NB1 2017/2018 - szezonértékelő

Véget ért a labdarúgó NB1 2017-2018-as szezonja. Itt az ideje mérleget vonni a látottakból, azaz az OTP Bank Liga most zárult idényéből. Ahogy tavaly is, úgy most is maradt nyitott kérdés az utolsó fordulóra, de végül minden eldőlt.

A végeredmény:

1. Videoton 68 pont 2. Ferencváros 66 pont 3. Újpest 49 pont 4. Budapest Honvéd 47 pont 5. Debrecen 44 pont 6. Puskás Akadémia 43 pont 7. Paks 42 pont 8. Haladás pont 9. Mezőkövesd 37 pont 10. Diósgyőr 36 pont 11. Balmazújváros 36 pont 12. Vasas 34 pont

Kisebb meglepetésre az már egy fordulóval korábban eldőlt, hogy a bajnok a Videoton. Habár a Ferencváros fordulhatott rá előnyből a bajnoki hajrára, a végét a székesfehérváriak bírták jobban. Így három év után ismét ők képviselhetik Magyarországot a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Hogy aztán mi sül ki belőle, azt egyelőre jobb nem pedzegetni, mindenesetre rendkívül nehéz dolga lesz a fehérváriaknak. Ha az egész szezont nézzük, stabil teljesítmény nyújtottak, nem érdemtelen a bajnoki címük.

A Ferencváros egyébként ugyanúgy megérdemelte volna, hogy megnyerje az idei kiírást, de ők kevésbé bírták el a rájuk nehezedő nyomást. Abban igazuk van, hogy rendkívül szerencsétlen módon többször is őket sújtották a rossz játékvezetői döntések, ugyanakkor egész tavasszal nem sikerült idegenben meccset nyerniük, ezáltal félig-meddig választ is kaptunk arra, miért lehettek csak ezüstérmesek. Jövőre is minden bizonnyal harcban lesznek az aranyért, abban viszont nem vagyok ennyire biztos, hogy az Európa Liga selejtezőben sokkal jobban fognak szerepelni, mint az elmúlt években. A csoportkör maga lenne a csoda, de kívánom, hogy sikerüljön bejutni a zöld-fehéreknek.

A dobogó alsó fokára némi meglepetésre a már kupagyőztes Újpest fért fel. A Megyeri úton 9 éve nem ünnepelhettek dobogós helyezést. És télen se úgy tűnt, hogy pont a lila-fehérek lesznek a bronzérmesek, de végül igencsak összeálltak az utolsó meccsekre, és nem hibáztak. Hosszú idő után szerepelhetnek nemzetközi porondon, meglátjuk mi lesz belőle, de azért sokra ne számítsunk a Vignjevics-csapattól. Viszont a kupagyőzelmük azt is jelentette, hogy a bajnoki negyedik is indulhat az EL-selejtezőben.

Ez az együttes pedig végül a Budapest Honvéd lett. A bajnoki cím megvédésére nem volt sanszuk, ezt kár tagadni, azt kell mondjam, a szezon közben még erre a negyedik helyre se tettem volna sok pénzt. Lanzafame végül gólkirály lett, elhappolva a címet a sokáig vezető Varga Roland előtt. Az olasz 18 gólja azért igen nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kispestiek egy év után ismét nemzetközi kupaselejtezőben indulhassanak, igaz, idén ez csak az Európa Ligát jelenti.

Az ötödik a DVSC lett. A hajdúságiak egész tavasszal gyengén teljesítettek, Herczeg András nem egyszer hangsúlyozta, hogy a cél a bentmaradás, nem a nemzetközi szereplés kivívás. Holott a harmadik helyen telelt a Loki, és nagyon sokáig megvolt a sanszuk a dobogóra is, de a negyedik helyre mindenképp. Egyik se jött össze nekik, azért Herczeg célkitűzésétől függetlenül nem lehetnek maradéktalanul elégedettek Debrecenben.

