Videoton - Ferencváros: 0-0 - ez volt a magyar bajnokság szuperrangadója (?)

Úgy gondolom, nem túlzás kijelenteni: ez a magyar bajnokság szuperrangadója - persze ha egyáltalán használható ez a kifejezés, amikor honi labdarúgásról van szó. Természetesen szurkolói szempontból a fővárosi derby, a Fradi-Újpest túltesz rajta, de most már mondhatjuk, hogy évek óta a székesfehérváriak és a kilencedik kerületiek csatája a legnagyobb meccs az NB1-ben. Színvonalában, tétjében, játékoskeretek minőségében egyértelműen.

Ráadásul most sokan "bajnoki döntőként aposztrofálták az összecsapást. És ha nem is tekinthető klasszikus értelemben annak, de még úgy se, mint a tavalyi Honvéd-Vidi, azért valljuk be: ez a meccs igen sokat jelentett a bajnokság végkimenetele szempontjából. Akadtak olyan hangok is, amelyek állították: aki ezt a meccset megnyeri, az nyeri az OTP Bank Liga 2017-2018-as kiírását.

A Ferencváros két pontos előnyből, listavezetőként utazhatott Fehérvárra, de ennek ellenére is - nyilván nagyban a hazai pálya miatt - a bukmékerek inkább Videoton-győzelmet vártak. Sajnálatos módon pont ezt a találkozót rendezték meg az NB1 egyik legkisebb stadionjában, a kicsivel több, mint 3800 férőhelyes felcsúti Pancho Arénában, mivel a Videoton új stadionja még nem készült el. Természetesen teltház volt, meg kiváló hangulat, de úgy gondolom, ötször ennyi néző is lett volna, ha egy nagyobb befogadóképességű stadionban csapnak össze a felek. (A találkozó előtt már napokkal kitették a megtelt táblát - főleg a fradisták szomorkodhattak, ők nagyjából 500 jegyet kaptak, de nem túlzás, hogy ennek a tízszerese is elkelt volna a vendégszurkolók körében.)

És hát, sajnos nem teljesen azt kaptuk, amit vártunk. Az ember érzése az volt, hogy a csapatok jobban féltek a vereségtől, mint ki akarták volna használni a győzelemi lehetőséget. Idegesek is voltak a felek, szabálytalanságból, reklamálásból, sérülésből akadt bőven.

Az első félidőben - már amikor volt játék - inkább a Ferencváros dominált. Főként Paintsil élt nagyon, aki az utóbbi időben ismét összekapta magát. A legveszélyesebb helyzet előtte adódott a félidőben, amikor ráadásul egy tizenegyest nem kapott meg. A zöld-fehérek dolgát nem könnyítette meg, hogy mindhárom cseréjüket kényszerűségből kellett kihasználni: Koch, Botka és Otigba is megsérült, ennek még lehet jelentősége a végjátékban.

A második félidőben szép lassan feljavult a Videoton, kevesebb lett a szabálytalanság, de ugyanúgy inkább a mezőnyjáték dominált. Amikor nagy ritkán volt kapuralövés, akkor pedig a kapusok parádéztak. Na rájuk igazán nem lehetett panasz a meccsen...

Huszti Szabolcs számomra nagy csalódás volt ezen a meccsen, Nagy Dominik nem egy ízben lefocizta az 51-szeres magyar válogatott, volt Bundesliga-játékost.

A meccs végére két kiállítás borzolta tovább a kedélyeket; Lazovics hosszú eltiltásra számíthat. A szerb egyébként is ezerfokos fordulatszámmal pörögte végig a meccset.

Összességében tehát nem láttunk magas színvonalú meccset, de küzdés az volt, a két csapat érezte a súlyát a találkozónak. Viszont bármennyire is bajnoki döntőként tekintettünk erre az összecsapásra, mégiscsak azt kell mondjuk a lefújás után: nem dőlt el semmi! Merthogy a Fradi 1 pontos előnye édeskevés 4 fordulóval a vége előtt, a budapestiek néha kissé hullámzó teljesítményében benne van a pontvesztés, inkább, mint a piros-kék gárdában.

De persze mindez csak spekuláció, sokadmagammal izgatottan várom a végkifejletet! Szurkoljunk együtt, hajrá magyar foci!

https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/52230/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?