Magyarország – Kazahsztán: meccselemzés szakmai szemmel

A mérkőzés előtt számomra a legnagyobb kérdés szakmai szempontból az volt, hogy vajon Leekens alkalmazkodik-e a Storck által kialakított stílushoz (labdatartásra épülő játékkoncepció, pozíciós játékkal), és az általa használt játékrendszerekhez (4-2-3-1, esetenként 4-4-1-1), vagy alkalmazza a saját elképzeléseit. Leekensről tudniillik, hogy inkább a defenzív focit preferálja, valamint kedvenc játékrendszere a 4-3-3.

Alapvetően egyik elképzelését se adaptálta a válogatottra, hiszen 4-4-2-ben játszottunk. Arról pedig, hogy milyen stílust kíván megvalósítani, nem sok benyomást kaphattunk, és akkor már el is érkeztünk a fő problémához: a meccs közben kiderült, itt már rég nem az a kérdés, hogy melyik játékrendszert alkalmazza a belga szakember, hanem hogy lesz-e valaha az ő irányítása alatt tudatos játékunk? Mert hogy az nem volt ezen a meccsen, az biztos.

Tehát 4-4-2-ben kezdtünk, az első 10 percben még a két csatár egymás mögött játszott (Nikolics amolyan árnyékéknek indult), viszont utána már egymás mellett. A két szélső pedig tükörszélső volt, azaz befele cseleztek alapvetően, azzal a szándékkal, hogy teret nyissanak a felfutó szélső hátvédnek. Ez a mérkőzés teljes egészében igen ritkán valósult meg: ugyanis vagy a szélsőhátvédek nem futottak föl, és csináltak mögékerüléseket, (főleg Botka játéka volt ebből a szempontból értelmezhetetlen – igaz, jobblábasként balhátvédnek berakni nem vall túlzott tudatosságra), vagy a tükörszélsők tudtak teret nyitni, illetve a szélsőhátvéddel együttműködni.

Így értelmetlen a tükörszélsős játék: a képen is jól látszik, Dzsudzsák nem visz el embert, Lovrencsics nem tud mögékerülni, se Dzsudzsáknak nem tudja adni a labdát, mivel 3 kazah tökéletesen lezárja a szélt. Lovrencsics kénytelen tehát előnytelen helyzetből beadni, pontatlanra is sikerült a középreívelése.

Általánosságban elmondható, hogy semmilyen alapjátékunk nem volt, nemhogy a Storck-érában látottak nem köszöntek vissza, a játékunk egyenesen az Egervári-időket idézte. Labdakihozatalunk nagyjából a középpályáig működött, sőt, gyakran már a belső védőknél elakadt. Ennek több oka is volt: egyrészt, senki sem töltötte be Nagy Ádám szerepét, aki rendszeresen visszalépett segíteni a labdakihozatalt, nem ritkán a két középhátvéd közé. Kleinheisler (és Elek, de ő kevesebbet), próbálta ugyan néha Nagy szerepét átvenni, de kevés sikerrel, a meccs nagy részében nem is tették, így a labdakihozatalunk nehézkessé vált. A következő képen – további hibák mellett - ez figyelhető meg.

Kleinheisler (aki ezen a mérkőzésen a védekező és támadó középpályásként is feltűnt) és Elek (pirossal) jól elszigetelve, gyakorlatilag esélyük sincs ott labdát kapni. A kazahok négy játékossal tökéletesen megoldották a terület lezárását (Besére is figyelnek a jobbon), így Otigba (sárgával) tanácstalan, kénytelen visszagurítani Fiolának, aki viszont igen messze áll tőle. Ez a másik hiba a képen, ekkora passzt adni középhátvédtől középhátvédnek több mint vakmerő, jóval közelebb kellett volna egymáshoz helyezkedniük. Nemcsak egymás dolgát, de a labdakihozatalt is nagyban megkönnyítette volna.

A másik, ami miatt nem tudtunk támadást építeni a középpályától, az az volt, hogy Kazahsztán jól lezárta a belső területeket (ez az előbbi képen is megfigyelhető). Ez két dolgot mutat: egyrészt egyértelműen a szervezettségüket: az ellenfelünk ezen a mérkőzésen szemlátomást jobban fel volt készítve, a mozgások tudatosabbak voltak, és tudták hova kell helyezkedni. Egyébként ők 4-1-4-1-ben játszottak, ez látható a következő ábrán:

Másrészt pedig azt eredményezte, hogy nem tudtunk mélységi passzokat adni, így maradtak a felívelések, hiszen a csatárok elszigeteltté váltak. Gulácsi is sokszor rugdalt előre labdákat, valószínűleg Nikolicsot kereste. A hosszú labdákkal viszont az volt a baj, hogy ezekre Nikolics beindulni nem tudott, ha pedig esetleg Szalai lefejelt egy labdát (ő inkább, mint Nikolics, aki teljes más típusú csatár), akkor sosem sikerült a második labdákat összegyűjteni, és már jöhetett is az ellenfél.

