Magyar – skót: voltak pozitívumok, de ez még nagyon kevés a nemzetközi szinthez

A Magyar Labdarúgó Válogatott 0-1-re kikapott Skócia nemzeti csapatától. Első ránézésre néhány dolog már jobban festett a kazah-meccshez képest taktikailag, de ez még mindig nagyon kevés a nemzetközi szinthez. Valóban sikerült valamelyest előrelépni, vagy csak áltatjuk magunkat? Milyen volt a meccs szakmai szemmel? Milyen hiba, hibák előzték meg a gólt? Válaszok a cikkben.

Leekens a Kazahsztán elleni meccsen adott egy alapot, ahonnan lehetne fejlődni, ahonnan kellene fejlődni. Valljuk be, ez az ott látottak alapján ez nem lenne nehéz. Mivel érdemes ebből a szemszögből is vizsgálni a skótok elleni mérkőzést, így megpróbálom a legtöbbször összehasonlítani a látottakat az előző meccsel.

Fontos változtatás volt, hogy most egy másik játékrendszert húzott elő a kalapból a kapitány: a 3-4-3-at. (Érdekesség, hogy a skótok is ezt választották.) A kazahok ellen játszott 4-4-2 látványosan megbukott, nem csoda tehát, hogy változtatni kellett. A labdabirtoklásról – ahogy a kazahok ellen is – lemondtunk, bár itt inkább tűnt ez tudatosnak, mint a pénteki meccsen. Noha a 3-4-3 se tartozik azon rendszerek közé, amelyben a válogatott otthonosan mozog, hiszen nem játszottunk ebben túl gyakran az elmúlt időben (gyakorlatilag évek óta egyszer sem), de szemmel láthatóan ez jobban feküdt a játékosoknak. Több okból is. Ez a rendszer lehetővé tette, hogy a két szélső középpályás az egész szélt bejátssza, gyakorlatilag mindketten alapvonaltól alapvonalig játszottak. Ezáltal tudták segíteni a védekezést, amely így egy ötös láncból állt, a három középső védő kiegészült a visszazáró oldalsó középpályásokkal. Így nem keletkeztek hatalmas üres területek a két szélen hátul, illetve nem kellett a középhátvédeknek a pályát szélességében bejátszaniuk, mint történt az a kazahok ellen. Nagyban ennek volt köszönhető, hogy amiben talán sikerült előrelépni ahhoz a meccshez képest, az a védekezés.

Jól látható, hogy az 5 védő vonalban helyezkedik, viszonylag rendezettek vagyunk. A skót játékos hiába próbálja indítani a szélen futó társát, nem tudja, mert Lovrencsics jól lép közbe. Látszik, hogy a pálya teljes szélességére jut ember, így nincsenek a két szélen üres területek. A meccs nagy részén a szélsőhátvédeknek sikerült visszazárniuk, az előző meccsel ellentétben. Ekkor 5-2-3-ba, illetőleg 5-4-1-be alakult át a csapat. Hozzáteszem, sokszor nem is tudtak ezzel mit kezdeni a skótok.

Labdaszerzés után a két szélső védő feljebb lépett, így alakult ki az általánosságban jellemző 3-4-3-as hadrend. A két szélső védőből lett szélső középpályás ezáltal szélességet adott a játékunknak, passzopciót nyújtott a szélen labdakihozatalkor mind a saját, mind az ellenfél térfelén (ez egyébként jellemző volt, hogy ők kapták meg labdaszerzés után a labdát, mint labdafelvevők és a szélen vittük fel a labdát). Fontos, hogy végig a vonal mellett maradtak, és oldalukkal azonos lábúak voltak, így adott esetben beadásokkal is tudtak operálni. Itt külön kiemelném Lovrencsicset, akinek szemlátomást feküdt ez a szerepkör, de a másik oldalon Hangya sem volt rossz.

