Magyarország - Lettország értékelés és előretekintő a portugálok elleni meccsre

A Magyar Labdarúgó Válogatott végig fölényben játszva, papírforma, 3-1-es vereséget mért Lettország futball-válogatottjára.

A hangulatra ezúttal sem lehetett panasz - a szurkolók most is megadták a módját a meccsnek, annak ellenére, ami történt korábban. Ez talán meg is adta a kezdő löketet ennek a világbajnoki selejtezőnek, ami előtt - valljuk be - nem igazán érezhettük a tétmeccs súlyát, mert maximum Storcknak volt az: a VB már korábban elúszott.

Kötelező volt a győzelem, korábban már taglaltam, hogy itt most mindennél fontosabb a 3 pont, mert meg kell állítani ezt a lejtmenetet, ami az elmúlt egy évben a válogatottat jellemezte. Ez meg is lett, és most egy kis levegőhöz jutott a nemzeti csapat, no meg maga a szövetségi kapitány is.

Szerencsére viszont ennek ellenére nem volt jellemző a magyarok játékára a célfutball, azzal együtt is élvezhető, közönségszórakoztató produkciót nyújtott a csapatunk, hogy a meccs előtt a "cél szentesíti az eszközt" mentalitás volt elfogadott. Véleményem szerint akár többel is - 4, 5 góllal - győzhettünk volna, ha pontosabbak vagyunk elől, ezen a meccsen elsősorban a támadógépezet akadozott, a védekezés úgy, ahogy, de rendben volt. De azt le kell szögezni, ez a portugálok ellen kevés lesz - és itt most elsősorban a pocsék helyzetkihasználásra gondolok. De örömteli volt az a támadófoci, amit a csapat bemutatott, és összességében nem láttunk rossz meccset. A lettekről azért azt viszont meg kell említeni, hogy igen gyenge csapat, nagyjából Feröerrel egyszintű. Mert talán egyénileg jobb játékosaik vannak, mint a szigetországiaknak, de szervezetlenebbek.

Lássuk a játékosok egyéni teljesítményét, 1-2 szóval összefoglalva:

Gulácsi Péter: a kapott gólról nem tehetett, egyébként magabiztos volt, sőt bravúrt is bemutatott.

Bese Barnabás: inkább a gyengébbek közé tartozott, a kezdeti hibái, labdaeladásai után feljavult.

Guzmics Richárd: jól tette a dolgát, amiből olyan sok nem akadt ezen a mérkőzésen.

Kádár Tamás: a válogatott jelenleg legjobb hátvédje, erős volt a párharcokban, ráadásul megszerezte első válogatottbeli gólját - nagyon kellett az az elején, hogy már akkor megtörjük a letteket, és ne váljunk idegessé.

Korhut Mihály: alapvetően nem volt rossz, mert például jól játszott össze Dzsudzsákkal, de hibája igencsak lerontja a teljesítményét.

Pátkai Máté: nem szerzett sok labdát, nem segítette kellő módon a labdakihozatalokat - a gyengébbek közé tartozott.

Nagy Ádám: védekezni jól védekezett, de nem tudta teljes egészében betölteni Gera szerepét, pedig az lett volna a feladata.

Varga Roland: gólpasszt adott, végig motiváltan, kapura veszélyesen játszott. Élt a lehetőséggel, ezt nyugodtan mondhatjuk.

Stieber Zoltán: jól mozgatta a csapatot, megteremtette a kapcsolatot a középpálya és az ék között, de veszélyesebb is lehetett volna a kapura támadó középpályásként.

Dzsudzsák Balázs: ugyan hivatalosan szerzett egy gólt, mert az öngólt a FIFA neki adta, de összességében ez nem az ő meccse volt, nem jöttek be a megoldásai, rossz döntéseket hozott, és hosszú ideig látványosan bosszankodott egy elrontott helyzeten, ahelyett, hogy visszament volna védekezni - fegyelmezetlen volt tőle szokatlan módon.

Szalai Ádám: gólt szerzett és emellett megvalósította amit egy centertől elvárnak egy ilyen a rendszerben.

Elek Ákos: jól szűrt, de különösebben nem emelkedett ki.

Böde Dániel: tőle szokatlan módon elnyomták, ráadásul a helyzeteit is kihagyta.

Lovrencsics Gergő: beállt, de inkább ne tette volna, abban is kis időben is sok labdát adott el, és ziccert is rontott.

Összességében tehát - lezárva a lett meccs értékelését - a válogatott, ha feledtetni nem is tudta az andorrai kudarcot, de valamicskét törlesztett azon, és ezt az iszonyatosan fontos meccset végül viszonylag simán behúzta. Gratulálok a fiúknak!

És akkor röviden egy kis előretekintés a soron következő, szintén hazai, Portugália ellen vívandó meccsre.

Azt továbbra is tartom, hogy ne legyünk naívak, kikapunk hazai pályán a luzitánoktól - nekik a VB-kvalifikáció szempontjából létkérdés itt a győzelem, nekünk nem annyira. És hát reálisan senki nem várhat itt el pontot, pontokat a csapattól, főleg, hogy a kötelezőt hozták a srácok az előző meccsen. Az biztos, hogy az akkor mutatott játék nem lesz elegendő, ennél jóval több kell, nem férnek bele védelmi hibák, pláne nem ennyi kihagyott helyzet, pontatlanság a támadó harmadban. Így kijelenthetjük: bravúr lenne akárcsak a pontszerzés, vagy mondjuk az is, ha meg tudnánk szorongatni őket, egy sok gólos meccsen mondjuk csak eggyel maradunk alul. Lenézni nem fognak minket, erről ne is álmodjunk, ahogy a lisszaboni, úgy erre a találkozóra is maximálisan fel fognak készülni, ebben biztos vagyok. Én nagyon szurkolok a srácoknak, én leszek a legboldogabb, ha végül jóslatom nem válik be, de muszáj a földön maradnunk.

A csapat valószínűleg nem cserélődik ki nagyon, Bese ugye nem játszhat sárga lapjai miatt, helyét minden bizonnyal Fiola veszi át, esetleg még a középpálya közepén lehet változás, talán Elek vagy Pintér kezd majd Pátkai helyett, illetve ami gyakorlatilag biztos, hogy Szalai nem tudja majd vállalni a játékot, őt Böde vagy Priskin (én utóbbira tippelnék) pótolhatja.

Mindenesetre ezt a meccset is nagyon várom, és szurkolni fogok a srácoknak. Hajrá Magyarok!

1
http://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/41901/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
roza 2017-09-01 22:29:51
Rendben nyertek de ez Dzsuzsák nem érdemli meg a Magyarok szeretetetét,lehet hogy nem jól írtam a nevét már Magyarosíthatná,mérges vagyok rá.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?