Visszatekintő a svájci, és előretekintő a Feröer elleni meccsre

Papírforma eredménnyel ért véget a Svájc-Magyarország VB-selejtező. A semleges nézők jól szórakoztak, mi kevésbé: 5-2-re kikaptunk.

Nagyon felemás eredmény ez, tipikusan a félig tele, félig üres pohár esete ez. Ha nagyon meggondolom, az eredmény inkább ránk nézve hízelgő, hiszen azért ennél - a meccs képe alapján - nagyobb különbségű vereség volt benne, és ne feledjük el: Svájc nem Európa egyik top-top válogatottja! Persze előzetesen ennél szűkebb vereség volt jósolható, optimistábbak még annak elkerülésében is hittek, de a meccsen kiderült: mostanában más a realitás. Az 5 kapott gól sok, a 2 rúgott viszont több, amit vártunk, ezért mondhatjuk, hogy ez az eredmény nagyon kettős érzéseket kelt bennünk, magyar szurkolókban.

De mi vezethetett a Válogatott gyors összeomlásához? Mert az első gólig egész jól tartottuk magunkat, ez kétségtelen. Nyilvánvalóan kellett ehhez, hogy Gulácsi tragikus napot fogjon ki, két gól is egyértelműen az ő lelkén szárad. Voltak további súlyos egyéni hibák, de csapatszinten se nyújtottuk akár csak azt, amit akár mondjuk Lettország ellen hazai pályán. Valamint ez a válogatott nem viseli el egyszerre Dzsudzsák, Gera és Szalai (vagy bármilyen hasonló típusú center, pl. Priskin ) hiányát. Mondom ezt annak ellenére, hogy Ugrai nem volt rossz, ahogy talán Varga és az őt váltó Sallai is dicsérhető, és nevetségesen hangzik 5 beszedett gólnál, de a védelemből Guzmics és az ezen a meccsen a karszalagot viselő Kádár is tisztességesen helyt állt, illetve Lang is, ahhoz képest, hogy nem eredeti posztján játszott, hanem kényszerből jobbhátvédbe állt be Bese helyére.

Összegezve tehát: nagyobb zakó a vártnál, de mit lehet erre mondani: jelenleg ennyit tudunk, kulcsjátékosaink nélkül.

De mi várhat ránk Feröer ellen, hazai pályán?

Abban biztos vagyok, hogy a csapatra inkább motiváló tényezőként hat ez a nem kis vereség, mint sem visszahúzóként, bizonyára szeretnék jól zárni ezt a - mondjuk ki: rémálomszerű - selejtezősorozatot. Hogy aztán újra szólhasson a meccs végén a Magyar Himnusz, és ha az egész, balul sikerült selejtezőt nem is sikerül majd kozmetikázni, mégiscsak valamennyire jó szájízzel érjen számunkra véget. Most egyébként nem várok annyit a szigetországtól, hogy megverjen minket, márpedig ez éppen elég ahhoz, hogy a legminimálisabb célt, a harmadik helyet a csoportban elérjük. Utána lehet majd számotvetni, hogy mennyire volt ez egy sikeres vagy sikertelen selejtezősorozat, mi romlott el a 2015 novembere és 2016 nyara közötti állapothoz képest. (Én is megteszem majd, de csak az utolsó meccs után, egy másik cikkben!)

Az északiak minden bizonnyal megpróbálják majd a védekezésre épülő, kemény belépőktől sem mentes harcos játékukat hozni, de várhatóan nem lesznek ebben segítségükre az éghajlat viszontagságai, mint voltak tavaly szeptemberben Torshavn-ban. Nekünk pedig nincs más dolgunk, hogy a saját játékunkat játsszuk, támadó szellemben pályára lépve, mert ki merem jelenteni, a selejtező során elszenvedett kudarcok ellenére: a mi válogatottunk jobb, mint a szigetországiak 11-e. 

Bízom benne, hogy a fiúk márcsak dacból is, de újra bizonyítanak nekünk, és nem fog ismét gondot okozni a jelentős játékerőt egyértelműen nem képviselő Feröer-szigetek legyőzése. Nyilván a győzelmet nem adják könnyen, mert a miniállam is szeretné azt harmadik helyet, de - svájci meccs ide vagy oda - én képesnek tartom a nemzeti 11-ünket arra, hogy nyerjenek kedd este a Groupama Arénában. Én mindenesetre a helyszínen fogok szurkolni; továbbra is hajrá, Magyarok!

https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/43310/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?