A két szélső támadó (a meccs nagy részében Varga és Dzsudzsák) is segítette a két szélső középpályás játékát: ők viszont befele, a center felé húztak, ezáltal egyrészt területet képezve a felfutó szélső középpályásoknak, másrészt pedig a Szalai által lefejelt labdákat össze tudták szedni. Érdekesség, hogy ők sem tükörszélsőként szerepeltek ezen szerepkör ellenére sem – ez azért nem vall nagyfokú tudatosságra, most valóban indokolt lett volna az ellentétes oldalon ellentétes lábú játékosok pályára küldése. Ez legelőször akkor bomlott meg, amikor Leekens becserélte Dzsudzsák helyett a valóban ellentétes lábú Némethet.

És ha már előkerült Szalai: a csatár ezen a meccsen mutatott játékára külön érdemes kitérni. Először is, jobban tudott érvényesülni ékként, mint a kétcsatáros rendszerben, amikor tulajdonképpen kioltották egymás játékát Nikoliccsal. Ezen a meccsen Szalai tehát egyedüli centert játszott. Azt kell tudni az ilyen típusú csatárról, hogy a mezőnnyel szemben játszik, és a labda felé mozog. Nem akar minden áron kapura fordulni, sokkal inkább a rá fellőtt, vagy felpasszolt labdákat lefejelni, illetve megtartani, majd a második hullámban, a tengelyben, vagy a szélen érkezőknek továbbítani. Azt kell mondjam, a Hoffenheim csatára ezt a feladatot jól megoldotta.

Ezenkívül gyakorta egészen mélyen visszalépett, akár a térfelünk felééig. Ennek több haszna is volt: egyrészt védekezéskor ott létszámfölényt alakított ki, stabilitást adott, néha első védelmi vonalként kezdte meg a védekezést. Másrészt pedig sokszor magával vonta ezzel a belső védő(ke)t. Márpedig jól tudjuk, hogy a középhátvédeknek a csatár mélységben való visszalépése rossz. Ennek egyik okát meg is figyelhettük a meccsen. Azáltal, hogy Szalai lekötötte a középső védő(k) figyelmét, az alapvetően befelé játszó két szélső támadó be tudott lépni az így keletkezett üres terekbe. Azaz nemhogy nem volt probléma, ha mondjuk egy labdaszerzést követő gyors kontránál Szalai még nem ért vissza a helyére, hanem kifejezetten hasznos volt, hiszen ezt a szélsők ki tudták használni. Főként Varga élt ezzel a lehetőséggel – volt is onnan egy szép távoli lövése.

Erre egy példa:

Egy Gulácsi-kirúgás után Szalai (pirossal) a magasan érkező labdát a jobboldali középpályás Lovrencsicsnek továbbítja. Eközben a két szélső támadó (sárgával) elkezd befele mozogni. Szalai azzal, hogy visszalépett, elvont magával egy védőt, és így keletkezett egy üres terület a védősorok között (kékkel jelölve), ahová Dzsudzsák és Varga el is indult.

Ez pedig már az akció folytatása. Szalai (sárgával) nincs a helyén, de ez nem is gond. Ugyanis épp eleget tett azzal, hogy a pirossal jelölt középhátvédet, McKenna-t elvitte, így Dzsudzsák beléphetnek az iménti képen bemutatott üres térbe. Lovrencsics irányoz is feléjük egy passzt.

A középső középpályások is valamivel jobban ki tudták venni a részüket a játékból, mint tették azt Kazahsztán ellen. Védekezésben a két védekező középpályás a mélységi passzokat jól szűrte, a belépő embereket pedig megtámadták. Ez is valamelyest megnehezítette az ellenfelünk dolgát. Támadásban pedig a már említett Szalai által lefejelt labdákat igyekeztek összegyűjteni, és továbbítani a szélek felé. Azonban sajnos továbbra se tudta egyikük se – itt elsősorban Kleinheislerre gondolok, hiszen vélhetően a kapitány neki szánta ezt a szerepet – a mélységi irányító szerepkörét betölteni. Kleinheisler egyébként, amellett hogy egy rendkívül buta tizenegyest hozott össze, taktikailag most sem volt képes felnőni erre a (nem túl magas) szintre.

