A hattyúdal hattyúdala: Luxemburg - Magyarország 2-1

A Magyar Labdarúgó Válogatott gyenge színvonalú mérkőzésen 2-1 arányban vereséget szenvedett Luxemburg nemzeti csapatától. Okok, tények, szurkolói gondolatok a meccs kapcsán.

Nem véletlenül mondták sokan a meccs előtt: ezen a két novemberi találkozón csak vesztenivalója van a Válogatottnak, és magának az ideiglenes kapitánynak, Szélesi Zoltánnak is. És szegény Szélesi, amit lehet, el is vesztett. Persze nem csak az ő nyakába akarom varrni a felelősséget, ugyanakkor azzal nem lehet vitatkozni, hogy ő találta ki a 4-3-3-as játékrendszert, melyről látszólag fogalmatlanok voltak a játékosok, így a taktikánk nagyjából abból állt, hogy 2-3 passz után felíveltük, hátha sikerül kiugratni Nikolicsot. Hát nem sikerült, egy szöglet után találtuk meg egyszer a fejét, abból gól lett. A játékunk képe a "legszebb" Egervári-időket idézte, mondjuk az egész találkozó rendkívül alacsony nívójú volt. Az is Szélesinek róható fel, hogy Dzsudzsákot bevonta középre, ez már korábban se működött, most sem, a csapatkapitány teljesen beleszürkült a mezőnybe. No de ne menjünk el a játékosok óriási felelőssége mellett, hiszen legtöbbjükön inkább az érződött, hogy nyűg nekik ez a barátságos meccs, és érzésem szerint nem is tettek meg mindent. Talán akit egyedül ki lehet emelni, az Ugrai Roland, aki lecseréléséig tényleg bizonyítani akart, vélhetően a lelátón helyet foglaló Georges Leekensnek. Apropó, Leekens. Hiába tudták a játékosok, hogy itt és most lehet bizonyítani az új szövetségi kapitánynak, egyikükön se érződött, hogy feltétlen meg akarja mutatni tudását a belga szakembernek.

A mérkőzés remekül tükrözte a Válogatott 2017-es évét, úgy is mondhatnám, keretbe foglalta azt. A hattyúdal hattyúdala volt ez, az egyre mélyebbre süllyedő magyar labdarúgás példázata. Azért egy naptári évben kikapni az egyaránt 6. kalapos, miniállam Andorrától és Luxemburgtól, ez már tényleg sok(k). Ráadásul azt kell mondjam, hogy Andorrában jobban játszottunk, mint most, Luxemburgban, ott legalább próbálkoztunk, itt az egész második félidőben egyszer sem találtunk kaput. Így nem lehet, fáj kimondani, de Luxemburg megérdemelte a győzelmet. A miniállam csapata sokkal motiváltabb volt, látszott, hogy nyerni akartak, kulturált labdakihozatalokat mutattak be, egész jó játékosaik vannak, Korhutot Zidane-csellel szívatták, megvolt a kellő önbizalmuk és akár több góllal is győzhettek volna. Persze, lehet mondani, hogy ez szerencsére csak felkészülési meccs volt, de egyáltalán nem segített abból szempontból, hogy feljebb tornásszuk magunkat a világranglistán, ezáltal kapjunk egy jobb kalapbeosztást. Emellett ez egy újabb, már a sokadik pofon volt a szurkolóknak, akik közül többen mélyen a zsebükbe nyúlva utaztak ki, hogy biztassák a csapatot.

Luxemburg is tipikusan az a csapat, aki elleni rossz eredményre nem lehet kifogás. Így volt ez Andorrával is. Kár lenne arra fogni, hogy új kapitány, mentálisan szétesett csapat, hideg, meg felforgatott keret, a luxemburgiak ellen mindig, minden körülmények között győzni kellett volna. Megkockáztatom, még az se lehet indok, hogy majdnem 40 percet emberhátrányban futballoztunk! (Lovrencsics ettől függetlenül jó nagy butaságot csinált.)

És ezek után mire számítsunk Costa Rica ellen? Én akkor is ezt mondanám, ha győztünk volna Luxemburgban: vereségre. Costa Rica ugyan nélkülözi legnagyobb sztárjait, de még így is játékoskerete minőségibb, mint a magyaroké. Nyilván a srácok majd meg akarják mutatni, és győzni szeretnék, de őszintén szólva nem fűzök ehhez sok reményt, várhatóan egy hangulattalan, ismételten alacsony színvonalú találkozón kikapunk a közép-amerikaiaktól. És akkor aztán tényleg bizonyítást nyer, hogy ezen a két találkozón csak veszteni lehet, és tovább süllyedni. Nem tudom, mi volt az MLSZ célja, elvárása ezzel a két meccsel kapcsolatban, de abban biztos vagyok, hogyha Costa Rica ellen is vereséget szenvedünk, akkor nem érték el a céljukat a novemberi válogatott szünetben beiktatott két felkészülési meccs. 

Legyen már vége a 2017-es futballévnek, nyissunk új lappal és új kapitánnyal! Sokunk nevében kívánhatom ezt, úgy gondolom. Csakhogy nem tudok pozitív maradni: nemhogy a jelen, a jövő se túl fényes, és ezzel kapcsolatban nem kevés aggodalmam van. Kívánom, hogy ne így legyen!

https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/44622/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?