Meglepetés győzelem az évzárón: legyőztük Costa Ricát!

A Magyar Labdarúgó Válogatott kisebb meglepetésre 1-0-ra legyőzte Costa Ricát az idei év utolsó válogatott mérkőzésén, felkészülési meccsen. Néhány szurkolói gondolat a találkozóról.

A Válogatott számára a mérkőzés tétje nem volt más, mint valamicskét visszaszerezzen a becsületéből és a szurkolók szimpátiájából, amit a 2017-es évben (és végérvényesen a Luxemburg-meccsel) sikerült gyakorlatilag a nullára rombolni. Nem túlzás azt állítani, hogy az EB-hatása, már ami a szurkolók türelmét illeti, valahol október környékén fogyott el igazán. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a nemzeti 11 szervezett szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade távolmaradásával tüntett a gyenge teljesítmény ellen. Legyünk őszinték: gondoltuk volna mondjuk 2016 júliusában hogy ez másfél év alatt bekövetkezik, vagy egyáltalán megtörténhet ilyen? Aligha.

A mérkőzést nem a legideálisabb előjelekkel vártuk, sorra dőltek ki a Válogatott játékosai (ennek okait inkább most ne firtassuk), Szélesinek be is kellett hívni 4 új játékost. A megbízott kapitánynak pedig egy morális mélyponton lévő csapatot kellett felkészítenie az évzáró meccsre, egy lényegesen nehezebb ellenfél ellen, mint Luxemburg volt. Meg is változott Szélesi habitusa a két meccs között: míg a Luxemburg elleni meccs előtt egy jófej, játékosokkal bratyizós edző benyomását keltette, addig a Costa Rica elleni meccs előtt már inkább keménykedett a játékosokkal. A találkozóra pedig nem is fogyott el az összes jegy, ráadásul többek annak ellenére nem voltak kint a stadionban, hogy érvényes tikettel rendelkeztek a találkozóra.

Ezáltal mondhatjuk, hogy valóban meglepetés győzelem született. Egyrészt az előjelek miatt, másrészt pedig, mert a közép-amerikaiak nemcsak VB-résztvévők, de valóban jobb játékerőt képviselnek mint mi. Persze, lehet mondani, hogy B-csapattal érkeztek, 3 legnagyobb sztáruk nem játszott, meg hogy nem igazán akarták megerőltetni magukat ezen a hideg novemberi estén, de azért mi se a lehető legjobb összeállításunkban léptünk pályára, az alapcsapatból Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám, Gera Zoltán, Kleinheisler László, Guzmics Richárd, Lang Ádám, Fiola Attila és a kapus Gulácsi Péter is hiányzott. Meg kell hagyni, ez egy szép meglepetés győzelem volt!

A szép nyilván nem a találkozó színvonalára vonatkozik ezen kontextusban - mert az nem túl magas -, de néhány pozitívumot össze lehet azért szedni, amit ezzel a meccsel kapcsolatban érdemes megemlíteni: Dibusz meglepően remekül védett, Nagy Ádámban dolgozott a bizonyítási vágy, Varga József viszonylag jó játékkal tért vissza a válogatottba, Nikolics két meccsen két góllal üzent a kapitánynak, a legnagyobb pozitívum azonban Ugrai: amióta bemutatkozott a Válogatottban, azóta nem láttunk tőle rossz produkciót címeres dresszben.

Összességében tehát valamivel jobb szájízzel köszönt el a 2017-es esztendőtől és Szélesi Zoltántól is. (Apropó, Szélesi: nála jobban azt hiszem senki nem örül a győzelemnek, edzői pályafutása szempontjából igencsak lényeges volt számára, hogy kiköszörülje a Luxemburgban esett csorbát, és ha azt az eredményt kitörölni nem is lehet, azt meg kell hagyni, hogy nem sok győzelmet aratott az EB óta a Válogatott nála erősebbnek rangsorolt ellenfél ellen.) Georges Leekens is minden bizonnyal megnyugodott, hogy tudnak ezek a fiúk, ha akarnak, vele pedig márciusban új lappal kezdhetjük majd el a Nemzetek Ligáját, így azért nem bánjuk, hogy vége a Magyar Futballválogatott helyenként rémálomba átcsapó 2017-es évének.

Azt hiszem mindannyiunk nevében kívánhatok sikeresebb folytatást a srácoknak, Georges Leekensnek pedig annál is sikeresebb munkát! Hajrá Magyarország!

https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/44821/pics/lead_800x600.jpeg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?