Nagyjából itt véget is ér a pozitívumok listája: ha valamit kiemelnék a kazah meccshez képest, mint halovány előrelépés, akkor ezek lennének azok.

Ami viszont biztos: továbbra sincs kivehető alapjátéka a válogatottnak. Ez leginkább a 60. perctől kezdve ütközött ki, amikor kezdtünk szétesni, az első félidőben megfigyelhető kezdetleges rendezettség látványosan bomlott meg. Még mindig sokat ívelgettünk, de már kevesebbet, mint a kazahok ellen, és ezek egy része talán tudatos is volt: főleg Szalait keresték a társak a magas labdákkal, aki azzal a meccsel ellentétben ezeket – mint már korábban említettem – jó hatékonysággal játszotta meg a középpálya közepe, vagy a szélek felé. Azaz a második labdák nagy része most a mienk lett, amely azért azt mutatja, hogy az ívelések – még ha nem is pótolják a jól felépített labdakihozatalokat – részben elérték a céljukat. Szalai lecserélése ennek, és támadó korábban taglalt, jól megvalósított szerepének következtében igen erősen meglátszott a játékunkon: Böde, majd Nikolics becserélése után szinte teljesen szétesett az addigra már amúgy se túl rendezett magyar csapat. Azért meg kell jegyezni, hogy helyenként mutattunk be egészen kulturált labdakihozatalokat, nagyrészt a szélső középpályások bevonásával. De ne felejtsük el, hogy ebből volt kevesebb a mérkőzésen, mint ívelésből, és ad hoc jellegű megoldásból.

És habár korábban azt írtam, hogy a védekezésünk alapvetően rendben volt, azért van mit csiszolni rajta, például a rendeződéseink lehetnének gyorsabbak és szervezettebbek. Ezt mutatja a következő példa:

Teljes a rendezetlenség, 3 védő is egymás nyakán, védelmi lánc, vagy legalább a labdást támadó játékos sehol, ehhez képest két skót is szabadon van.

A gólt is védelmi hibából kaptuk:

Guzmics (pirossal) hagyja magát kicsalni a védőfalból, pedig a sárgával jelölt Philips még messze van a kaputól, és háttal is áll neki. De ezt még megúsztuk.

Itt viszont már se Kleinheisler, se Elek nem tud labdát szerezni, valamint a falból kilépő Otigba sem. Pedig ennél a szituációnál már fontos lett volna, ráadásul eltolódtunk nagyon. Szabó borzasztóan belül van, a skótok szélső középpályása, Fraser viszont teljesen üresen, hatalmas területen (sárgával karikázva). Így pazarlás ennyi ember belül, főleg, hogy labdát nem sikerült szerezni. Létezik azonban erre is egy megoldás: amennyiben a védelmi lánc olyan nagyban eltolódik, hogy a veszélytelen oldalon veszélyessé váló üres tér keletkezik, úgy az azon az oldalon, egy sorral feljebb, a szélen játszó játékosnak kell beépülnie a láncba. Jelen esetben létre lehetett volna hozni így egy hatos láncot, ám Dzsudzsák (kékkel), aki ebben a szituációban lenne az, akinek vissza kellett volna zárni, teljesen máshol jár.

Fraser kapja is a labdát, van tere és ideje beadni. Szabó (sárgával) a lehető legkevesebb felületet fedi le, pedig jelentős távolságban áll a beadó szélsőtől. A gólt szerző Philipsen pedig senki sincs, hiába vagyunk meg létszámban, Elek és Kleinheisler (mindketten kékkel), akiknek követniük kellett volna, csak szemlélik az akciót.

Philips pedig kényelmesen, két védő között a kapuba lő, gól.

Összességében tehát akadtak bíztató jelek (leginkább az első félidőben) a Magyar Válogatott játékában, de ez taktikailag még mindig kevés nemzetközi szinten.

Címkék: Szakmai szemmel
https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/50466/pics/lead_800x600.jpg
Szakmai szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?