A hatodik az egy ideig még a kiesés elől menekülő, kupadöntő-vesztes Puskás Akadémia lett. Noha annak ellenére, hogy sokan az élmezőnybe várták a felcsútiakat a bajnokság előtt, ez nem igazán jött össze Pintér Attiláéknak. Persze végül kiesési gondjaik sem voltak - többek bánatára.

A Paks se lehetett elégedett ezzel a hetedik hellyel, Csertőiék rendesen szétestek a végére, holott még nekik is az utolsó fordulóig esélyük volt arra, hogy kivívják az EL-indulás jogát. Csertői Aurél az elmúlt meccseken sokat kritizálta a játékosait, és a dühe megérthető, hiszen egy viszonylag jó szezont egyáltalán nem tükröz az, hogy még a tabella első felébe se fértek be.

Ősszel nagyon úgy festett, hogy a Haladásnak jelentős kiesési gondjai lesznek, végül nem így lett. Jó, persze, akár még ki is eshettek volna matematikailag az utolsó fordulóban, de a Hipp-együttesen nem érződött, hogy akárcsak egy kicsit is meginognának. A szlovák mester szépen összekapta a gárdát, meccseiket az új stadionban szép számmal látogatják, mondhatjuk, hogy szépen lassan középcsapattá értek a szombathelyiek.

A Mezőkövesd viszonylag stabil bentmaradása viszont személy szerint meglepett. A télen utolsó helyen álltak, akkor nem láttam reális esélyt arra, hogy Kuttor Attiláék NB1-esek maradnak jövőre is. Ellenben nemhogy megőrizték élvonalbeli tagságukat, még fel is küzdötték magukat a kilencedik helyre, ami azért az előzményeket tekintve megsüvegelendő a matyóföldiektől. Azt azonban látni kell, hogy jövőre ugyanígy kiesési gondjaik lesznek, ha nem erősítenek a nyáron.

Az utolsó fordulóban ugyan még a Haladás és a Mezőkövesd is kieshetett volna, valójában a Diósgyőr - Balmazújváros - Vasas triónak volt igazán félnivalója. Várható volt, hogy a két kieső közülük kerül majd ki. Arra már rég nem volt példa a hazai élvonalban, hogy mindkét kieső kiléte csak az utolsó fordulóban dőljön el, most így történt. Végül pedig az a DVTK maradt bent hármójuk közül, akiknek esélyét erre az utolsó fordulót megelőzően a legkevesebbnek érzékeltem. A miskolciak egész tavasszal, Bódog Tamás távozása után egy rendkívül gyenge, szétesett csapat benyomását keltették, és az új stadion sem igazán hozta meg az áttörést. Persze azért csodáról ne beszéljünk az utolsó meccs kapcsán, a Videoton C-csapatát illett megverni az életéért küzdő gárdának, és tegyük hozzá, hogy nem kis szerencséjük is volt. Ha pedig nem történnek gyökeres változások a vasgyáriaknál a nyáron, csúnyább vége lehet ennél jövőre...

Merthogy ők voltak azok, akiknek nem saját kezükben volt a sorsuk. Igaz, a Vasasé már igen korán megpecsételődött. Az angyalföldiek utolsóként estek ki, és mi tagadás, valóban nem szolgáltak rá arra a játékukkal, hogy NB1-esek maradjanak.

A Balmazújváros megmenekülése a kieséstől viszont tényleg csodaszámba ment volna. Már a bajnokság kezdetekor mindenki tuti kiesőnek könyvelte el az élvonal másik hajdúsági alakulatát, és ez télen is nagyon így nézett ki. Horváth Ferencék azonban nem adták fel, de túl későn kezdtek hajrázni. Még az igen gyanús körülmények közötti Debrecen elleni 4-0-s győzelmük sem segített rajtuk. No meg a versenykiírás sem, a gólkülönbségük is jobb volt, mint a diósgyőrieké, és háromszor meg is verték a piros-fehéreket, de ugyebár a több győzelem rangsorol... Egyébként nem tudok egyet érteni Horváth Ferenc nyilatkozatával. Valóban nem volt túl sportszerű a Viditől, hogy ifistákkal álltak ki a biztos aranyérem tudatában, de senki sem mondta, hogy kötelező a legjobb csapattal kiállni. A Balmaznak saját kezében volt a sorsa, ők a DVTK-val ellentétben nem győzték le az utolsó fordulóbeli ellenfelüket, Fradit (akik szintén nem a legerősebb összeállításukkal érkeztek). Ráadásul volt 32 másik meccsük kivívni a bentmaradást, akárcsak egy ponttal többet is szerezniük. Nem sikerült...

