Szégyen!

A Magyar Válogatott meglepő és szégyenteljes vereséget szenvedett 1-0 arányban Andorrától. Nehéz szavakat találni egy ilyen kijózanító pofon után, én azért mégis megpróbálok: következzen eme rémálomszerű meccs elemzése szurkolói szemszögből.

Természetesen nem lehet kifogás egy ilyen csapat elleni meccsen: egy Andorra szintű ellenfelet mindig, minden körülmények között meg kell verni. Lehet itt a műfűre, a sok alapcsapatbeli hiányzóra (amiből kétségkívül volt pár, elég ha Guzmicsot, Kádárt, Fiolát, Gerát, Priskint vagy Szalait említem), az időjárási és éghajlati körülményekre, vagy a jól védekező, de sokszor színészkedő, időhúzó andorraiakra fogni, csak nem érdemes.

Egy ilyen meccs után nemhogy a VB-ről nem kell beszélni, hanem, hogy gyökeres változásokra van szükség a válogatott háza táján. Pont egy éve kezdődött az EB - hihetetlen, hogy egy év alatt milyen magasról milyen mélyre süllyedtünk. Az éjjel véget ért - de már rég, valahol Feröeren. Mert a csapat azt a bizalmat, amit szerzett az EB szerepléssel, 1 év alatt nemhogy lerombolta, hanem még azon se csodálkoznék, ha negatívabb lenne a válogatott megítélése, mint mondjuk az Egervári-érában, egy hollandok vagy románok ellen elszenvedett nagyobb arányú vereség után. Mert az EB-eufóriában a belgák elleni 4-0-ra elveszített meccsen is a pozitívumokat láttuk, a feröeri szintén kínos döntetlent betudtuk még egyszeri kisiklásnak, meg ráfogtuk a körülményekre, a Svájc elleni hazai meccsen még győztesként éltettük az amúgy vesztes csapatot, de a svédek elleni barátságosn nyújtott kilátástalan játék már aggodalmat ébresztett az emberekben - mint később bebizonyosodott, nem alaptalanul. A portugálok elleni fiaskónál már többen összehúzták a szemöldöküket, de azt még rá lehetett kenni az erős ellenfélre, holott nem volt semmiféle előrelépés a válogatott játékában, majd az oroszok elleni meccsen már egyre többen kongatták a vészharangot. A mostani szégyenre pedig nincs magyarázat, bárki bármit mond. Az egyéni teljesítményekről most inkább nem írnék semmit, legyen annyi elég, hogy Eppel Márton magyar gólkirályi címét szépen beárazta a tegnapi produkciója...

Viszont nemcsak az EB-vel felépített bizalmat sikerült elveszteniük a játékosoknak, hanem mára kiderült: nem sikerült semmiféle előrelépést, előnyt kovácsolni a tavaly nyári csodából, most már tisztán látszik, hogy a sikeres európa-bajnoki szereplés nem indította meg azokat a pozitív folyamatokat a magyar labdarúgásban, amiket vártunk.

A magyar futballban mindig is voltak nagy bukások, amik lezártak bizonyos korszakokat, majd utánuk a teljes válogatott lecserélését és megtisztulást követeltek. A teljesség igénye nélkül ide sorolhatjuk a Bern-i óriási meglepetésre elveszített VB-döntőt, a Marseille-i pótselejtezőt, Irapuatot, a Jugó-pótselejtezőt, a máltai vereséget, a hollandoktól kapott nyolcast, vagy az észak-írek elleni zakót Budapesten. De ez a csúfos kudarc alighanem az egyik legnagyobb az összes közül.

Persze az már más tészta, hogy lesz-e legalább olyan következménye ennek az arcpirító vereségnek, mint amilyen többé-kevésbé volt az imént felsorolt zakóknak. Mert ha a csapatot nem is feltétlenül kell szétkergetni (mint amit mondjuk a máltai szégyen után tettek, hogy aztán Várhidi Péterrel egy új, ám nem sokkal sikeresebb válogatott épüljön - az ott (le)szereplő játékosok nagy része aztán megbocsájtást nyert, olyannyira, hogy többük kerettag volt az EB-n), de ilyenkor azért legalább illik kapitányt váltani, függetlenül attól, hogy ez a vereség nem teljesen varrható Storck nyakába (természetesen nem felmentve őt, gondolva az értelmetlen, válogatott szintet meg nem ütő játékosok meghívására, vagy arra, hogy egy félamatőr csapat ellen 90 percig nem volt képes érdemben belenyúlni a meccsbe - ezek egyértelműen az ő felelősségei), hogy bizonyított már ő elégszer, hogy Csányi szerint biztosan marad a VB-selejtező végéig. Ha annak idején Bozsiknak, Egervárinak, Pintérnek mennie kellett, akkor Storckot is - bármennyire is bizonyított már az EB-n - el kell küldeni. Sportigazgatói pozícióját így is megtarthatná, ha maradna még egyáltalán hitele a vele egyébként is ellenséges magyar edzőknél. Mondjuk jelen pillanatban nem látom, ki lenne alkalmas helyette szövetségi kapitánynak, hiszen az kétségtelen, hogy ezt az eredményt még akkor is hoztuk volna, ha én ülök a kispadon, de hogy kivel lehet kilábalni a gödörből, az már nagy talány számomra is. Nem tudnék most megnevezni olyan magyar szakembert, aki képes lenne átvenni ezt a válogatottat, tisztességesen helytállni a VB-selejtező hátralevő részében, és sikeresen végrehajtani a generációváltást.

A végére még essék szó a szurkolókról is, főleg azokról, akik kiutaztak. Képzeljük csak bele magunkat a helyzetükbe: egyrészt nem gondolom, hogy egy ilyen utazás olyan olcsó lenne, másrészt nem kevés idő, és akkor még a szervezésről nem is beszéltünk. Márpedig ezek az emberek egyiket se sajnálták a csapattól, és cserébe kapták ezt a meccset... Habár biztos vagyok benne, hogy ezen szurkolók nem abból a fajtából valók, akik 2-0-s hátrányban a 85. percben már hazaindulnak a stadionból, mégis úgy hiszem, többükben felmerül, hogy érdemes-e egyáltalán a hátralévő hazai mérkőzésekre kilátogatni, pénzüket adni a Labdarúgó-szövetségnek egy ilyen teljesítményért. Nem csodálkoznék, ha a nézőszám a következő hazai válogatott meccsen pár ezer körül lenne.

Sok okosat már én se tudok mondani, remélem hogy lesz következménye nemcsak ennek a meccsnek, hanem az egész negatív folyamatnak. Kíváncsian várom a fejleményeket, bízom benne, hogy az MLSZ nem nézi hülyének az egész magyar futballtársadalmat, hanem nyíltan vállalja a felelősséget, és mindent megtesz a változás érdekében. Kívánom hogy így legyen, hajrá Magyarok!

http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/39154/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?