Kezdő 11 Svájc ellen

Újra VB-selejtezőket rendeznek Európában, újra válogatott-meccs felvezető cikksorozattal jelentkezem. Ugyan számunkra a világbajnoki kvalifikáció szempontjából a hátralévő két meccs tét nélküli, ám nem abból a szempontból nem, hogy nagyban meghatározza, hogy melyik divízióba kerülünk majd a januári Nemzetek Ligája-sorsoláson. (Az új sorozatról a véleményemet illetve esélyeinket egy másik cikkben olvashatjátok majd.) A cikksorozat meccset megelőző utolsó részeként jöjjön a szokásos kezdő 11-kijelölés.

Ahogy az eddigiekben is, a cikkben közölt 11 az én véleményemet tükrözi, nem pedig a várható felállást!

Kapus: Gulácsi Péter

Semmi nem indolja a váltást, Gulácsi végigvédte a selejtezősorozatot, címeres mezben eddig komolyabb hiba nélkül hozta le a meccseit, a legjobb kapusunk jelenleg.

Jobbhátvéd: Bese Barnabás

Bese Barnabás eltiltása lejárt, de engem továbbra se győzött meg arról, hogy a kezdőben lenne a helye, Fiola viszont annál inkább, a portugálok ellen több, mint elfogadható játékkal tért vissza a válogatott kezdőjébe. Sajnos most pont ő eltiltott, emiatt Bese mégiscsak bekerülhet a csapatba. Szóba jöhetne még itt Botka Endre, de a válogatott rutin most Bese mellet szól.

Középhátvédek: Guzmics Richárd, Lang Ádám

Guzmics helyét, azt gondolom, senki nem kérdőjelezi meg, amióta ismét teljesen egészséges, a válogatott védelmében is biztos pont, ezt a legutóbbi két meccsen bizonyította. Sokkal érdekesebb azonban Lang szerepe: ugyan a keretelemzéses cikkemben én is kritizáltam Storckot amiatt, hogy ismét meghívta a korábban általa andorrai bűnbaknak beállított Langot, úgy, hogy a légiós gyakorlatilag azóta 0 percet töltött tétmeccsen a pályán, azonban Kádáron kívül - akinek máshol szánok szerepet - nincs olyan a keretben, aki jobb lenne nála ezen a poszton, így az EB előtt megszokott stabil belső védő párosunk újból összeállhat.

Balhátvéd: Kádár Tamás

Főleg, hogy a baloldalra meg Kádárt tenném, a jelenlegi legjobb magyar védőt, aki az előző két meccsen középen játszott, de már megbizonyosodhattunk afelől, hogy a szélen is hasonlóan jó teljesítményre képes. Korhut se lenne rossz választás, és akkor Kádár mehetne akár középre is, de egyrészt Korhutra az utóbbi időben igencsak rájárt a rúd a válogatott meccseken - két hiba, két abból kapott gól -, másrészt pedig nem árt kipróbálni, hogy szuperál a válogatott védelme a korábban jól megszokott négyessel. Szabó János van még balhátvédként a keretben, aki a sérüléssel bajlódó Hangya Szilveszter helyett került be utólag a keretbe, de ő sem Kádár, sem Korhut színvonalát nem éri el jelenleg.

Védekező középpályások: Nagy Ádám, Elek Ákos

Gera sérülése cseppet sem könnyíti meg a kapitány dolgát, a válogatott kulcsjátékosát talán Nagy Ádám tudja a legjobban pótolni: ugyan az utóbbi időben - mondjuk ki - alibi játékot láthattunk tőle címeres mezben, és a Bolognában se játszik túl sokat, talán pont emiatt lehet motivált, képessége pedig megvan hozzá, a szűrő, romboló pedig Elek Ákos lehet, Nagy Ádám játékmesterré avanzsálásával nem tudok nála jobb alternatívát elképzelni erre a szerepre, például Pátkaival szemben már korábban is igen kritikus voltam, Márkvárt meg továbbra se válogatott szintű játékos (jelenleg).

Jobbszélső: Varga Roland

A góllövőlista vezetője és az egyik legjobb formában lévő magyar játékos nem hagyható ki, a lettek ellen hosszú idő után kapta meg a bizalmat a Válogatottban, akkor élt vele, most se hiszem, hogy lazsálna, ha ismét megkapná, sőt, Dzsudzsák hiányában talán az egyedüli pontrúgás-specialista maradna a csapatban, és mondanom sem kell, égető szükség van egy ilyen emberre, hiszen a magyar csapat a góljainak java részét standard szituációk után szerzi.

Támadó középpályás: Stieber Zoltán

Storck bízik benne, és van is oka rá: annak ellenére, hogy csak nemrég találta meg helyét, már ami a klubcsapatot illeti, a címeres mezben sose okozott nagyobb csalódást, előnye, hogy több helyen is bevethető, ez a meccs közben is jól jöhet. Az biztos, hogyha kifejezetten támadó középpályást keresünk, akkor csak Nagy Dánielt találjuk a posztra, de nemigen fecsérelném a szót arra, hogy miért is jobb Stieber mint Nagy, aki - véleményem szerint - a válogatott szintet is csak jóindulattal éri el.

Balszélső: Lovrencsics Gergő

Bevallom őszintén, hogy ezen a poszton voltam a legnagyobb dilemmában. Dzsudzsák Balázs eltiltásával nincs olyan játékos, aki egyértelmű választás lenne ezen a poszton, és Sallai Roland ugyanolyan jó lenne ide, mint Lovrencsics. Talán az döntött mégiscsak a Fradi játékosa mellett, hogy kezd javulni a formája, és amikor szélsőt játszott a klubjában, rendre jól is teljesített, az meg már csak hab a tortán, hogy a másik oldalon pedig Vargával egész jó szélsőpárost alkothatnának, kettejük közül inkább Lovrencsics alkalmas arra, hogy a másik oldalon játsszon, holott mindkettejük jobblábas. Sallai ugyan játszik a BL-ben, eddig válogatott mezben kevesebb tapasztalata van, mint posztriválisának, úgyhogy talán majd Feröer ellen szóba jöhet, egyelőre most inkább várnék vele.

Középcsatár: Böde Dániel

Nincs túl sok variációs lehetőség, Eppelről és Ugrairól is értekeztem már korábban többször is, egyikükről sincs kimondottan jó véleményem, Böde egyértelmű választásnak tűnik most a posztra, úgy, hogy a többi, korábban meghatározó játékosnak számító magyar csatár nincs a keretben ilyen-olyan okok miatt.

Tehát az én kezdőcsapatom Svájc ellen:

Gulácsi - Bese, Guzmics, Lang, Kádár - Nagy, Elek - Varga, Stieber, Lovrencsics - Böde

Hajrá Magyország!

https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/43032/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?