjuk egy 3 védős rendszerben), de akkor a szerepüket általában a visszazáró szélsők töltik be. Erről is lesz részletesebben szó a későbbiekben, de most nézzük a különöző szélsővédő-típusokat!

Full back: kulcsposzt a modern labdarúgásban, a tradícionális védekező feladatait szélen való felfutásokkal, mögékerülésekkel egészíti ki, hogy támogassa a támadásokat és segítsen létszámfölényt kialakítani a támadó harmadban. Habár elsődlegesen védekező játékos, készen kell állnia előrehúzódni, amikor a csapatnak szüksége van egy plusz emberre a szélen.

Wing back: általában a szélen, valódi szélsők nélküli játékrendszerben játszik, emiatt egyszerre kell betöltenie a támadási és védekezési feladatait a szélsőknek és a full back-eknek.

Limited full back: ismeri az erősségeit és a gyengéit, ezáltal dominánsan a védekező feladataira koncentrál, alig megy előre egy sokkal támadóbb pozícióba.

Complete wing back: szeret támadni, amíg képes a védekező feladatainak ellátására, addig hajlamos inkább az ellenfél védekező harmadában befolyásolni a játékot.

Inverted wing back: védekezésben egy normális full back-re, vagy wing back-re hasonlít. Azonban amíg a normál wing back a szélen kínál opciót a támadásban, addig az inverted wing back inkább befelé húzódik, és helyet csinál a körülötte lévő játékosoknak.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy alapvetően két típusát különböztetjük meg a szélső védőknek: a full back-et és a wing back-et. Ha nagyon leegyszerűsítjük, full back-ekről 4 védős rendszerekben, míg wing back-ekről 5 védős rendszerekben beszélhetünk. (Megjegyzés: nem véletlenül használom, használjuk az angol kifejezéseket - nincs pontos magyar szakkifejezés ezekre az angol megfelelőkre; a full back-et szélsőhátvédnek, a wing back-et szélső futónak, felfutó szélsőhátvédnek, vagy szárnyvédőnek fordíthatjuk le, de a szaknyelvben teljesen elfogadott az angol kifejezések használata, sőt sokkal pontosabb.)

Az imént taglalt funkciók és szerepkörök azt hiszem, az első nagyobb bizonyítékai annak, hogy a szélsőhátvédek posztja kulcsfontosságú manapság - egy marginálisabb poszton nem lenne ennyi fajta és féle szerepkör, típus. A továbbiakban pedig a szélsőhátvédek konkrét feladatait, taktikai szerepüket mutatnám be - a cikk végére azt hiszem elhisszük, hogy valóban ez a kulcsposzt.

Védekezés, oldalra szorítás. Elég triviális, a szélső hátvédek elsődlegesen védekeznek, és mivel a szélen játszanak, az ellenfél támadóit, főleg szélsőit kiszorítják (vagy keresztbe szorítják, de ez a ritkább), megakadályozzák a beadást. Többször szoros emberfogással igyekeznek felvenni az ellenfél szélsőit. Vigyázniuk kell, mert az ellenfél könnyen kihasználja, ha nem érnek vissza a magasra tolt szélső hátvédek védekezni, vagy ha nem segítenek be nekik a szélső támadók a védekezésben. Fontos megjegyezni, hogy bármennyire is sok szerepük van, egyáltalán nem ők a játékmesterek - ha több passzopció is létezik, a labdát alapvetően nem kérik, és abban az esetben, amikor náluk van a játékszer, igyekeznek azt mihamarabb a labdafelvevőkig továbbítani.

"Szélen bontsd meg a betömörülő védelmet!" Tradícionális tanítás, amely manapság ugyan kevésbé igaz, vannak ennél sokkal modernebb elméletek az ilyen helyzetekre, azonban még mindig fontos eleme a labdarúgásnak ez a fajta elképzelés. Ha belegondolunk, ez azonban nem csak védekezésben vonatkozik a szélső védőkre, hanem támadásban is, hiszen ők (is) azok, akik meg tudják bontani az ellenfél védelmét a szélen.

