Magyarország - Oroszország 0-3: értékelés és mit várjunk Andorra ellen?

A Magyar Labdarúgó Válogatott sima, 3-0-s vereséget szenvedett hazai pályán, a Groupama Arénában Oroszországtól felkészülési meccsen. A mérkőzésről nagyon nehéz pozitív hangnemben írni, hiszen ki kell mondani: ez a meccs - a hangulatot leszámítva, ami elviselhetőbbé tette a szörnyű eredményt és játékot - a negatívumokról szólt. Hiába kapták meg a játékosok a szokásos ünneplést a meccs végén, rég láttuk már ilyen rosszul játszani a csapatot. Ez a játék körülbelül azon a szinten állt, amikor Storckkal elkezdte a válogatott a munkát...

Az első félidőben hiába birtokultuk 60 % körül a labdát, ez meddőnek bizonyult, kettőt kaptunk, nullát rúgtunk, pedig a helyzeteink megvoltak - különösen Dzsudzsák tizenhatosról eleresztett lövésénél szisszenhetett fel a közönség. A szünetben aztán kicsit sikerült rendet tenni a fejekben, és a második játékrészben magasabb sebességi fokozatba kapcsoltunk. Csakhogy elkezdődött a cserélgetés, amelynek következtében, a kulcsemberek lehozatalával csökkent a játékunk színvonala, és ráadásul kaptunk mégegyet, holott helyzeteink itt is megvoltak. És ha már kulcsemberek: arra tökéletes volt a meccs, hogy bebizonyosodjon, amitől jómagam is tartottam: a keret több játékosa nem üti meg a válogatott szintjét. A találkozó végére olyan csapat volt a pályán, amely nemhogy nem játszott még sose együtt, hanem a játékosok nagy része nem volt válogatott szintű. Persze ilyenkor nem szokás nevesíteni, de én mégis megteszem: Kleisz, Márkvárt, Hangya, Sallai, Kalmár nagy csalódások voltak, vagy nem is inkább csalódás, mivel korábban már én is kifejtettem aggodalmaimat, miszerint egy-két játékos nem áll olyan szinten, vagy nincs olyan formában, hogy kerettag legyen. Azért pár játékosok látszott az akarás, közülük főként Stieber Zoltánt és Nagy Ádámot tudnám kiemelni. Összességében tehát a 3-0 többé-kevésbé tükrözte a meccs képét, talán egy gólt begyömöszölhettünk volna.

Két dolog mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni. Egyrészt, nem szokásom a játékvezetőkkel foglalkozni, vagy rájuk kenni egy vereséget, de ezen meccs bírója kiválóan asszisztált az oroszok színészkedéseihez, látványos időhúzásaihoz, fetrengéseihez. Ebből a szempontból egy abszolút unszimpatikus ellenfél volt a Szbornaja. A másik pedig a hangulat. Ahogy mondani szokás: a szukolókon most se múlt semmi, saját tapasztalatból mondhatom, hogy a 12. játékos most is mindent beleadott.

És mi vár ránk Andorrában? Nyilván ők egy teljesen más szintet képviselnek, kötelező a győzelem ellenük. Azonban ez a vereség kicsit rányomhatja a bélyegét majd a játékunkra, nem lennék meglepve, ha egy kínszenvedős meccsen győznénk. A miniállam pont nem az a fajta ellenfél, amely ellen mindenfajta győzelmet elfogadnánk, illik ellenük több góllal nyerni, de óva intem mindazokat, akik a hazai meccshez hasonló gálát várnak. Természetesen győzni megyünk ki, és győzni is fogunk, ebben nem kételkedem.

Továbbra is hajrá Magyarok, én bízom a srácokban, hogy a pénteki meccsen feledtetni tudják ezt az igencsak rémálomszerű meccset!

http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/39037/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?