Nem sikerült a bravúr, a Videoton az utolsó meccsen bukott el

Amikor júniusban a magyar csapatok esélyeit latolgattam a nemzetközi kupaselejtezők előtt, igencsak pesszimistán tekintettem ezen nyár elé, már ami a csapatok szereplését illeti. Sajnos egy ideig úgy tűnt, hogy rossz sejtésem be is igazolódik, hiszen a Vasas már az első, a Ferencváros és a Budapest Honvéd pedig a saját maguk kupasorozatának második körében kényszerült búcsúzni, és nem állíthatnánk, hogy mindhárman verhetetlen ellenfelet kaptak volna - különösen a Fradi kiesése fájó, hiszen 45 percig lefutballozták ellenfelüket, ám érthetetlenül összezuhantak a kiállítás után, ami ilyen szinten végzetes (főleg, hogy három félidő még hátravolt a párharcból).

És amikor a Videoton megkapta a harmadik körös ellenfelének a francia sztárcsapatot, a Bordeaux-t, azt hihettük, itt a vége, mint az elmúlt években oly sokszor, és ismét magyar klubcsapat nélkül rendezik a meg mind a BL, mind az EL főtáblás küzdelmeit. Mert ugyan a Vidi magabiztosan ütötte ki az első körben a máltai Balzant, majd a másodikban az észt Nomme Kaljut, azért valljuk be, ezek papírforma-győzelmek voltak, és senki se hihette hogy ez alapján a Bordeaux is könnyű falatnak bizonyul majd. Nem is bizonyult annak, ám Marko Nikolics egy rendkívül szervezett, fegyelmezett csapatot rakott össze, amely okos játékkal, taktikusan végül idegenbeli góllal, de kiejtette a francia gárdát, és ne felejtsük el, itthon le is győzte őket! Hiába a koefficiensbeli különbség, illetve hogy a két csapat keretének ereje nem összehasonlítható, vagy az, hogy az egyik mondhatni topligából érkezett, a másik meg a mi kis honi pontvadászatunkból, ezeket a különbségeket eltüntette a Videoton. A Bordeuax-nál pedig mondani se kell, rendkívüli csalódásként élték meg a kiesést, ahogy egy francia lap fogalmazott: a csapatuk a hátsó ajtón távozott az európai kupaszíntérről.

Jómagam, és szerintem sokan mások már ezzel is beértem volna, már ami a Videoton nemzetközi szereplését illeti, hiszen ezzel a hatalmas bravúrral már jócskán túlteljesítette a várakozásokat, és mondhatni már ezzel megmentette a magyar csapatok kupanyarát, de titkon azért mindenki - köztük én is - abban reménykedtem, hogy egy jó, viszonylag könnyű ellenfelet kap a Videoton a playoff-körben. Mert ha már ilyen elérhető közelségbe került az a főtábla, álmodjunk még nagyobbat, mert lehet, ilyen esély néhány évig megint nem lesz. Meg ha a Bordeaux kiejtése sikerült, miért ne sikerülne most már akármelyik csapat ellen bejutni a főtáblára - gondolhatták a magyar futballszurkolók, ám óva intettem elsősorban magamat attól, hogy így gondolkodjak, főleg amikor a fehérváriak megkapták a Partizán Belgrádot. Mert sokan a sorsolás után már sima csoportkörbe jutást vizionáltak, hiszen a Partizan gyengébb csapat mint a Bordeaux. Elővigyázatosságom sajnos bizonyítást is nyert.

A zárt kapus, gól nélküli döntetlennel végződő odavágó után bizakodva várhattuk a visszavágót, hiszen a Videoton megőrizte az esélyét a csoportkörbe jutásra, és ez az utolsó pillanatig így is maradt, habár tudtuk, hogy veszélyes eredmény az idegenbeli 0-0, hiszen a gólnélküli döntetlenen kívül minden más iksz a Partizan továbbjutását eredményezte volna, habár sokan örültek az eredménynek, mondván nem kapott ki a Videoton Belgrádban. Azonban sajnos a felcsúti 90 perc során bebizonyosodott, hogy van különbség a két csapat tudása között, és nem a Videoton javára. Csúfos véget ért ez a sorozat a fehérváriak számára, kár ezért a hazai eredményért; a Partizan 0-4-re győzött. Mi mást mondhatnék: ez a realitás.

Azért jár a taps a Videotonnak. Az utolsó pillanatig tartották a reményt minden magyar futballszurkolóban, hogy 5 év után ismét magyar csapatnak szoríthatunk az EL-főtáblán. Három kört túléltek, a Bordeaux búcsúztatása pedig örök emlék marad, és nem mellékesen nem kevés koefficiens-pontot hozott a konyhára, ami azért is jó, mert az 5 éve pont általuk összeszedett koefficiens-pontok pontosan eddig az évig az első körökben kiemelést biztosítottak a Videotonnak, a többi magyar csapattal ellentétben (akik többnyire nem voltak kiemeltek már az első körben sem). Csakhogy ez volt az utolsó év, hogy beszámították az akkori eredményeket, így most utoljára volt reális esélyük, hogy kisebb csoda nélkül, de dobjanak valami nagyot - félig-meddig sikerült is, persze a csoportkörbe jutással egészen más lett volna a helyzet. Azonban az elmúlt évek sikertelensége után ez egy hatalmas pozitívum. Általuk pedig a többi magyar csapat is jobban jár, hiszen az összes összeszedett pont 20%-át minden magyar csapat megkapja, valamint Magyarország az elmúlt években egyre inkább lejjebb süllyedt az UEFA klubfoci-rangsorában, ezzel a sikerrel most feljebb tornászhatjuk magunkat valamennyire.

Azt gondolom, gratulálhatunk a Videotonnak. Ugyan ismételten nem sikerült megélni a kupaőszt a magyar csapatoknak, de a fehérváriak bebizonyították, hogy van remény, és legalább ezen a nyáron még a 4. selejtezőkör utolsó meccséig meg volt az esély. Hajrá, Magyar foci!

http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/41440/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?