És ha már támadók: a válogatott kétcsatáros játéka látványosan megbukott ezen a meccsen. Nikolics alapvetően a labdától elfele mozgott, feladata az ívelésekre való beindulás lett volna, míg Szalai a labda fele mozgott, és az íveléseket kellett volna leszednie. Ez viszont nem működött, a két csatár szemmel láthatóan kioltotta egymást. Főleg amikor Böde beállt, végképp eluralkodott a teljes káosz: két ék típusú csatár volt egyszerre a pályán, akik végképp nem tudtak együttműködni. Ez a rendszer tehát idegen volt a támadóinktól, ráadásul 2 csatárral igen szép letámadások is megvalósíthatóak lettek volna, amivel jó néhány kazah labdakihozatalt meg lehetett volna zavarni, de ez nem történt meg. Ez is szervezetlenséget mutatja, és egy újabb indok, hogy nem használtuk ki a 4-4-2-ben rejlő lehetőségeket.

A védekezésünk se működött jól ezen az estén. A következő kép ezt taglalja.

A két szél teljesen üres, ez gyakran így volt, mert a két szélsőhátvéd vagy nem zárt vissza, vagy a négyeslánc helyett egy V alak alakult ki a 4 védőből. Emiatt sokszor a középső védőknek kellett kijönniük a szélre. A kazah válogatottnál ezt észre is vették, hogy a magyarok az egész meccsen gyengék voltak a széleken, hiszen gyakran vezettek ott támadást, sőt, 2 góljuk is így született.

Összességében tehát semmilyen koncepciónk nem volt, teljesen esetleges megoldásokat láthattunk a válogatottól, rengeteg volt az improvizáció. Márpedig ez csapat akkor tud sikeres lenni, ha le vannak oktatva a mozgások, le van oktatva, hogy kinek mi a feladata. Egy utolsó példa még a teljes esetlegességre:

Otigba, a középhátvéd egy labdaszerzés után a jobbszélső helyén (!) hozza fel a labdát, Németh, Szalai és Nikolics (sárgával) ugyan a helyén, Dzsudzsák (pirossal) viszont már a támadó középpályás posztján fut fel, a többiek sehol. Szalai a labda felé, Nikolics a labdától el mozog, a játékszer pedig pont kettejük közé érkezett. Ez is mutatja tehát, hogy az egész meccsen totális káosz volt a játékunk, minden szervezettséget nélkülözött.

Most pedig nézzük a gólokat!

  1. kazah gól:

Érdemes megnézni a gól előtti védekezést. 3-an üldözik a labdást hátulról (pirossal), köztük Szalai, valamint az a Bese, akinek valahol a sárgával jelölt üres területen kellett volna lennie. Már csak erről a képről is süt a szervezetlenség.

Ugyan mindenkire jut ember (pirossal karikázva), ráadásul további 2 emberünk van a tizenhatoson belül középen, de a laposan középre tett labdát Ugrait megelőzve Murtazayev a hálóba stukkolt. Ez a gól tehát a nem megfelelő emberfogás miatt Ugrai nyakába varrható nagyrészt.

  1. kazah gól:

Jól láthatóan létszámfölényben vagyunk a tizenhatoson belül, 6 magyarra jut 4 kazah, és még a labdást is ketten támadják, igaz, őket egy csellel megverte a kazah játékos.

Itt viszont Kleinheisler üresen hagyja Zainutdinovot, a gólszerzőt, de rajta kívül még egy játékos (pirossal) üresen van a tizenhatoson belül, róla Bese maradt le. Ennek ellenére a gól végül abból született, hogy Elek ugyan majdnem labdát szerzett, de utána az Fiolához kerül, aki ahhoz az ellenfél játékoshoz csúsztatja, akit Kleinheisler üresen hagyott, és jött is a gól. Itt sajnos újból kijött Kleinheisler taktikai fegyelmezetlensége, a labda felé pedig már későn lépett.

  1. magyar gól:

Gyorsan elvégzett Dzsudzsák-szabadrúgás egy felívelés után (újabb példa: nem tudatos támadásépítés eredményeképpen). Kleinheisler szemfülesen betör a félterületbe, és középregurít, amibe Szalai piszkál bele. A gólhoz elég sok szerencse is kellett, de a kazahok most hibáztak: nem embert fogtak, Szalainak elég volt egy jó elmozgás ahhoz, hogy labdát kapjon.

  1. kazah gól:

Kazah előreívelt labda a – szokásosan – üres magyar szélre, amit sikerült megspékelni Bese hibájával.

Amikor érkezik a labda középre, Botka egy pillanatra elbizonytalanodik, pedig felvehette volna az emberét, nem pedig a labdát támadni a 16-oson belül, ráadásul lépéselőnyben is volt. Így Seidukhmet meg tudta előzni, és gólt szerzett.

  1. magyar gól:

Természetesen egy Fiola-felívelés után hozzánk pattan a labda, majd Hangya rossz beadása után is. Németh bemozog a lecsorgó labdára, először a meccsen sikert hozott a jobblábas játékos bal oldalon való játszatása. A gól szép volt, a technikai kivitelezés is, de kevés tudatosság volt az egész akcióban. Kellett hozzá az is, hogy nem léptek ki a kazahok Némethre.

Így kaptunk tehát ki a kazahoktól. Kíváncsian várom a folytatást, a továbbiakban sikerül-e valamilyen értékelhető produkciót lerakni az asztalra, mert ez eddig Leekens szakmailag nem sokat mutatott.

Címkék: Szakmai szemmel
https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/50294/pics/lead_800x600.jpg
Szakmai szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?