Területvédekezés, területszűkítés. A területvédekezésben nehezebb dolguk van, mint a beljebb játszóknak, ugyanis területszűkítésük esetén csak az egyik oldalukon van biztosítás a mélységi passzal szemben - a másikon mindössze a passzívnak nevezhető oldalvonal van. Így nem is tud kialakulni klasszikus védelmi háromszög. Nem szorosan, de ide kapcsolódik, hogy általában a lesvonal (védelmi vonal) tartásáért is ők felelnek, hiszen ők látják át a két szélről legjobban a pálya ezen részét.

Hazaadás, terület nyitása. Előbb esett szó a passzopciókról. Egy esetben viszont fontos szerepük van ilyesfajta lehetőségek nyújtásában: hazaadásnál. Ugyanis amikor a labda hátrakerült a kapushoz, és a támadó csapat letámad, akkor általában a középső területeken kezdik meg ezt, így a kapus a labda mezőnybe való kirúgásán kívül a szélsőhátvédeknek való passzolást is választhatja - így a labdát kisebb eséllyel adja el a csapat, viszont a szélsőhátvédeknek nagy a felelősségük, mivel ott labdát veszteni elég rizikós. Tehát a labda birtoklása esetén, főleg amikor a labda a hálóőrnél van, nyitni kell a szélsővédőknek a területet.

Bedobások. Logikus, hogy a bedobásokat legtöbbször a pálya szélén játszók végzik el - azaz a szélsőhátvédek. Emiatt legtöbbjük jó dobótechnikával is rendelkezik.

Kompaktság. Ha a 10 mezőnyjátékos által bejátszott területet egy téglalapként képzeljük el, akkor mondhatjuk, hogy ők a téglalap "csúcsai". Ezáltal nagy felelősségük van a csapat kompaktságának megtartásában, mind oldalirányban (azaz hogy szűk, ne pedig széles legyen a csapat), illetve hossziránban (tehát hogy rövid maradjon a csapat, ahelyett, hogy hosszúvá válna). Jól együtt mozgó csapatnál (a felállási formától függően) a jobbszélső mozgására a balhátvéd is reagál, és fordítva is.

Felfutások, mögékerülések, beadások. Mint már korábban esett róla szó, a modern szélsőhátvéd majdnem úgy tudja segíteni a támadásokat, mint a védekezést. Legtöbbször sokkal fontosabb a labda nélküli mozgása, hiszen mint tudjuk, nem az játszik, akinél a labda van, hanem az, aki majd kapja. Az állítás helyességével lehet vitatkozni, az viszont tény, hogy a szélső védők felfutásaikkal passzopciót nyújtanak a szélen, segítenek összjátékot kezdeményezni a szélsőkkel (pl. mögékerüléseknél), illetve nem utolsó sorban gyakran ők adják be szélről a labdákat. Szélső nélküli formációkban még jobban megnő a szerepük.

Brazil stílus. A brazil stílus, és az abból következő brazil játékkoncepció egyik eleme: védelmi vonal áttörés szélső védő segítségével. Azaz gyakorlatilag itt konkrétan megadják, hogy a szélső védő kulcsposzt!

Azt hiszem a fenti példák, állítások megfelelőképpen bizonyítják, hogy a szélső védők igenis az egyik legfontosabb poszt a mai fociban. Ennyi fajta szerepköre, feladata, felelőssége nem lehet egy kevésbé fontos posztnak. A felsoroltak arra is rávilágítanak, hogy a szélsőhátvédeknek kiválóan képzetteknek kell lenniük.

Végül pedig térjünk rá a minket, magyarokat kiváltképp érintő részre: mi a helyzet a magyar szélsőhátvédekkel?