Ha a magyar futball érdekeit nézzük, talán a legjobb forgatókönyv valósult meg azzal, hogy a Diósgyőr maradt végül bent. Az átlagnézőszám növekedéséhez ez azért jelentősen hozzájárulhat, és egy ilyen közönség, az új stadionnal, nem érdemelt volna NB2-t. Nyilvánvalóan most átkozhatnak a Vasas és az `Újváros drukkerei - ám sajnos azt be kell látni, hogy egyik csapat se érdemelt túlságosan bentmaradást.

Most pedig értékeljük az elmúlt bajnokság egészét. Kezdjük a számokkal. A legtöbb győzelmet a Videoton érte el, 20-at. A legtöbbször a Hali, DVTK, Vasas trió kapott ki, 17-szer. A legtöbb gólt az FTC szerezte, ez 69. A legkevesebbet viszont a Vidi kapta, 28-at. A legkevesebb gólt a Haladás, Mezőkövesd-Zsóry trió érte el, 35-öt, míg a legtöbbet az angyalföldi piros-kékek szedték be, ez pedig 61. Az átlagnézőszám 2907 lett, ez kicsivel magasabb mint a tavalyi. A legmagasabb nézőszáma természetesen a Fradinak volt, 9066 drukker volt átlagban a meccseiken.

Nem volt rossz idény, talán némi színvonal-növekedés is tapasztalható volt az elmúlt idényhez képest. Néhány dolgot azonban jelentősen át kell gondolni. Mostanában egyre jobban felvetődik, hogy mégse olyan jó ez a 12 csapat. Annyiban igen, hogy eddig mindig maradtak izgalmak a 12 csapatos bajnokságok végére, annyiban viszont nem, hogy fikarcnyit se lettek ettől versenyképesebbek a csapataink a nemzetközi kupákban. A fordulónkénti 2 meccs TV-közvetítése még mindig botrányos, előremutató viszont, hogy már fix időpontjai vannak a meccseknek, 17:00 és 19:30 - ha valami nagyon nem indokolja az elcsúsztatását. A lebonyolítás és a szabályok viszont átgondolásra szorulnak: ez a több győzelem rangsorol-dolog már nem egyszer kiverte a biztosítékot az edzőknél; tényleg nem a legszerencsésebb megoldás. A 3 kör pedig egyenlőtlen, többször írtam már, hogy véleményem szerint a 2 kör + alsó-felső házi rájátszás sokkal jobb lenne. Jövőre ez azonban biztos nem fog változni. Végezetül pedig kicsit kitérnék a játékvezetői kar ténykedésére is, mert elég sok vitát szült ez az elmúlt szezonban. Kár tagadni: pocsék bíráskodást láttunk az elmúlt szezonban. Nagyon bízom benne, hogy az MLSZ Játékvezetői Bizottsága tesz lépéseket ennek megváltoztatása érdekében, mert csak még jobban el fog mérgesedni a viszony...

Az összes kupaindulónak kívánom, hogy minél messzebb jussanak, és bízom abban is, hogy jövőre már egy ennél magasabb színvonalú, több nézőt vonzó bajnokságról számolhatok majd be!

https://magyarfociblog.blogstar.hu/./pages/magyarfociblog/contents/blog/53541/pics/lead_800x600.jpg
Szurkolói szemmel
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?