Sokáig tartotta magát az az állítás, hogy a magyar futballban nincsenek jó szélső védők, inkább csak átképzett játékosok szerepelnek itt, azaz egyértelműen hiányposzt ez nálunk. Azért az évek múltával ez is megváltozott, nézzünk néhány példát rá.

Kádár Tamás belső védőből átképzett balhátvéd, állítása szerint jobban szeret belül játszani, ám kvalitásait tekintve jelenleg a legjobb védő a válogatottban, még úgy is, hogy nem eredeti posztján játszik. Balhátvéd kérdés megoldva, főleg, hogy ott van Korhut Mihály is. Az ex-lokista jó alternatívája Kádárnak, sokat fejlődött izraeli csapatában. Ő profiként mindig is itt, a szélen játszott, ám a serdülőben volt csatár, majd baloldali középpályás is. Emiatt rúgótechnikája is kiváló, azaz mondhatjuk, hogy a védelem baloldala rendben van. Sokáig úgy tűnt, Tamás Krisztián is remek alternatíva lesz ezen az oldalon - sajnos ő majdnem eltűnt az olasz alsóbb osztályok süllyesztőjében, most Gyirmóton építi fel újra magát. Laczkó Zsolt Egervári Sándornál számított stabil kezdőnek itt - mostanra azonban kikopott a válogatottból, és úgy néz ki, klubjából, a Honvédból is. Egyébként ő se klasszikus szélső bekk, gyakran játszik baloldali középpályást, balszélsőt, esetenként védekező középpályást is. Talán még Bosnjak Predrag nevét kell megemlítenem a balhátvédek közül - ő még Pintérnél mutatkozott be a válogatottban, azóta nem játszott ott, ám Storcknál is volt már kerettag. Ő klasszikus balhátvéd, ám nem válogatott szint (jelenleg).

Térjünk át a jobbhátvédekre. Első számú jobbhátvédünk Fiola Attila, aki mostanság igencsak keresi régi önmagát, egy évvel ezelőtt viszont kirobbanthatatlannak tűnt a válogatott jobb oldaláról. Szintén átképzett játékos, eredetileg középhátvéd, de tud védekező középpályást és jobbhátvédet játszani - sokáig probléma volt, hogy míg a nemzeti csapatban a szélen, addig klubjában középen kapott szerepet. Bese Barnabás egyre inkább szorítja ki Fiolát a válogatott jobb oldaláról. A még mindig csak 22 éves jobb bekk se itt kezdte, eredetileg csatár, illetve jobb szélső volt, Garami József csinált belőle hátvédet. Köszönhetően neki, Bese az EB-n is kerettag lehetett (szélsőként aligha fért volna be), azóta pedig egyre többször látjuk címeres mezben. Szolnoki Roland és Poór Patrik is ígéretesen indult, mindketten Dárdai Pál alatt mutatkoztak be a válogatottban, mára azonban nem ütik meg a válogatott szintet. Mindketten multifunkcionális játékosok, egyikük se kifejezett jobbhátvéd. Polgár Kristóf és Osváth Attila pedig inkább a jövő emberei, jelenleg ők se válogatott szintűek, de hamarosan azzá válhatnak. Azonos generációjúak, és mindketten több poszton is bevethetők. Elmondhatjuk tehát, hogy itt, a jobb oldalon ugyan több alternatíva létezik, mint a balon, ám kevésbé stabilnak és minőséginek tűnik. Reméljük ez a közeljövőben megváltozik.

Úgy gondolom, sikerült átfogó képet adnom a szélső védőkről, fajtáikról, szerepköreikről, megmutatni hogy valóban az egyik legfőbb, ha nem a legfőbb poszt ez manapság. Magyar részről is igyekeztem bemutatni a felhozatalt.

Hajrá, Magyar Foci!

Címkék: Szakmai szemmel
http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/37174/pics/lead_800x600.gif
Szakmai szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?